helszlo blogja

Tudom már menni készülsz...

Tudom, már menni készülsz, jóbarát!

Láttam szemedben ijedt tompaságot

rémült tudatot, mikor kibökted,

hogy megtámadta gégédet a rák.

S hogy már az orvosok lemondtak rólad. 

Szegény barátom!

Alig hatvanhárom év van mögötted,

s ki tudja, mennyi hét, vagy hónap,

amíg tart számodra még e-kín.

Ismeretlen táj, keskeny útjain,

felfelé indulnod muszáj.

Van-e még értelme a szónak?

Mondhatok még egy döbbent mély imát,

s kimondom akkor is, ha fáj:

Szívemben hordozlak majd jóbarát!

S nem olyan soká, - hisz mind megyünk -

egészen biztos, hogy követni foglak. 

(Csabának, aki  január 23 án elment.) 

Álmodni kíván a lelkem tündérálmot

Angyali hangzatot, zöld vizű tó fodrát

Hűs fuvallatot, lágy érintést, szép mesét

Zöldellő rétet, tengernyi kék virágot

Álmodni kíván a lelkem lágy zenéket,

Derűs eget, mosolyt, milliónyi csillagot

Érző szívet, kicsiny meleg kéz érzetét

Hosszú, lágy, elomló dús haját az éjnek

Álmodni kíván a lelkem súgó fákat

Lomberdőt, szerelmet, tiszta ifjúságot

Karcsú leánytestet, mámoros ölelést

Tündércsókot, fülemüle-dal csodákat

Álmodni kíván a lelkem édes halált

Chopin keringőt, lassú utolsó táncot

Hosszú szép hallgatást, irányfényt az úton

Belépést a mennybe, angyalsereg dalát