Vénasszonyok nyara

Vénasszonyok nyara

 

Vénasszonyok nyarát éljük,

az október integet;

vadlibáknak hadát nézzük,

s számoljuk az ikszeket.

 

Az unokám iskolába

bandukol ma lelkesen,

kavicsokat rúg a lába...

Mozdulatát ellesem.

 

Aztán kecses kis ugrással

kerékpárra pattan fel,

s karikázva, öntudattal,

villámgyorsan illan el.

 

Ismerősnek tűnik minden,

csak az aszfalt olyan más...

Földes utca ma már nincsen,

s gyalog járni sem szokás.

 

De az ősi, jó természet

megőrizte szép arcát,

beérleli a termésed,

kiszínezi az almát.

 

Ökörnyálban úszik a táj,

- faluban és kívül is, -

fülig érve örül a száj,

elszáradva a tövis.

 

Szép e két hét, ami langyos,

a napsugár szikrát hány;

a gyermek is örül, hangos,

tetszik neki a látvány.

 

Jómagam az ikszeimmel

nosztalgián billegek,

s talán őrzöm verseimben,

'mi előttem ellebeg.

 

2019. október 22.