legland blogja

Szerelem
legland•  2024. február 8. 14:42

Hányszor hívtál...

Hányszor hívtál

hogy sokkal jobban gyűlölsz mint rég

és én hányszor hívtalak

hogy leplezd le bennem 

mi még tiszta lánggal ég...


Hányszor hívtalak

hogy ne felejtsem el már holnap

milyen is boldognak lenni általad

s Te hányszor voltál vigasz a bajban

tapasz sebeimre ebben az irdatlan zajban háborúban


Hányszor hívtalak

hogy építsünk gyárat házat templomot

hogy megszerezzelek magamnak

úgy mint koldus a forintost jajgatva sírva

ki már mindenét rég elpazarolta


Hányszor hívtalak

de a a Nap sugara mindenkié mondtad tegnap

pedig nehéz szívvel de ma már csak én dalolok rólad...

így van ez elmulasztottam veled élni

majd holnap megtanulok 


meg egyedül félni....


legland•  2024. február 8. 11:59

Gondolatok a temetőben

oly régi már ez a temető...

mint ki jár köröttem

régóta már meggörbült botjával

a vén idő....


oly régi már 

az az álom rólad

mint az a kép 

hogy mikor egy este a Hold kapuját kitárom

Te egyszer csak ott vagy....


oly régi már ez az álom

és én még mindig gyönyörködöm benne

mintha  az első szerelmes nyaram

halk sikolya lenne


oly régi már ez a gondolat

oly régi hogy szeretnem kellene téged

hogy mire kimondtam már nem égett

és már a szívemnek sem súg semmilyen szépet...

legland•  2023. november 2. 20:21

Rólad álmodok

sehol se jársz 

semmit se látsz

rövid perceket élsz mint az ellobbanó rőzse tűz

még is hosszú sistergő láng minden álmod

mi engem napról napra űz


sehol se járok

semmit se látok

mégis megvakít a pillantásod


sehol se élek

ezért hogy a halál megtalál nem is félek

sehol se élsz

de a haláltól mindenütt mindig féltelek


de még is a legjobban akkor

mikor a hajnali derengés

mint egy éles kés 


ha a szív megfeszülő burkán átszalad

hogy megöli az álmodat...

sehol se jársz nem is mentél el soha sehova

még is visszahívlak


gyere s jöjj ide csendben minden este 

lehunyt fáradt szemeim mögé csak egy percre

mikor bűneimért már megfeszítettek a csillagok

s bocsájtsd meg


hogy évről évre de még mindig rólad álmodok...

ki nekem nem tartozol semmivel

de én igen 

százezer boldog meg nem élt felejthetetlen perccel


s e dalom mint madárdal érje tetten

álmodozó szép szemeid fényét

mikor a sötét égen keresi 

eltévedt örökké csavargó lelkem....


igen e dalom majd mint a madárdal érje tetten

mikor egyszer csak ránk mosolyog a felhők  mögűl

a teremtő nagy Isten

legland•  2023. július 16. 11:13

Bú, boci, bú...

Kicsúfolható leszek,...

ha nem vagy velem,

ha nevem egyedül áll majd,

egyedül a sírkövemen.


Kicsúfolható,

ha csak mint árnyék osonsz mögöttem,

ha csak mint folyón bukdácsoló kis hajó,

a tengert, az óceánt, csak álmodja már a szívem.


Kicsúfolható leszek,

mint a mélybe zuhant gleccserek,

megolvadt szennyes vize,

mikor már az őzek sem isznak belőle...


Mikor már a szívem nem bír el,

nem a napfénnyel,

szemeid vérző tekintetével;

hiába is ástam belőle annyit, a felhőkbe el.


Kicsúfolható,

mikor nem mer a gyávaságom,

már nem, bosszút állni a nyáron,

nem, semmilyen lángoló halálon...

legland•  2023. július 7. 12:02

Szívemre rácsot verek!

Tegnap lemaradtam szemeidről,

de ma már vigyázok, s lesben állok,

ma már bebörtönzöm őket;

nem szökhetnek el: - kékjeid főleg!


Szívemre rácsot verek,

nem szökhetnek el belőle, nem a szemeid,

mert fogjaim lesznek,

s benne a legszebb álmaid.


Szívemre rácsot verek,

szél suttogású keményet,

s akkor már nem szökhetsz el,

nem, ha már dalaimban is, örökké egy leszek veled!


Szívemre rácsot verek, éjfeketét,

rab akarok lenni, bűnhődni;

minden ellopott, s magamra költött,

drága, arany-ajkú csókodért.


Szívemre rácsot verek,

hogy ne szökhessenek be hozzá;

azok az írígy, mindig mezítlábas,

sáros arcú, minden szerelemben kétkedő;


örök-vén, szomorú percek.