legland blogja

Életmód
legland•  2024. március 21. 15:47

Napfény, a szívem peremén

Ó halál álom, 

vígadnak még velem az ördögök,

pedig a tavaszban már,

áradnak a színek, 

nyílnak az ösztönök;

ömlik a napfény,

hogy kiszabadítsa szívünkből,

mit rabláncra vert ott a tél!


Ó halál álom...,

ma még gúzsba kötöd a szavakat a számon,

pedig megakartam most,

meg, mindenkinek köszönni,

aki kibírta, újra és újra,

üvöltő némaságom...

legland•  2024. március 21. 11:30

Most még szabad!

A csönd, mint egy támadó mozdulat,

ledönt, és rámcsorog a szurkos fekete éj,

de a fák alatt már él, lélegzik a tavasz!

S ha egyszer még lesz újjászületés,

akkor a te szavad döngöljön a földbe:

-Szeress most, most még szabad!


De addig a csönd, mint Dózsát a vastrónja,

megégeti testemen a bőrt,

s arcom is csak, mint egy fekete ballada,

csak úgy őrzi megvakult szemem,

mert már csak hozzád, 

csak hozzád szökhet el a tekintetem,

csak rajtad éghet el, csak rajtad elevenen,

haldokló, vénülő létezésem.

legland•  2023. július 20. 19:47

Vigyétek!

mi nekem belőled maradt

az is csodás a szemed a szád

s mikor megadtad magad

a remegő szempillád....


ifjúságod odadtad másnak

rőt tüzeit a mosolyodnak

csókjaid lányos ízét

véred sűrűségét is

s szavaid dallamos zenéjét


de mi nekem maradt az pont elég

mint sebzett vadnak

mikor megsímogatják a fejét

mert akkor már tudja

igen tudja hogy ez itt a vég


mi nekem maradt e sűrű zajból

most a csendesek szemébe vágom

vigyétek s dorbézoljátok ti is el

veszett duhaj éjszakákon...

legland•  2023. július 9. 09:45

Nincsenek már meg!

Nincsenek már meg,

nincsenek azok az idő- csatornák,

hol Jean Valjean-nal bújkáltam, a múlt elől,

egyszer vagy kétszer, a piszkos időn át.


Nincsen már a lámpáknak sem lángja,

az utcáknak utcalánya;

- nincsenek már meg a titkok,

hogy kiket is rejtenek, a jeltelen sírok.


Nincsenek már meg bennem a mérgek,

arcomból még is, egy csontváz vigyorog;

ha félek, hogy miért is mondta azt az a lány,

aki tegnap elment:


"-Hogy az ember csak romlandó anyag,

ha nincs benne lélek!"

De nincsenek már meg, azok a régi ruháim sem;

- se a csizma, se a bőrkabát,


miben egyszer, 

így dörömböltem, annál a sötét kapunál:

"- hogy engedj már be,

engedj most már be, halál"!


De ne féljetek, ne,

leszek még tiétek édes álom-lányok,

mikor már koporsómat betolta a temetőbe,

Isten egy, szép fehérgalléros, szolgáló hölgye!




legland•  2023. július 5. 07:02

Minden más...

mint lácra vert hajóé a viharban

olyan most a sorsom

gyaláz e világ

mert nincs gyalázatom


s az élet szentségének hegyére

hol a titkait örzi az Isten

arra az iszonyú csúcsra is mire feljutottam

nem maradt másom csak a semmi sincsen


nem maradt semmim

csak az álmaim a mászóbotom

meggörbült pillanatai a szépnek

miből holnapra csak egy mankó lesz

hogy segítsen hordozni

azt kétrét görnyedt megfáradt sorsom


olyan vagyok most

mint egy láncra vert hajó

ki már százszor megkerülte a földet

viharban nyárban csókban gyalázatban


ki nem tudja mi készül ellene holnap

hogy eljön e tüzes csókjaiért a Nap

vagy egyszer csak szívébe a villám belecsap

és akkor hiába örizte azt a tudást ott


hogy csak a bátraké az Isten álma

minden más a bátortalanoké

igen a bátortalanok megfizethetetlen kára