legland blogja

Részed vagyok,

mint tűz a Napnak,

mint hajnalnak a fény!

Léptem nyomán,

nyílik a tavasz,

mire öda érek,

virágba öltöznek,

színes pompába a szavak.

Részed vagyok

ha álmodom...

ne ébressz fel,

mert egyedül fázom.

Ablakomon jégvirág pompa,
a tél ékszerei ezek,
majd a tavasz ellopja,
ellopja, mert akarja.


Szívemen jégvirág pompa, 
a csendem ékszerei,
gyémántként ragyognak rajta,
majd a csókod ellopja,
ellopja, ha akarja...

nem várok rád többet
álmaimat betemették
a hófehér csendek


hiába nézlek
oly messze minden
csikorogva múlnak a percek


meglassúlt az élet
csak a csillagod siet reggel
meghalni a fényben

Kinek nevét a szerelem
szívembe rejti
az örökké ott lesz
mint a márványba vésett betű
onnan azt semmi le nem törli


kik ott vagytok
tőletek kacagnak már
csak tőletek a hajnalok
s még a megkéselt percek
még ők is boldogok


s ha tudnának beszélni a fák
megtanítanám nekik
hogy csak addig 
csak addig kell hogy búgják
a nevetek
míg egyszer majd
hamuvá vált testüket
el nem viszik a szelek


megtanítanám 
a madaraknak fütyülni
a szélnek elénekelni
zúgni
a mozdonyoknak is
szikrázó füsttel
az éjszakának eldörögni


megtanítanám az esőnek
hogyan kell a porba
neveteket gyöngybetűkkel
írni


a malomnak ha őröl
hogy kell
betünként úgy kattogni
a kalapácsnak ha üt
hogyan kell 
a szikrákat úgy szórni...


de megtanítom az aratónak
a ti neveteket
a levágott kévéből kirakni
mert kinek nevét a szerelem
szívembe rejti
az keresheti rajtam
mindig ott fogja találni

Eldobom a pillanatot,
mi sajogva félt,