helszlo blogja

Gyerekeknek
helszlo•  2011. november 25. 15:49

Elefántmese

Egyszer lent az Ormánságban, 
egy elefánt, ormány-lázban, 
vízről álmodott Vajszlóban, 
s fürödni akart a tóban. 
Merthogy épp egy cirkusz járt ott, 
s elhozott egy elefántot. 
Dagi jó fej, cirkuszi sztár, 
akinek fürdő is dukál, 
de mit tegyünk, ha Vajszlóban, 
csak egy kacsaúsztató van. 

Van azonban egy kis patak, 
a "Feketevíz". Híd alatt 
ha ormányod bemeríted, 
locsolhatsz magadra vizet! 
Dagi tehát másnap reggel, 
patakhoz ment, lobbal-sebbel. 
Ott fürdött már sok víg gyerek, 
szorítottak neki helyet. 
Gyere Dagi, itt a helyed, 
ha akarod, játszunk veled! 

Trombitálva rohant Dagi, 
mielőbb vízbe ugrani. 
Ámde, mert kicsi a patak 
medre, Dagi beleragadt. 
Fel kellett volna állnia, 
de beszorult a popsija. 
Várni kellett ott szegénynek, 
Amíg segítséget kérnek. 
Pistabá’, a polgármester, 
emelődaruért ment el. 

A gyerekek ott nem hagyták, 
locsolgatták a pocakját, 
az ebédjét tálcán vitték. 
Délután jött a segítség. 
Hóna alá gurtnit tettek, 
jó vicc volt a gyerekeknek. 
Bíztatgatták: Gyerünk Dagi, 
hamar, hamar kiugrani! 
Pedig rossz lehetett neki, 
daruskocsi emelte ki.

helszlo•  2011. november 25. 15:46

Vakondmese

Mamájának egy kis gondot 
okozott a kis vakondok, 
amikor egy pajort rágva, 
kitekintett a világra: 
Nahát! - mondta - mi lehet itt? 
Mert, hogy én nem látok semmit! 
Anyukája meghallotta: 
Bizony nem látsz, te kis buta. 
Mert, ha látnál, - egyet mondok: 
nem is lehetnél vakondok!

 

 

helszlo•  2011. november 24. 18:42

Azt kérem a Mikulástól

Azt kérem a Mikulástól,

hogy bohócot hozzon.

Dobostól és pikulástól,

trombitástól mondom.

 

Egy bohócot, aki játszik

sok hangszeren szépen,

s ha elveszik, van egy másik

mindig a zsebében.

 

Pepita zakója kinőtt,

az Ecserin vette,

Úgy fújja a „balettcipőt”,

könnyek közt, nevetve,

 

hogy Chaplin is, együtt vele

zokogna, ha élne,

és még neki is tetszene

gyönyörű zenéje.

 

Mikulásom, kérlek szépen,

hozz nekem bohócot,

ajándék van a zenében,

tőle leszek boldog!

 

http://www.youtube.com/watch?v=X8EdNIgzKUs&feature=related 

helszlo•  2011. június 11. 20:13

Nagyravágyó egér

Nagyravágyó egér, repülne a fára.

Repülne a fára, a fákról a házra.

És mert szárnya nincsen, eszkábál végtére,

megy a háztetőre, onnan a kéményre.

 

Kéményről repülne, szállna le a földre

Repülne az egér, repülne a dőre.

Százszor átismétli, hogy repül a gólya,

Azután felkészül, szárnyát felcsatolja.

 

Mit akarsz, te egér? - kiált a denevér

Nem tudsz te repülni, nem vagy te bőregér!

A rendes egerek lenn a földön járnak,

Nem repülhetsz velünk, nem nőtt neked szárnyad!

 

Szomorú az egér, mert lassan belátja,

Okosan beszél most denevér barátja.

Bánatosan mászik le újra a földre,

És már tudja, nem lesz pilóta belőle.

helszlo•  2011. január 31. 18:37

A legszebben makogók

A majom tudott legszebben makogni. Hozzáértő ábrázattal magyarázta a többieknek, milyen fontos ő a vadonban. – Lám, - mondta, - ha én nem lennék köztetek, kitől hallanátok annyi okos dolgot, mint tőlem. Ez persze nem véletlen, hiszen én voltam a legjobb a legfelső faágon, ahol az okosságokat tanították.

A többiek tátott szájjal hallgatták a majmot, mert olyan szépen tudott makogni, és mert olyan okos volt. Elmondta nekik, hogy vitája van az erdei fülesbagollyal, aki azt állítja, hogy a darazsak azért vannak mindig pizsamában, mert nincs idejük öltözködni, hiszen állandóan dolgoznak. Így aztán társasági ruhájuk sincs.

