helszlo blogja

(Kákicsi Kiss Géza gyüjtéséből)

*

Az én bácsám értötte, hugyon ké sárcot fogni.  Vövött égy hosszi rúdat.  Bémönt közéjik a tóba. Mikor észrevötték, éccörre minn lébútt. Soká nem löhetött a vízbe: fődugta a fejét – olyan a feje, mind a sárga lónak: hókás – akkor csak ütött oda a ruddá – ihon ni! – szötte össze, hozta.

sárc=szárcsa 

hugyon=hogyan

vövött=vett

bémönt=bement

éccörre=egyszerre

lébutt=lebújt

szötte=szedte

 

*

 

Esött a hó, éngöm bélepött

Ez a kislány éngöm szeretött

Vöttem néki cukrot, perecöt,

Anná jobban éngöm szeretött

Jába montam, né mönj é drága lányom,

Nem fogadtad mög a szavamat,

Jába kértelek angyalom,

Kedvesz szépszó-adó lányom,

Mégis érabót a halá.

 

éngöm=engem

jába=hiába

érabót=elrabolt 

 

 

A törőkfutáskor vót a, járt egy török házrú-házra,

S bément dúlonni kamrába, ott vót égy nagy búzásláda

Búzásláda, rajt fedele, azt gondoli, péz van bene.

Péz nincs bene, de egy beste szüle, a sarokbú léste.

Hajul ám bé a ládába, pézt keres az istenadta.

De annyira hajul belé, hogy a lába áll főfelé.

Ej – kapja magát a szüle, ugrik oda, nem csepüle,

fogi mög a török lábát, megtőti véle a ládát.

Azza csatt, a födé rája, födé rája, lakat rája.

Törökké tőtve a láda, födé rája, lakat rája.

Török lova körtefáhó vagy egy  ómafáhó kötfe

Gyünnek a legények haza a templombú, sorba, röndre.

Mondi nékik há a szüle, milyen vendég vót itt müte

oda vótak a templomba, s kérdik, há most hó van züte?

Od van a búzás-ládába, a fedele meg rázárva.

Mégy hát hátra a sok legény, s a törököt agyonvágja.

A szép láat, dédelgetik, az istállóba békötik.

Há, mi van ódára tőve, nagy halom péz, zsákba kötfe.

A törökfutáskor vót ez, szülét sokat emlegették

Ez vót ám az asszony, mondik, Ez vót ám az, teringettét!

 

szüle= öregasszony

dúlonni= dúlni

ómafa=almafa

mondi= mondja

láat= lovat

müte=mióta

züte= azóta

ódára=oldalára 

 

(Ormánysági tájszólás, Kákicsi Kiss Géza gyüjtéséből . Verssé formálása során a hitelesség kissé sérülhetett!)