legland blogja

fűzöld pillanatokat élek

de már fekete fecskerajok

mint a füst 

szállnak a kéményem felett

ki az ki  ez

s térdre esik a koldus

ha nincstelenek elévetnek

egy forintnyi szeretetet

fűzöld pillanatokat élek

de tengernek látom a semmit

s lehúzott vitorláikkal is

elringatóznak tőlem

a megőszült percek

" A fikció, az a hazugság, amelyen keresztül igazat mondunk..."

Albert Camus

Az összefércelt időmből,

felfeslett egy szál,

és előbukkant alóla,

egy régi nyár,

mikor esőcsepp voltam,

s csak hullottam,

és hullottam rád.

De te letöröltél magadról,

s törölköződön,

azóta is ott szárít,

minden elmúló nyár.

Felfeslett egy szál,

- időm szövetén

hiba maradtál...,

foltozni, 

csókolni kellene már.

talpam felett az ég

fejem alatt a föld

zuhanok

de kiállíthatja meg

azt a pillanatot

mikor rád gondolok

s ki az oroszlánokat

az aréna mélyén

mikor közöttük állok

de ki  fogja megállítani

azt a szerelmet

ami elindul homlokegyenest

neki a szívednek

az ember ha kutat

megtalálja az utat

de néha félrelép vét

s nem kap több cseresznyét

édesség a lét

ha a létra tetejére érsz

de mások életét

nem szedheted szét

mert ki örökké

mély kutakba néz

az nem látja maga fölött

soha az igazi Napot

csak a víz tükre által

visszaadott

homályos másolatot

" A világ megértése érdekében,

 alkalmanként, el kell távolodni tőle."

ALBERT CAMUS