-Nekem pedig az a véleményem – folytatta -, hogy a darazsaknak igenis van társasági ruhájuk, de azt csak akkor húzzák fel, amikor más darazsak társaságába készülnek.

- Nem értem az erdei fülesbagoly álláspontját, hiszen magától értetődő, hogy igenis van ruhájuk, sőt egész ruhatáruk van, szmokinggal és estélyivel.

- Az is felmerült az erdei fülesbagoly barátommal való vitánk során, hogy tisztázni kellene, miért éppen reggel jön fel a nap és este megy le, holott ez fordítva is lehetne. A csacska fülesbagoly erre elárulta tudatlanságát, mert azt állította, hogy ez csak szavakon való lovagolás, mert azért reggel jön fel a nap és este nyugszik, mert a reggelt reggelnek, az estét pedig estének nevezték el. De egészen biztos, hogy ez ostobaság!

 

- Hát ezért vagyok én fontos, mert szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nagyon fontos vagyok, és az ilyenek, mint én a legnagyobb értékei a vadonnak. Mert be kell látnotok, hogy amíg ti a földet túrtátok, kaparásztatok, kullogtatok, sündörögtetek, én a legfelső faágon hallgattam az okosságokat, olyanokat, mint amikről ma is beszéltem nektek. És azért ez nem semmi.

 

A vadon egyszerű lakói ámultak, bámultak és belátták, hogy a majom nagyon fontos. Meg is szavazták neki az erdei nagy ösztöndíj legfelső fokozatát, hogy doktori disszertációját elkészíthesse, ami természetes is volt, hiszen amit a majom csinál, az nagyon fontos.

 

Telt múlt az idő, az állatok végezték megszokott tevékenységüket. Túrták a földet, hogy téli vackuk legyen, kaparásztak magokat és gyökereket keresve, kilométereket kullogtak és órákig sündörögtek, hogy eleséghez juttassák gyermekeiket.

Közben vigyázniuk kellett az erdő rendjére. A fák gondosan ügyeltek a talaj és a kicsiny növények állapotára, hol árnyékot vetve, hol lábaikkal visszatartva a csörgedező vizeket, hol susogó lombjukkal szabályozva az erdő hőmérsékletét.

A giliszták és talajbaktériumok finom földet készítettek a kicsi növénykéknek. Azoknak a növendékeknek, akik épp csak kidugták fejüket az avar alól, hogy rácsodálkozzanak a világra. A madarak egész nap szorgalmasan gyűjtögették a káros rovarokat. A harkály nagy buzgalommal gyógyítgatta a fákat, megszabadítva őket a kéreg alatt élősködő férgektől. Az őzek, nyulak, szarvasok reggeltől estig azzal voltak elfoglalva, hogy legelészve féken tartsák a gyomokat, megőrizve a szép tisztásokat, búvóhelyeket.

A rókák és borzok dolga az volt, hogy tisztán tartsák az erdőt, felszedve minden hulladékot.

Szóval mindannyian végezték mindennapos dolgukat . El is fáradtak rendesen estére.  

 

A majom nem gyűjtött élelmet, s nem kellett a rendre sem ügyelnie. Nem volt szüksége rá, mert az Erdei Tanács neki és családjának jó jövedelmet biztosított. Ki is jelentette az Erdei Tanács, hogy a majom olyan fontos, hogy fel kell menteni minden tevékenység alól.

 

Nemsokára azonban újabb majom költözött az erdőbe, aztán megint másik. Róluk is hamarosan kiderült, hogy szintén nagyon fontosak. Az egyik tudós volt és azzal foglalkozott, hogy bizonyítsa, hogy ő és a hozzá hasonló majmok mennyire fontosak. A másik festőművész volt. Fákat festett és virágokat, mégpedig lombbal és szirmokkal lefelé, úgy, hogy a gyökérzetük nézett az égre.

Mindketten a legfelső faágon végeztek. Az Erdei Tanács megtiszteltetésnek vette érkezésüket, jó jövedelmet biztosított nekik s elrendelte, hogy az erdő mindennel lássa el őket és családjukat, hiszen olyan fontosak, hogy az valami csuda.

 

A vadon lakói szívesen teljesítették a feladatot, hiszen tudták, hogy az új lakók tiszteletre méltóak és nagyon fontosak.

Egy kicsit többet kellett dolgozniuk ugyan, és egy kicsit kevesebb jutott nekik és családjuknak, de azért nem panaszkodtak.

 

Hanem aztán néhány hónap múlva még tizenegy majom érkezett családostul. Mind a felső faágon végeztek, s nagyon fontosak voltak. Rövidesen, a korábbi három családból három majom-gyermek is végzett a felső faágon.

