legland blogja

Koptatom még sorsom,

csak még egy kicsit,
betükböl vetett álmok kísérnek,
utamon végig.


Mennyi álmot kerestem,
egyet találtam, kettőt drágán vettem,
de sokat fizettem,
sok százat meg elvesztettem...


Volt olyan is, hogy ígértem,
lányokra ránevettem,
de menekülök még most is,
mert szembenézni, nem tudok veled,


nem tudok, Isten....

Vedd le magadról a múltat,

gombold le poros, nehéz köpenyét.

Minek vinnéd, meddig sértené még,

szíved melegét.

Meddig ölné még, pusztítaná,

szerelem magzatod, szépséges lényét.

Vedd le magadról a múltad,

S kérdd meg az Urat, szép imáddal,

mutassa meg neked, mutassa az utat.

Mert egy út van csak, az igazak útja,

másfelé ne lépj, hisz tudod:

A bűnösöké a semmibe vész.

Uram vegyél vissza minden utat,

Amin nem feléd indulok,

Minden gondolatot, amivel ártani akarok.

Uram minden tettem hiába,

Amit nem Érted cselekszem.

Bűnös gondolataimmal számolj le,

Mint ahogyan a felkelő Nap végez,

Az éji sötéttel.

És ne hagyd, hogy szívemben

A bűn hatalmas, sötét fái,

Eltakarják az utat, ami Feléd tart.

Kérlek, vegyél vissza,

Vegyél el, minden más utat.

Építsünk katedrálist, a szeretet templomát

Mindenki jöjjön és adjon hitet,

Hogy a szeretet ereje felemeli a legnehezebb követ,

A gyenge is erős lesz, ha itt lesz köztetek.

A szeretet katedrálisa csak is tiszta lehet,

A legnehezebb kő, legyőzni önmagunkat, az lesz!

A szívünk vére, hitünk ereje köti össze,

A láthatatlan köveket  hatalmas fallá ,

Mely megvédi az életet.

Nekünk kell vinni a legnehezebbet,

Nekünk lenni a legerősebbnek, a gyengéket is segítve.

Magasra emelni a falakat, rakni, rakni.

Gyönyörű hittel emelni feljebb és feljebb,

Törni az égnek, hagy lássák a hitetlenek,

Mily erős vár is a mi Istenünk!

Ott fog állni a szeretet katedrálisa,

Fehéren és tisztán, és nem magától,

Hanem a szeretettől  ragyogván.

Égnek törő tornyai jelzik, akar az ember,

Akar más lenni.

A szeretet katedrálisa lehet az egyetlen vár,

Melynek falait nem döntheti le semmi,

Kapuit nem törheti be senki,

Akinek fegyver van kezében, mert a fegyver,

A Fényt le nem győzheti.

Építsük meg a katedrálist, a szeretet templomát,

Mindenki lássa, mint  törik meg rajta, a gonosz hatalma.

Nem döntheti le köveit senki és semmi,

Mert a hitben élők,

A katedrálist védők, ha meghalnak is a szent küzdelemben,

Újjá születnek újra és újra, mindig lesz ember,

Higgyétek el, aki kiáll majd a gonosz ellen,

Kiáll, szívében a szeretettel!

csillagok úsznak messze a sötét égen

s álmaink úgy nyílnak ki,

mint virágok a tavaszi réten

csillagok úsznak  messze a sötét égen

nincs ébren senki sem

csak aki vigyáz ránk, az Isten

ő ébren van és átveszi tőled

ki alszol, minden terhedet

ember ki ébredsz, hát köszönd meg

amit ő ad és amit ő elvett

s mindenki álma legyen olyan szép

mint télen a Mátra csúcsa

mikor a hó, fehéren betakarja