legland blogja
SzemélyesÁlom volt talán
messze vannak hűs csókjaid
lázadó szemeim tüzét
mi oltja el
most macskatalpakon jár
köröttem a csend
csak az ég kékje csobog
s pont úgy zokog
mint mikor szemeidből elfolytak
a megbántott álmok
csak játék volt talán
az a csillagos ég
honnan az arcomra hullottál
mint este a szép mesék...
még lüktető szívem
már holnap
a négy égtájra szegezem
számon a csókod
csak az maradjon
az meg nekem
mert minden más
csak álom volt...
csak álom talán
Mert ha
néha írok még
valami gyöngét
olyan harmatos hazugat
fekete vagy fehér csipkést
de azért nézz rám
csak nézz rám még
mert ismerős vagy
mint a reggeli napsütés
de állj meg most
ott ahol vagy
mert szavaid csóvás tüze
égeti marja kőszikla arcomat
állj meg ahol vagy
mert ha a fejem fölszegem
akkor utoljára még
felesküszöm rád fel
szerelem
Valaki hív
könnyen futok
konnyen a halál felé
valaki hív
egy csillag zokog
könnyekben úsznak
a fekete szárnyú angyalok
valaki hív
s valakinek a tüzes pengéje
a szívemben forog
itt valami lesz
valami nesz
mikor a Holdra zuhanok
s arcomon a csókod
mint egy pofon csattan
hol maradtál kérdezed
hisz szívedet már belaktam
testemen az idő
évezredek törte nyoma
öklöm szikla
de nem rázom soha
mert már szívemben
sugárzik az Isten
örökké lángol
a hiszek benned szerelem
Szép titok
minden álmod oly szép titok
mint az
hogy miért leng időtlen
a felhök fölött
ezüstös szárnyain
az aranyló csend
a vágyódó szerelem
hányszor néztem fel
ma is az égre
s nem voltál sehol
semerre a fényben
csak bújkáló csókjaid
pillangó könnyű tüzei
találtak rá
ajkaim elhamvadt ízére
pedig hány virágot
aprókat szépeket
álmokat hervasztottam érted
s üldöznek most is
tündöklő kínjaim között
mint győzelemre vágyó
menekülő vert sereget
az elveszett
sosem volt
csillogó esélyek
"Drágám adj erőt,
kibírni, ami maradt, a jövőt...
Védjétek egymást, igaz szeretők!"
(Szabó Lőrinc)
Néma lány
te vagy a néma lány
ki a csendet őrzöd
a néma szavakat
a Hold homlokán
kiért felsírnak mindennap
a zörgő dallamok szívemben
ezen a koldus harmónikán
de engedd be még
engedd be még egyszer
zajos álmaimat lelkedbe
hogy megpihenhessenek
szavaid csendesen
csobogó csillogó taktusán
de ne mérd az időmet
csak csókold
akard a szám
mert fagyos éveimet eltemettem
s egyetlen egy stáció maradt még
ebben a kéklő időben
csak egy a golgotán
ahol te leszel
ahol te vagy a keresztem
de bűvös csendű szemed
nyisd ki már ma s lökj vissza
kék tenger ár mély
ölelő szép álmaidba
te néma lány