legland blogja

Milyen édes volt az élet,
mikor neked,
napsugárból vetettem ágyat,
és csillagfénnyel húztam át,
a kispárnádat.


Milyen édes volt az élet,
mikor a legnagyobb súly,
a szerelmed volt a vállamon,
s a legnagyobb seb, mikor a szám,
csókodtól felrepedt.


Milyen fájó lesz, az utolső est,
mikor a végső álom,
mindent szélnek ereszt,
mit őríztem addig, szívem felett,
lelked minden szépét,


de nagyon azért,
hogy ne vigyelek el a világ homlokáról,
Téged, a legszebb ékét...

Bezárt könyv maradtál,
csillaghullás egy nyár éjszakán,
nem olvasható lapok, sorok,
se zene, se dallam,
nincs többé, se papíron, se dalban.


Örökre bezártad magad a csendbe,
s a kulcsok mélyen, a szíved alá rejtve,
de ha lenne még egy nap, még egy esély,
s még a lantom is akar, az összes húron,
érted zengene az ének, nem fáradna a kar.


Mert száz és százezer dal van még bennem, 
mely mind téged akar. Akarva, akar, s ez olyan erős,
mint a templomi fal,
mi mögött az ember tiszta szívvel, igaz hitet vall...


Bezárt könyv maradtál, hiába fáj,
hiába az élet, a nyár, nem tudom olvasni már,
túl nagy a kár, két kezemmel kaparom, vájom,
de nem találom a kulcsom,
nem találom az álmom, a legszebb álmom...

Hideg van

Már érzem magamban a telet,

kékülő csókjaimban a hideget,

lehullott falevelek zörgésében,

lassuló szívverésemet,

s a jégeső könnyeiben,

megfagyott lelkemet.

Már érzem magamban a telet,

dermedt karjaim ölelésében,

az elhalt szerelmet.

De fekete szívem még megremeg,

mikor szemeidet rám emeled,

mint az éhes gyermeké,

ha kap, egy morzsányi kenyeret.

Nekem már feltört jég a tél. Hiába kér,
én nem adok már szerelmet, 
nem adok vissza semmit, 
a nyarat, a vétkeket. 

Nézd nincs már, de eléd rakok kincseket,
erdőket, vöröset, színeset, 
aranyat, rubintot, kék eget, 
legyen ez elég, 
csak a szerelmet, csak azt el ne vedd!

Bennem már elvesztek a betűk, a sorok,

mint a tengerbe hulott csillagok,

nem értek senkit, csak ha szóltok,

nem szerethetek senkit, csak ha szerettek!

ha felgyújtjátok szívemet,

de ugye Te, Te még ma megteszed!

Keresd meg bennem, 

találd Te meg, ami én vagyok,

azt a millió, tengerbe hullott csillagot.