legland blogja

forró éjszakákat lopok el

azoktól akiknek sok van

forró csókokat lopok el

azoktól 

akiknek az ajka mindig lángol

de Ti legszebbek

lopjatok nekem időt

hogy megcsókolhassak 

legalább egyszer

minden csúnyán elmenőt

mert hiába tudom kezemben tartani az eget

pont úgy olyan puhán ölelve

mint egy elalélt kék lepkét a mezőn

bódító illatú színes virágok kelyhe

a zöld fűben a Földön nem tudok járni

még nem sikerült soha se

de ma még forró éjszakákat lopok el

azoktól akinek sok van boldogan

de szomorú vagyok mikor érzem 

hogy mindennap elszökik tőlem valami valahol

amiből percről percre egyre kevesebb

mint ajkaimon is ha az élet bánt

az akácméz ízű édes szavakból...