legland blogja

 Ha szerelmünk…

 

Ha szerelmünk megérik, mint a meggy,

lesz vörös izzó, a naphoz hasonló,

és nem mérhető tűzfolyó,

tenger, el nem apadó.

 

Ha szerelmünk megérik, mint a meggy,

az házunk lesz, templomhoz hasonló,

rendíthetetlen erő,

befogadó, szerető.

 

Ha szerelmünk megérik, mint a meggy,

gyönyörködj bennünk Istenem,

de hívj magadhoz, ha már nem leszek jó,

tűz meleg, jégellen óvó.

 

Ha majd nem tudok színenként szeretni,

Istenem házadba fogadj be,

mikor szívem már csupán jég,

fagyos fehér hó.

Legyél nekem még              

 

Csak egy csókod lenne még,

a Nap tüzéből font, olyan tüzes,

mint az illatos méz, olyan édes.

Csak egy érintésed lenne még,

olyan bársonyos puha,

mint egy anyai ölelés.

Csak a hangodat hallhatnám már,

mert az szebb, mint az esti szél,

mikor a fák ágain altatót mesél.

Csak TE lennél, nekem még.

Tűzcsókod

  

Tűz ízű nap csókod,

mit nem adhat más,

csak az ki boldog.

 

Hajad mikor szél kócolja délben,

olyan, mint mezőn ringó kalászok,

gyermekkoromban régen.

 

Tűnt álmok sűrű erdeje,

de látom a fényt,

szerelmed ad már reményt.

 

Hiába élek az éjben,

de nem tévedek már el,

nélküled nem, sohasem.

Kellesz nekem        

  

Az arcodat látom én,

este van, holdfénnyel festett remény,

szobám mennyezetén.

 

Tudom, hogy jössz,

mint ereimben a vér,

szívemben dübörögsz,

s növekedsz vággyá,

rácsokat feszítő akarattá.

 

Kellesz nekem,

mint késnek az él,

mint sötét éjszakán a fény,

hogy életem ne legyen oly céltalan,

mint zátonyon hajó,

semerre nem tartó hideg, üres  fém.

 

Gyönyörködöm benned

 

Csak gyönyörködöm benned,

ma is és holnap,

amint karcsú derekadra fonja,

ujjait a nap.

 

S szemeid, mint csillagok az éjszakának,

örök fényei

a jövőm útjának.

 

Csak gyönyörködöm szavaidban,

mint harangszóban a gyermek,

mint arany zengésében a koldus,

ha elé vetnek egyet.

 

Sokáig akarok gyönyörködni benned,

amint éjszaka szemeidre a hold,

gyémánt fényéből álmokat vet.