legland blogja
SzemélyesNapfény, a szívem peremén
Ó halál álom,
vígadnak még velem az ördögök,
pedig a tavaszban már,
áradnak a színek,
nyílnak az ösztönök;
ömlik a napfény,
hogy kiszabadítsa szívünkből,
mit rabláncra vert ott a tél!
Ó halál álom...,
ma még gúzsba kötöd a szavakat a számon,
pedig megakartam most,
meg, mindenkinek köszönni,
aki kibírta, újra és újra,
üvöltő némaságom...
Miért szerettél?
Engem kerget felvidult homlokával a Hold,
de hiába, mert ma még nem leszek holt.
Engem kerget zúgva a szél,
s verejtékében úszva az este,
a megvakult éj.
Engem kerget ölelésedben a kéj,
de engem kerget holnap majd az a mondat is:
-Hát miért szerettél?
S engem kerget, fenyeget,
minden késen az a kifent él...
menekülj, ha még élni szeretnél!
Így jövök...
Így jövök hozzád megtörve megölve
arcomon halott ismeretlen katona mosolya
ki egy gödörben megfagyott
Így jövök hozzád
hogy megrongált szívemben már
a halál üli rettentő torát
Így jövök de ne küldj el
öld meg bennem a csendet
öld meg friss új nevetéssel
Ha nem...
Ó halál álom...
vígadnak felettem az ördögök,
pedig a tavaszban már áradnak a szívek,
nyílnak az ösztönök, támad a napfény,
hogy kiszabadítson mindent,
mindent, mit elrabolt a tél.
Ó halál álom...
a szavakat gúzsba kötöd a számon,
pedig még meg akarom köszönni,
meg azoknak,
akik kibírták csonthéjas némaságom,
vagy akik bölcsek voltak mert élni akartak,
s ifjúságuk nem nekem adták,
ha nem a lángoló Napnak.
Ó halál álom,
az édes élet zamata,
mára már, keserű lett a számon,
de szembenézni a sortűzzel,
még nem mer, nem, jégfehér arcú gyávaságom...
Ahogy a szemed nézett...
megkopott a szívem
meg kinek fájdalma az az ember
ki szeretni nem mer...
megkopott
így hát neked kiabálni
se megfogni a kezedet már nem kell
megkopott
mert elkoptatták azok
akik mindig kértek
akik elvittek mindent amit tőlem nyertek
elkoptattak akik Isten nyomába léptek
s engem elengedtek
hogy bűneinkben egyedül legyek
elkoptatott hogy csak óvtam mindent
de mindent ami benned sarjadt
s aztán nem mertem aratni
nem a legszebb csókjaidat
de nem búsulok
míg magamnak fel tudom idézni a legszebb verset
azt a legszebbet
ahogy engem a szemed nézett...