legland blogja

Személyes
legland•  2024. április 19. 14:23

Holnap elkérem a fényed...( Vágyakozás!)

Tele vagyok még ma könnyel,

de szárítsd meg arcom már holnap,

langyos tavaszi széllel...



Tele vagyok ma még széppel...

de ha nem adnám oda magamtól,

akkor is vedd el!


Tele vagyok még sötétttel,

nézz rám, és űzd el;

fénylő tekinteteddel!


Tele vagyok most könnyel,

mint kit Isten pöröllyel ver;

de még is így vagyok emberi:


- hogy tudom milyen is,

milyen a szerelemben,

tiszta szívvel veszíteni!


Igen, tele vagyok még sötéttel,

s majd holnap, ha felnézek az égre,

elkérem a fényed Isten mosolyából;


el én: száz tavaszra-télre!

Mert vasárnap ha szempillád

megérinti az eget;-mert Őt keresed,


akkor már én is ott leszek,

és úgy fogok dalolni neked,

mint bozontos fejükkel szoktak,


vágyodó örömükben tavasszal,

az ifjú szelek!


De én már oda tartanék ma is,

hol Te lélegzel minden sarjadó ágon, 

és Te vagy az a "hajszálrepedés",


az összes vasrácson;

hol a szíved melegétől szökken,

minden bokor virágba,

hol a Te csókod lesz,


az a legszebb útlevél nekem;

igen oda: a csillagokba!

legland•  2024. április 2. 17:31

Neked tartozom...

Arcom ledőlt sírkereszt,

mely mindíg sír, mindíg ha veszt.

Szívem nagy teplom torony,

mely gyakran kigyúl,

ha reá lángoló, nagy tüzes szó hull.

Pedig már csak, árnyékom van annyi,

mint a tollamé délben, mikor rásüt a nap,

ha írok vele egy füzetben.


És már felelni sem tudok semmire:

- Az élet álom, vagy valóság-e?

Nem tudom,...csak azt; 

hogy minden horpadás a Holdon,

egy-egy megszökött álmom! Igen az,

mely nem tud már tüzet gyújtani,

egy szívben sem, vagy szájon;

nem, sem az idén, sem a jövő nyáron.


Arcom ledőlt sírkereszt,

mely rég holt napokat les;

ez kedves volt, ez szép:

ez pedig mindent odaadott, a semmiért!

Azt hiszem ezért, neked tartozom a legtöbbel:

mi szívemben megmaradt, avval a kevéske tűzzel.

Aprócska hagyaték, de talán egy újjászületésre elég,

mikor választanod lehet még:

- Lét, vagy nem lét!


legland•  2024. március 21. 15:47

Napfény, a szívem peremén

Ó halál álom, 

vígadnak még velem az ördögök,

pedig a tavaszban már,

áradnak a színek, 

nyílnak az ösztönök;

ömlik a napfény,

hogy kiszabadítsa szívünkből,

mit rabláncra vert ott a tél!


Ó halál álom...,

ma még gúzsba kötöd a szavakat a számon,

pedig megakartam most,

meg, mindenkinek köszönni,

aki kibírta, újra és újra,

üvöltő némaságom...

legland•  2024. március 18. 16:19

Miért szerettél?

Engem kerget felvidult homlokával a Hold,

de hiába, mert ma még nem leszek holt.

Engem kerget zúgva a szél,

s verejtékében úszva az este,

a megvakult éj.

Engem kerget ölelésedben a kéj,

de engem kerget holnap majd az a mondat is:

-Hát miért szerettél?

S engem kerget, fenyeget,

minden késen az a kifent él...

menekülj, ha még élni szeretnél!


legland•  2024. március 12. 19:31

Így jövök...

Így jövök hozzád megtörve megölve

arcomon halott ismeretlen katona mosolya

ki egy gödörben megfagyott


Így jövök hozzád

hogy megrongált szívemben már

a halál üli rettentő torát


Így jövök de ne küldj el

öld meg bennem a csendet

öld meg friss új nevetéssel