Felettem...

legland•  2024. március 28. 11:15  •  olvasva: 61

Felettem függ a kék ég,

őrzi Isten tekintetét,

de szertném ha tudnád,

hogy ami az enyém; az a Tiéd!


Szeretném ha tudnád,

hogy ami tegnap lángolt,

az még ma is ég, 

az ma is, a Tiéd!


Szeretném ha tudnád,

hogy így sóhajt most bennem a tél:

- Mivé lettél, ki voltál bennem a tenger,

kék hullámai szemeidnek, hol merre vesztek el?


Szeretném, ha tudnád...

arcom úgy őrzi csókjaid,

mint égett sebhelyek, egy tűz nyomát, 

mint vakok szemei, a Nap utolsó, fénylő sugarát.


De már nem bírom ezt a kínt...,

még is vigasz a szívemnek,

hogy látom amint, a fák fekete ágait,

rózsanínre, életre rázza a tavaszi szél,


újra, megint.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

legland2024. április 2. 10:46

@csillogo: Marika, nagyon szépen köszönöm! Minden szó arany, ami itt hagysz !

csillogo2024. április 1. 21:09

Nem vagy vesztes Sanyi - újra megírtad - a szerelem ilyen, csavar egyet az emberen, aki nem akar kijönni a szorításából, az önként vállalja a kínt...

legland2024. március 28. 17:35

@S.MikoAgnes: Köszönöm szépen Ági! :) Á, varázsolni nem tudok, esetleg szem-fényt veszteni.

legland2024. március 28. 17:33

@Animanongrata_: Köszönöm szépen Brigi, igen faragni kellett még rajta! Itt- ott, még szálkás volt!

S.MikoAgnes2024. március 28. 11:57

Gyönyörű kezdő sorok!
A befejezéssel is elvarázsoltál kedves Sanyi!

Animanongrata_2024. március 28. 11:33

Szebb lett így