Érdeklődési területük természetesen így már nagyon szerteágazó volt. Akadt közöttük, aki a fontosak megkülönböztetett jogainak megszövegezésével foglalkozott s ebből doktorált. Egy másik azt bizonygatta, hogy közöttük elvétve előfordulnak egészen kivételes esetek, akik már a legeslegfelső faág fölötti függögetés határán lehetnének és ez már csak azon múlik, hogy nem tudnak megállni a levegőben, ami persze lehetséges, csak még nem sikerült megvalósítani.

 

Elvárható volt, hogy az Erdei Tanács valamennyiüknek biztosítsa a jó megélhetést, s kinyilvánítsa, hogy mind az újonnan érkezettek, mind az újonnan végzettek nagyon fontosak.   

 

Az Erdei Tanács tehát egységes szerkezetbe foglalta és kinyilvánította a fontosak jogait, s meghatározta az erdei közösség ezzel összefüggő kötelezettségeit. Ugyanakkor nyugdíjba küldték az erdei fülesbaglyot, aki az Erdei Tanács elnöke volt, s helyébe a majmot választották, aki többek között a darazsak pizsamájával kapcsolatos tudományos fejtegetésekben rendelkezett nagy jártassággal. Így tehát ő vált az erdei közösség nagyon fontos, sőt legfontosabb tagjává, illetve vezetőjévé.

 

A vadon lakói tudták, érezték, hogy az új elnök, nagyon-nagyon fontos. Rövidesen az Erdei Tanács minden tagja a fontosak soraiból való volt. Önként távozott a hód, a halászsas és a sűn, s még örültek is, hogy ezután minden idejüket az erdő szépítésével, kemény munkával töltik majd.

 

Az Erdei Tanács határozatában megemelte az adóterheket, mert a legfontosabbak nyaraltatását, külföldi útjaikat az erdei közösség bevételeiből kívánta fedezni.

 

A mókus kissé méltatlankodott, amikor elolvasta a rendeletet és kiszámította, hogy januártól kezdve már kétszer annyi makkot és mogyorót kell adóznia mint tavaly ilyenkor. Pedig a nyáron három mókusgyerek is született.

 

Többen kifogásolták, hogy sokallják az adókat amiket januártól be kell fizetniük, ezért a megújult Erdei Tanács, közösségi fórumot hívott össze, ahol megjelent minden erdőlakó.

 

Úgy halljuk, - kezdte az elnök - ,hogy sokalljátok az adókat. Pedig ez az erdei közösség csodálatosan megerősödött az utóbbi egy évben. Összesen tizennégy rémesen fontos új lakó és családja költözött  hozzánk és így a teljes lakosság egy harmada már a fontosak rétegét képviseli.

 

Ez jó, - mondta a hörcsög -, de akármilyen fontosak, azért ugyanúgy esznek, mint azok, akik nem fontosak.

-          Ez csak természetes, - mondta a fontosak legfontosabbja. - Ezért is kellett az adó mértékét növelni. És hogy ők kapják a legjobb falatokat, az határozott kívánságom, hiszen ők rettenetesen fontosak.

-          Vitathatatlan,- mondta a vidra. Ezért nagyon jó lenne, ha megtanulnának halat fogni. Én minden esetre holnap hajnalban ingyenes oktatást tartok számukra halfogásból.

-          Én meg fakitermelésből – kiáltotta a hód.

-          Én rákfogásból – toldotta meg a róka.

-          Én meg gyümölcsfelszedésből – ígérte a sün.

-          A harkály fakukacolást, a veréb rovargyüjtést, a vaddisznó csigázást, a szarvas és az őz gyógynövény-gyűjtést hirdetett meg hajnalra, s egyszerre olyan hangzavar támadt, hogy vége szakadt az értekezletnek, s a lelkes erdőlakók lassan elálmosodtak, és szétszéledtek.

 

Hajnalban aztán mindenki a helyén volt, hogy ígérete szerint dolgozni tanítsa a nagyon fontosakat. A vidra a folyóparton, a hód a kiserdőben, a róka a pataknál, a sün a gyümölcsösben, a harkály a tölgyesben.

 

Vártak-vártak, de hiába vártak. Senki nem jött dolgozni-tanulni.

 

Így aztán estére az erdő szorgos lakói az Erdei Tanács irodájába mentek, hogy megtudakolják, mi lesz ezután. Az irodában azonban senki sem volt. De nem volt senki az újonnan kiutalt erdei lakásokban sem, ahol a fontos és nagyon fontos majmok laktak.

 

-Ezek éjszaka máshová költöztek. – Vajon miért ? – csóválta fejét a nyúl. - Pedig milyen szépen és okosan tudtak makogni.

- És nagyon-nagyon fontosak voltak. – toldotta meg a sűn, fejcsóválva.