legland blogja

Gondolatok
legland•  2020. november 28. 10:46

Nem háborút akartam

mert sorsommá lett

sorsommá a tiéd

mint két összeakadt

apró fogaskerék

reccsenve törjük 

csattanva egymást szét


nem háborút akartam

békét

csillagok fényében

csodálni

meglátni

Isten szívét



úgy mint rég

mikor hangod átölelt

s szemed kéklőn fénylett

drágaköved a nyárban

mint a végtelen lényeg

az ég szép magányában


szívem hideg templomában

nem háborút akarok

imát és fényt

nem kérek mást csak békét

olyat mint a szemed

mint mikor alszik a tenger

s ölén ringatja gyermekét

azt a szendergő apró holdfényt

legland•  2020. november 28. 09:16

Csak azt látom

péntek volt vagy hétfő

nem tudom

törött szívű buszok 

fáradt lüktetése űzött

a hajnali utcákon


ez egy más kor

itt mindent szabad

de mindenütt rácsok

ó ha madár lehetnék

megfognám a kezeidet

és már repülnénk


de a tócsák 

halálszínű tükreiben

már látom

csak azt látom

hogy a földön járok

és te nem vagy sehol

de érzem hogy a szíved

valahol a napban lángol

legland•  2020. november 27. 09:36

Türelem

már alig várom

halálraszánt játékaid

csókjaid zizegő élét

hogy feltörjék arcom

reszkető csendjét


már alig várom

hogy mint madarak suhogó szárnya

az ég kékjét

úgy hajad suttogó lobogás

betakarja arcom jeges árkaiban


szemeim érted megcsillanó

apró gyöngyét

már alig várom



legland•  2020. november 27. 08:27

Akarlak még

szemeimbe üt

valami kék

a szívem felsikolt

még még


akarom még lángod

mint tűzpiros patkónyom

csókod arcomon maradjon

hagyom mert vágyom


énekelj még

s mélykék égboltok várjanak

mesékkel ringassanak 

ha este elfárad bennem a lét


és akkor se tiporj szívemre

ha felébredne az az álom

s fénybeöltözött szavakkal kérne

akarlak még még

legland•  2020. november 26. 11:36

Csendben ott...

ki fog ma megégetni

mint kopár erdőket

a vihar lázította

bíbor ajakú tűz

ereimben a vért

ki fogja űzni

s ha bennem a vadat

csókjaival legyőzte

lesz e majd  mersze

hogy zászlóját

a szívemre kitűzze


sorsomon

ki lesz a  pecsét ki

aki nekem adja csókja

utolsó lobbanó tüzét

abban fénytelen sötétben

ha majd ott állok

szívek nélkül meztelen

csak nevetek

örökké fájó lángoló

kéklő sebeivel kezemen

csendben ott a halálsoron

hol szólni értem már senki

talán csak majd percnyi

zengő hangjukon

a néma harangok mernek





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom