helszlo blogja

-Hopsza, jöjj fel a kazalra

ide mellém édes lelkem!

-Nem megyek fel Pista bácsi,

mert félek, hogy kárt tesz bennem!

-Én tebenned, kis Juliskám

- csacsi beszéd -, mi kárt tennék?

-Azt amit a Katival tett,

meg Marival, a keszeg pék

leányával Tímeával,

meg a faluvégi jánnyal,

az  Idával és hugával,

a kis szőke Borikával,

-Ugyan cicám, ne gondolj rá,

hiszen neked több az eszed,

és tudod, hogy milyen vagyok,

veled ilyet sosem teszek.

-Miért, én nem érek annyit? 

Hát akkor meg mi a frásznak

kuncsorog itt, hogy magához

a szénakazalra  másszak?

Ne bánd fiam már, aki elhagyott,

amerre ő jár, nem a te utad,

ne járj utána, ha ő másra vár,

csak tékozlod energiáidat!

Aki elhagyott téged, nem szeret,

sóhajts tehát és máris menj tovább,

előre nézz, és építsd újra fel

szép álmaidnak fényes városát.

Azt, hogy többé ne gondolj rá soha,

nem mondhatom - hiába mondanám,

hisz azzal már, hogy megszeretted őt,

életednek részévé vált e-lány.

Mégse bánd fiam, hidd el, jól van így!

Nem felejted el, hisz azt nem lehet,

nagy-ritkán, mikor nem lát senki sem,

ejtesz még érte férfikönnyeket.

Ha majd egyszer fiadnak verset írsz,

és vígasztalod egy leány miatt,

gondolni fogsz reá, ki elhagyott,

s szívedben maradt néma áhitat.

Áron nagy pénzzavarba került! - feltétlenül szüksége van két pengőre.
Jobb nem jut eszébe, elmegy Kohnhoz, hogy kölcsönkérjen.
Kohn figyelmesen végighallgatja Áron mondandóját, majd így szól:
- Figyelj Áron, adok neked két pengőt.
Zálogba itt hagyod a fejszédet, és tavasszal visszaadsz négy pengőt.
Jó lesz így?
Áron is töpreng kicsit, majd rááll az üzletre. Fogja a két pengőt,
odaadja Kohnnak a fejszéjét, és indul haza.
Kohn ekkor utána szól:
- Figyelj csak, Áron! - gondolkodtam.
Zegernye telünk lesz, a tavasz is keservesnek ígérkezik, rossz lesz a
termés. Nem fogsz tudni visszaadni egyben négy pengőt. Adj vissza most
kettőt, és tavasszal így csak kettőt kell adjál, - jobban jársz.
Áron meghányja-veti a dolgot, és úgy ítéli meg, Kohn-ak igaza van.
Visszaadja neki a kapott két pengőt és indul. Hazafelé kicsit még
töpreng magában:
- Hm? Pénzem nincs. Lett két pengő adósságom. S a fejszém is oda... és
mégis minden stimmel.

A minap vásárlás idején, egy ágrólszakadt

szegény, félve lépve elém, valami nyomtatott

papírt lobogtatott s arra kért, hogy azért,

adjak némi pénzt. Nem néztem,

mi van a kezében, csak intettem,

s menten továbbmentem.

De visszafordulva - valami durva

arcra számítva - döbbenten láttam,

hogy egy nagyra nőtt kisfiú volt

aki szólt, s feljajdult bennem a szánalom.

Sovány volt, didergő, s ijedt nagyon..

Fájlalom, hogy rá ügyet se’ vetve,

részvétlen elmentem mellette.

Szégyenkezve léptem vissza hozzá,

s megkérdeztem ostobán, mire gyűjt.

Ennivalóra - mondta szerényen,

s a valóság szinte vibrált e- szóra,

a félénken felém tárt két tenyéren.

A Dráva partra hívja ritka bája

az erre járó kandi városit,

ki vadregényes tájra lelhet itt,

ékesebbet, keresve sem találna.

A Dráva parton fényesebb a hajnal,

sejtelmesebb a fű, s lágyabb a rét,

Vén tölgyek lombja integet ma még,

és ágaik közt zeng ezer, pazar dal.

Ó játszi fények, árnyas rengeteg,

folyó vizének rezgő csillogása,

gyönyörködtető, ámító varázs.

Csodálhatom még zúgó szellemed.

Bűvös mezőid égi tájak mása,

leng rajta milliárd arany kalász.