legland blogja

Szerelem
legland•  2012. október 23. 16:54

alakíts még

Alakíts még  

  

Úgy alakítsz engemet,

mint márványt az értő kezek,

nem törsz, vágsz,

hanem csiszolsz, de csillogóbbá,

mint az esti holdfény,

a boldog mosolyt.

Úgy alakítsz engemet,

mint véső a durva fát,

lehasítsz rólam minden kínt,

mint megégett emberről az ápoló,

a rongyos ruhát.

Úgy alakítsz engemet,

mint napfény a magvakat,

növeszted bennem a boldogságot,

míg a szerelem ki nem sarjad.

 

legland•  2012. október 11. 14:36

ne vedd el a szerelmet

Ne vedd el a szerelmet

  

Eljöttem hozzád ősz,

neked adok mindent,

mit eddig loptam,

a nevemet, a kék eget,

meg azt a kétmaroknyi földet,

mibe valaki majd eltemet.

S a legszebb perceket,

mikor édesanyám nekem adta, az életet.

 

A tengerből neked a zöldet,

s a leggyönyörűbb szirének énekét,

vidd a kincseket, mind tiéd.

Viszek eléd meseszép álmokat,

nagy holdakkal, csillogóbbat,

mint százezer gyöngyös nyakék.

 

Adok búzamezőket, mert a nyárról,

senki nem tud szebb mesét.

Vidd ősz a kincseket, mindet,

csak ezt el ne vedd, a legszebbet,

a szerelmet. 

legland•  2012. október 10. 11:06

Áss ki a mélyből

Mint vadak a karámba, 
szívembe a szenvedély, úgy bezárva,
rúg, toporzékol, szikrákat vet acélon,
forgácsot szakít, kemény, nehéz fákon,
hajlít ívet, merev, beton magányon.

Mint vadak a karámba,
úgy fúj, prüszköl bennem a szabadság,
a szerelem, ha halott lennék is,
élni akarnék.

Áss ki a mélyből, a közöny feketéből,
áss le a mélybe, a szív vörösébe,
égni akarok, mint gyúlékony anyagok,
a szikra hevére, mint igaz szeretők,
a vér, máglyatüzébe.






legland•  2012. október 7. 17:16

Érted volna...

Érted volna

 

Ha úgy loboghatna még szavam,

mint szeretők haja a vad viharban,

feketén, kéken.

 
Ha úgy szólhatna még,

mint az ekevas, mikor megreccsen,

a feltöretlen, szűz földben,

rettentő keményen.

 

Ha még háborgó tengerként üvölthetne,

mint mikor az teherhajókat,

szilánkká törve süllyeszt le,

a fekete mélybe.

 

Ha úgy loboghatna még,

mint rakéta után a tűzcsóva, 

mikor repíti terhét, ismeretlen messzeségbe,

lángolva, zúgva, az érted volna.

 

Ki mindennap belehalsz a szóba,

érted, Te hajnali, karcsú lány,

fekete ruhában, minden érted volna...

 


 


 

 

legland•  2012. október 6. 18:31

Kifestem újra

Kifestem újra a házat, hol laknak az istenek,
kifestem újra a szívemet, 
hol tiszta szavad megpihenhet, 
és ehetsz, ihatsz,
de nem csak vizet, s búzakenyeret.

Kifestem újra a házat, 
hol eddig a csend lakott, 
s úgy üvöltött,  
mint ketrecben a farkasok. 

 

Kifestem újra, hogy ha betérsz, 
múltamnak pora, jaja, baja,
szép szívedet ne sározza. 

 

Kifestem újra, hogy ha elfáradsz, 
megpihenj, ha fáznál, lángra találj. 
Most hívlak, mikor már tiszta,
gyere hozzám, gyere, kellj útra.

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom