legland blogja

messze vannak hűs csókjaid

lázadó szemeim tüzét

mi oltja el

most macskatalpakon jár

köröttem a csend

csak az ég kékje csobog

s pont úgy zokog

mint mikor szemeidből elfolytak

a megbántott álmok

csak játék volt talán

az a csillagos ég

honnan az arcomra hullottál

mint este a szép mesék...

még lüktető szívem

már holnap 

a négy égtájra szegezem

számon a csókod

csak az maradjon 

az meg nekem

mert minden más

csak álom volt...

csak álom talán

néha írok még

valami gyöngét

olyan harmatos hazugat

fekete vagy fehér csipkést

de azért nézz rám

csak nézz rám még

mert ismerős vagy

mint a reggeli napsütés

de állj meg most

ott ahol vagy

mert szavaid csóvás tüze

égeti marja kőszikla arcomat

állj meg ahol vagy

mert ha a fejem fölszegem

akkor utoljára még

felesküszöm rád fel

szerelem

könnyen futok

konnyen a halál felé

valaki hív

egy csillag zokog

könnyekben úsznak

a fekete szárnyú angyalok

valaki hív

s valakinek a tüzes pengéje

a szívemben forog

itt valami lesz

valami nesz

mikor a Holdra zuhanok

s arcomon a csókod

mint egy pofon csattan

hol maradtál kérdezed

hisz szívedet már belaktam

testemen az idő

évezredek törte nyoma

öklöm szikla 

de nem rázom soha

mert már szívemben

sugárzik az Isten

örökké lángol

a hiszek benned szerelem

minden álmod oly szép titok

mint az 

hogy miért leng időtlen

a felhök fölött 

ezüstös szárnyain

az aranyló csend

a vágyódó szerelem

hányszor néztem fel

ma is az égre

s nem voltál sehol

semerre a fényben

csak bújkáló csókjaid

pillangó könnyű tüzei

találtak rá

ajkaim elhamvadt ízére

pedig hány virágot 

aprókat szépeket

álmokat hervasztottam érted

s üldöznek most is

tündöklő kínjaim között

mint győzelemre vágyó

menekülő vert sereget

az elveszett 

sosem volt 

csillogó esélyek

"Drágám adj erőt,

kibírni, ami maradt, a jövőt...

Védjétek egymást, igaz szeretők!"

(Szabó Lőrinc)

te vagy a néma lány

ki a csendet őrzöd

a néma szavakat

a Hold homlokán

kiért felsírnak mindennap

a zörgő dallamok szívemben

ezen a koldus harmónikán

de engedd be még

engedd be még egyszer

zajos álmaimat lelkedbe

hogy megpihenhessenek

szavaid csendesen

csobogó csillogó taktusán

de ne mérd az időmet

csak csókold

akard a szám

mert fagyos éveimet eltemettem

s egyetlen egy stáció maradt még

ebben a kéklő időben

csak egy a golgotán

ahol te leszel

ahol te vagy a keresztem

de bűvös csendű szemed 

nyisd ki már ma s lökj vissza

kék tenger ár mély

ölelő szép álmaidba

te néma lány