legland blogja

Barátság
legland•  2022. március 10. 11:16

Nevess, a csillagok szemeibe!

mert engem aki szeret

poharamba tegyen

minden reggel friss vizet

de annak forrása

csak a szíve csak az lehet


mert engem aki megszeret

annak a csillagok közt lesz az ágya

hol a csipkés szélű örök csend

az ott a párna


mert engem aki megszeret

ha még nem az

akkor lesz csak árva

de ha egy utolsó szalmaszálban bízna

érte olyan lennék 

aki a tűzzel is szembe szállna



mert a keresztem ez

óvnom kell aki ma 

szíve rémisztő zajától menekülne

valamerre arra az égbe

vagy le a mélybe az örök csendbe


mert engem aki szeret

mikor boldogan nevet

olyankor a csillagok szemeibe nevet

hova elrejtettem minden szép mesémet


és mind az övé lesz az utolsó napsugárig

mit eddig őriztek nekem ott

a zajos Föld felett

szívükben a néma csillagok

legland•  2021. november 10. 14:34

Mint az enyémbe ma

vannak bennem boldog részek

a semmiben a minden

hol te vagy még ma 

te a menedékem


vannak bennem szomorú részek

azok a mély szív alatti termek

hol rabságot szenvednek

a szerelmes tüzek


vannak bennem még boldog részek

a kezeimre ha nézek

mint annak a hintázó gyermeknek

ki mikor az ég felé repül


s a fény felé kap

akkor a tenyerébe zuhan 

mint egy pöttyös labda

a lángoló tüzes nap


pont úgy 

ahogy az enyémbe ma

mikor az égről a felhőket levettem

a te távoli szemeid

forró kék sugara

legland•  2020. november 22. 12:02

Ha elmúlnak

kegyetlen a csókod

mi szám ízében kutat

kegyetlen pillangó a csókod

ahogy halott virágaim

színeitől várják a bókot


kegyetlen a szemed

ahogy álmaim fáradt hajóit

elsüllyesztik azok a kékek

de szavad dermesztő íze nyugtat

várj

ahogy arcom lángoló vulkánjába

szám tűzfényű kürtőjébe

jég-ízű hűsen belecsap


kegyetlen csókod

kegyetlenek lesznek ha elmúlnak

legland•  2020. november 18. 09:25

Elfárasztottak harcaim

megtaláltalak

de most még csak

borotvaéles soraid

csillogó élei

sebzik fel

hajnali arcom

ébredő ráncait


minden reggel

vakon és törpén nézem

titkos magasságod

elérhetetlen

hófehér csúcsait

de érzem

ahogy szemeid 

tüzes élei átmetszik felettem

a nap sugaras fényeit


de most csak ülök

csak fekszem és pihegek

mert elfárasztottak harcaim

annyit néztem

annyit vártam

a  Te szemeidet



legland•  2020. november 7. 09:00

Veled


nem tudom ki vagy

de álmaidban

mint téli erdőkben az őzek

összerezzensz

ha a csillagodra nézek


nem tudom ki vagy

de tudom hogy érzed

most a mi szívünk melegíti

hevíti a Földet


nem tudom ki vagy

de szívem ezüst csendjébe

bezártam a szemeidet

hogy ha télen


majd üvöltve jönnek

a magány-farkasok

akkor is megvédjelek

hogy szépek legyenek

szépek a holnapok


veled

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom