legland blogja

Talán egy géppuska sorozat,

ha már kemény lesz a harc,

lemos a földről,

hogy majd a véremtől dúsúljon a gaz!

Mert ha nem lesz béke, akkor hiába,

hiába is jön, hiába, szerelmesen a tavasz!

Talán még egy csók megmelegíti az arcom,

most hogy a szívemben,

gyönge jégvirággá fagyott,

ez az utolsó szerelmes lángom.

Mert önző voltam, és a Napot,

az egészet, minden lángjával,

cirógató sugarával magamnak akartam,

mert elfelejtettem azt: hogy a koldus,

mindig csak, egy apró, kis alamizsnát kap....

Álmom az az álom,

mely nem moccan el soha többé,

nem kerüli már meg a zord hegyeket,

nem kopogtat sem hangosan, sem halkan sehol,

nem nyomja már le a kilincseket bárhol;

mert álmom, az az álom: hogy Te leszel a halálom!

Álmom az az álom;

miközben magányom bitóját ácsolom,

hogy valaki rám szól:

"-legyél te, a hűs márványom,

kinek szívébe örökre bevéshetem;

kedves, szép nevem!"

Álmom, az az álom:

hogy mikor nem leszek, mert már kiléptem az egészből;

- sárban és bogáncsok között,

Te legyél az a legvágyottabb szép,

amit magammal vihetek, arra a hosszú útra úgy:

mint télen a vadludak, mikor ha a végtelen nekik parancsot ad;

- hogy indulnotok kell, a következő nappal,

szívetekben a nyárral, az utolsó, legszebb szerelmes vággyal...

Hol, merre jártam;

egy templomban,

és a csókod után imádkoztam!

Hol, merre fájtam;

a Héttoronyban, 

és egy szöges korbács volt a vágyam!

Hol, ki szólít meg most?

- de miért nem Ő engem;

kinek emléke még feldereng a szívemben,

úgy mint az a tiszta fény akkor,

mikor egyszer körbevett,

igen ott, a lelkemben!

Hol, merre járnék már:

ott, amerre a tavasz születik;

hogy jelekre várjak tőle: neszekre, akár egy halk szívverésre...

Hol, merre járok most;

magasan a felhők között,

és mégsem vagyok közelebb,

nem, hozzád egy lépéssel sem kedvesem!

Hol, merre járok, 

az most mindegy,

mert csak egy utam lehet,

elérni, a halálomon túl is téged,

hogy ott már csak egy mondat legyen hátra:

- " Látod, nem vártál, Te sem hiába!"

De ugye megbocsátod majd nekem,

a dadogó, rossz verseket,

a fuldokló, füstös szavakat;

és hogy lezuhantam, s porrá tört az a sok szép dallam...

Ugye megbocsátod nekem;

- nem kell hangosan,

elég lesz halkan, százezernyi csókban,

mint tarlón a száraz szalma, ha lángra kap,

egy forró augusztusi éjszakában...

Tele vagyok még ma könnyel,

de szárítsd meg arcom már holnap,

langyos tavaszi széllel...

Tele vagyok ma még széppel...

de ha nem adnám oda magamtól,

akkor is vedd el!

Tele vagyok még sötétttel,

nézz rám, és űzd el;

fénylő tekinteteddel!

Tele vagyok most könnyel,

mint kit Isten pöröllyel ver;

de még is így vagyok emberi:

- hogy tudom milyen is,

milyen a szerelemben,

tiszta szívvel veszíteni!

Igen, tele vagyok még sötéttel,

s majd holnap, ha felnézek az égre,

elkérem a fényed Isten mosolyából;

el én: száz tavaszra-télre!

Mert vasárnap ha szempillád

megérinti az eget;-mert Őt keresed,

akkor már én is ott leszek,

és úgy fogok dalolni neked,

mint bozontos fejükkel szoktak,

vágyodó örömükben tavasszal,

az ifjú szelek!

De én már oda tartanék ma is,

hol Te lélegzel minden sarjadó ágon, 

és Te vagy az a "hajszálrepedés",

az összes vasrácson;

hol a szíved melegétől szökken,

minden bokor virágba,

hol a Te csókod lesz,

az a legszebb útlevél nekem;

igen oda: a csillagokba!

Arcom ledőlt sírkereszt,

mely mindíg sír, mindíg ha veszt.

Szívem nagy teplom torony,

mely gyakran kigyúl,

ha reá lángoló, nagy tüzes szó hull.

Pedig már csak, árnyékom van annyi,

mint a tollamé délben, mikor rásüt a nap,

ha írok vele egy füzetben.

És már felelni sem tudok semmire:

- Az élet álom, vagy valóság-e?

Nem tudom,...csak azt; 

hogy minden horpadás a Holdon,

egy-egy megszökött álmom! Igen az,

mely nem tud már tüzet gyújtani,

egy szívben sem, vagy szájon;

nem, sem az idén, sem a jövő nyáron.

Arcom ledőlt sírkereszt,

mely rég holt napokat les;

ez kedves volt, ez szép:

ez pedig mindent odaadott, a semmiért!

Azt hiszem ezért, neked tartozom a legtöbbel:

mi szívemben megmaradt, avval a kevéske tűzzel.

Aprócska hagyaték, de talán egy újjászületésre elég,

mikor választanod lehet még:

- Lét, vagy nem lét!