legland blogja

Gondolatok
legland•  2020. január 2. 12:21

Csak még, még!



Csak még, még,
látni úgy, mint rég!
Csak úgy érezni a tüzed,
mint mikor a láng,
mi a kályhából kicsap,
megéget!




Csak még, még,
nézni hosszan,
mint a napfelkeltét,
mi a hosszú éj után,
az égre lobban.



Csak nézni, nézni,
s elbújni szemeidbe,
mint a holdfény este,
a Hámori tó,
éjfekete tükrébe.



legland•  2019. november 28. 15:09

Valami...



Valami remeg a csendben,
a vágyaim,
megfeszítve a kereszten.
A szívem haldoklik érted,
mint a gyertya lángja,
ha a levegő elfogyott,
ott lent a mélyben.


Valami meghalt ma bennem,
de holnap,
ha kimondod a nevemet,
tavasz lesz a télben.


Valami meghalt,
mi eddig csak,
árnyékot szült a fényben, 
hogy valaki élve szülessen.


Mert álmaimba úgy szöktél be,
mint sötét szobába a fény,
a lehúzott redőny résein,
megtaláltad az utat,
kápráznak szemeim.


Pedig azt hittem,
szívem már néma,
de nem csak hallgatott,
mint a fegyver,
ha alszik vele a katona,
s csövében a lőpor,
lángvörös sikolya.


Valami remeg a csendben...


legland•  2019. november 26. 09:52

Csak az érintésem



Ha lefestenélek,
nem volna igaz,
mert attól szebb vagy,
mit színes festék rólad,
a fehér vászonnak elmondhat.


Ha ódát írnék, az sem,
mert a szavak hazudhatnak,
csak az érintésem, 
az lenne igaz,
mert ahhoz nem kellenek,


nem kellenek, semmilyen szavak...

legland•  2019. október 29. 14:15

Szívzörejek



Szívem dallama, már halk,
pillangó szárnyak zöreje,
az ég viharában.
Futásom lassú, zuhanásom
megállíthatatlan,
mint színes faleveleké,
a színtelen elmúlásban.
S majd mondják:
-"Milyen szép kort nem élt meg"!
De futásom már lassú,
behúzott fékkel is száguldom,
gyorsulok a mélybe,
nem kaptam másik életet,
senkitől cserébe...


Futásom lassú,
szívem dallama már halk,
mint a Napsugara ha koppan,
a lágyfényű szivárványban.
És jövömet szövő rokkán is,
most már látom,
megszakadt a fonál,
s csak pereg-pereg
a sok színes álom, vegyétek-vigyétek,
aki viszi, azon még segíthet...

legland•  2019. október 28. 11:50

Majdnem...



Kihullt belőlem a "majdnem",
az útra koppant,
szikrát vetett a csendben:
"Majdnem szerettél!"


Hülye voltam,
nem ütöttem a vasat,
nem görbült bennem,
izzó vággyá a neved.


Kihullt belőlem a parázs,
eltaposta a péntek,
de még szombaton is,
és még százezer évig,
biztosan éget:
"Majdnem szerettelek!"



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom