legland blogja

Barátság
legland•  2021. november 10. 14:34

Mint az enyémbe ma

vannak bennem boldog részek

a semmiben a minden

hol te vagy még ma 

te a menedékem


vannak bennem szomorú részek

azok a mély szív alatti termek

hol rabságot szenvednek

a szerelmes tüzek


vannak bennem még boldog részek

a kezeimre ha nézek

mint annak a hintázó gyermeknek

ki mikor az ég felé repül


s a fény felé kap

akkor a tenyerébe zuhan 

mint egy pöttyös labda

a lángoló tüzes nap


pont úgy 

ahogy az enyémbe ma

mikor az égről a felhőket levettem

a te távoli szemeid

forró kék sugara

legland•  2020. november 22. 12:02

Ha elmúlnak

kegyetlen a csókod

mi szám ízében kutat

kegyetlen pillangó a csókod

ahogy halott virágaim

színeitől várják a bókot


kegyetlen a szemed

ahogy álmaim fáradt hajóit

elsüllyesztik azok a kékek

de szavad dermesztő íze nyugtat

várj

ahogy arcom lángoló vulkánjába

szám tűzfényű kürtőjébe

jég-ízű hűsen belecsap


kegyetlen csókod

kegyetlenek lesznek ha elmúlnak

legland•  2020. november 18. 09:25

Elfárasztottak harcaim

megtaláltalak

de most még csak

borotvaéles soraid

csillogó élei

sebzik fel

hajnali arcom

ébredő ráncait


minden reggel

vakon és törpén nézem

titkos magasságod

elérhetetlen

hófehér csúcsait

de érzem

ahogy szemeid 

tüzes élei átmetszik felettem

a nap sugaras fényeit


de most csak ülök

csak fekszem és pihegek

mert elfárasztottak harcaim

annyit néztem

annyit vártam

a  Te szemeidet



legland•  2020. november 7. 09:00

Veled


nem tudom ki vagy

de álmaidban

mint téli erdőkben az őzek

összerezzensz

ha a csillagodra nézek


nem tudom ki vagy

de tudom hogy érzed

most a mi szívünk melegíti

hevíti a Földet


nem tudom ki vagy

de szívem ezüst csendjébe

bezártam a szemeidet

hogy ha télen


majd üvöltve jönnek

a magány-farkasok

akkor is megvédjelek

hogy szépek legyenek

szépek a holnapok


veled

legland•  2020. november 3. 15:07

Mert van benned valami más

( s szemeid völgyében, elvérzik szomorúságom )



égboltnyi szemed

nyugtalan vihart szűl

zörgeti korbácsolja

szívemet 

mint tenger felől a szél

a kopár szírteket


őrültek a fák a szélben

de szeretem őket

ahogy kócos hajuk

az égen sepreget

mint mikor a viharban

te nézed a sötét felhőket


mert van benned 

van valami más

a szemeidben egy szikra

vagy valami gyúlékony vágy

de benne van látom

ott van az a pillanat

a robbanás 


égboltnyi szemed

ha felébred éget

de ha alszik

altatja ringatja szívemet


(barátsággal, egy szép tekintetű csillagnak)


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom