legland blogja

Csak még, még,
látni úgy, mint rég!
Csak úgy érezni a tüzed,
mint mikor a láng,
mi a kályhából kicsap,
megéget!




Csak még, még,
nézni hosszan,
mint a napfelkeltét,
mi a hosszú éj után,
az égre lobban.



Csak nézni, nézni,
s elbújni szemeidbe,
mint a holdfény este,
a Hámori tó,
éjfekete tükrébe.

Valami remeg a csendben,
a vágyaim,
megfeszítve a kereszten.
A szívem haldoklik érted,
mint a gyertya lángja,
ha a levegő elfogyott,
ott lent a mélyben.


Valami meghalt ma bennem,
de holnap,
ha kimondod a nevemet,
tavasz lesz a télben.


Valami meghalt,
mi eddig csak,
árnyékot szült a fényben, 
hogy valaki élve szülessen.


Mert álmaimba úgy szöktél be,
mint sötét szobába a fény,
a lehúzott redőny résein,
megtaláltad az utat,
kápráznak szemeim.


Pedig azt hittem,
szívem már néma,
de nem csak hallgatott,
mint a fegyver,
ha alszik vele a katona,
s csövében a lőpor,
lángvörös sikolya.


Valami remeg a csendben...

Ha lefestenélek,
nem volna igaz,
mert attól szebb vagy,
mit színes festék rólad,
a fehér vászonnak elmondhat.


Ha ódát írnék, az sem,
mert a szavak hazudhatnak,
csak az érintésem, 
az lenne igaz,
mert ahhoz nem kellenek,


nem kellenek, semmilyen szavak...

Szívem dallama, már halk,
pillangó szárnyak zöreje,
az ég viharában.
Futásom lassú, zuhanásom
megállíthatatlan,
mint színes faleveleké,
a színtelen elmúlásban.
S majd mondják:
-"Milyen szép kort nem élt meg"!
De futásom már lassú,
behúzott fékkel is száguldom,
gyorsulok a mélybe,
nem kaptam másik életet,
senkitől cserébe...


Futásom lassú,
szívem dallama már halk,
mint a Napsugara ha koppan,
a lágyfényű szivárványban.
És jövömet szövő rokkán is,
most már látom,
megszakadt a fonál,
s csak pereg-pereg
a sok színes álom, vegyétek-vigyétek,
aki viszi, azon még segíthet...

Kihullt belőlem a "majdnem",
az útra koppant,
szikrát vetett a csendben:
"Majdnem szerettél!"


Hülye voltam,
nem ütöttem a vasat,
nem görbült bennem,
izzó vággyá a neved.


Kihullt belőlem a parázs,
eltaposta a péntek,
de még szombaton is,
és még százezer évig,
biztosan éget:
"Majdnem szerettelek!"