legland blogja

Személyes
legland•  2024. március 21. 15:47

Napfény, a szívem peremén

Ó halál álom, 

vígadnak még velem az ördögök,

pedig a tavaszban már,

áradnak a színek, 

nyílnak az ösztönök;

ömlik a napfény,

hogy kiszabadítsa szívünkből,

mit rabláncra vert ott a tél!


Ó halál álom...,

ma még gúzsba kötöd a szavakat a számon,

pedig megakartam most,

meg, mindenkinek köszönni,

aki kibírta, újra és újra,

üvöltő némaságom...

legland•  2024. március 18. 16:19

Miért szerettél?

Engem kerget felvidult homlokával a Hold,

de hiába, mert ma még nem leszek holt.

Engem kerget zúgva a szél,

s verejtékében úszva az este,

a megvakult éj.

Engem kerget ölelésedben a kéj,

de engem kerget holnap majd az a mondat is:

-Hát miért szerettél?

S engem kerget, fenyeget,

minden késen az a kifent él...

menekülj, ha még élni szeretnél!


legland•  2024. március 12. 19:31

Így jövök...

Így jövök hozzád megtörve megölve

arcomon halott ismeretlen katona mosolya

ki egy gödörben megfagyott


Így jövök hozzád

hogy megrongált szívemben már

a halál üli rettentő torát


Így jövök de ne küldj el

öld meg bennem a csendet

öld meg friss új nevetéssel

legland•  2024. március 4. 15:35

Ha nem...

Ó halál álom...

vígadnak felettem az ördögök,

pedig a tavaszban már áradnak a szívek,

nyílnak az ösztönök, támad a napfény,

hogy kiszabadítson mindent,

mindent, mit elrabolt a tél.


Ó halál álom...

a szavakat gúzsba kötöd a számon,

pedig még meg akarom köszönni,

meg azoknak, 

akik kibírták csonthéjas némaságom,

vagy akik bölcsek voltak mert élni akartak,

s ifjúságuk nem nekem adták,

ha nem a lángoló Napnak.


Ó halál álom,

az édes élet zamata,

mára már, keserű lett a számon,

de szembenézni a sortűzzel,

még nem mer, nem, jégfehér arcú gyávaságom...

legland•  2024. február 28. 12:06

Ahogy a szemed nézett...

megkopott a szívem

meg kinek fájdalma az az ember

ki szeretni nem mer...

megkopott

így hát neked kiabálni

se megfogni a kezedet már nem kell


megkopott 

mert elkoptatták azok

akik mindig kértek

akik elvittek mindent amit tőlem nyertek

elkoptattak akik Isten nyomába léptek

s engem elengedtek

hogy bűneinkben egyedül legyek


elkoptatott hogy csak óvtam mindent

de mindent ami benned sarjadt

s aztán nem mertem aratni

nem a legszebb csókjaidat

de nem búsulok 

míg magamnak fel tudom idézni a legszebb verset

azt a legszebbet

ahogy engem a szemed nézett...