legland blogja

Szemeid csillogó délkeresztje

még felragyog

néha szívemben

de már nem látlak

Csak neved maradt

ócska bibliámban

a zsoltárok alatt

egy utolsó imának

De csók-sikolyod

álmaimban néha még

mint egy tüzes mozdony

az éjszakában

Átrobog rajtam

s vérem olyankor

a hideg sínekre alvad....

Nézek az égre, a felhők adta szépre

Valahol harang  szól,

Messze minden zaj, 

Puha fű a párnám,

Madárcsicsergés a nótám.

Távol az otthonom,

Elűztem magamat, hogy  útközben elhagyjam,

A gondom, a bánatom.

Nézek az égre, a felhők adta szépre ,

S dúdolom kis bujdosó dalom,

Milyen kedves itt minden,

Úgy érzem, közel van az Isten.

Nézek az égre, de jó is élni,

Naplemente vörösében lelkemnek megfürödni.

Álmomban csillagokat szórni,

Játékos felhőkről egy ablakon belesni,

S  szép álomkedvesem ajkaira egy édes csókot adni.

Nagyon szép ez a minden

Ahol semmi sincsen

Nagyon szép ez a minden

Ahol a virágoskertben 

Virág sincsen

Nagyon szép ez a minden

Ahol a tettekben

Hazug minden

Nagyon szép ez a semmi

Ahol a mindenben

Semmi sincsen

Legyen áldott a karácsony

a hegyekben, a vizekben

a városokban, a falvakban

s legyen a lelkekben

Legyen a szívekben,

a szavakban,

a holnapra nyíló ablakban,

ajtóban

A munkás kezében,

az alkotó fejében,

az esti mesében,

a halálos fegyverekben

S nyíljon újra remény,

minden koldus,

minden elesett lelkében

Áldott karácsonyt.