helszlo blogja

Fényes napunk felsugárzott új világunk hajnalán,

"Ember - e szó büszkén hangzik" - mondta Gorkij hajdanán.

Ember ma már nincsen nálunk, legföllebb ha gazember

Van helyette ürge, ipse, pasas, pasi, pasinger,

Manusz, mandró, mangár, muki, muksó, muksi, apafej,

Hapsi, hapek, gádzsó, bádzsó, kani, kandur, kurájber,

Szivar, mókus, csóró, csávó, fószer, apus, tata, krapek,

Pacsmag, pali, palimadár, pofa, pacák, pók meg pacek.

 

Volt itt régen szép menyecske, kisasszonyka, hajadon,

Ma már csaj van, spiné, spinkó, pézsma, tojó, amazon,

Csinibaba, szilva, szöcske, szirén, szatyor, kismadám,

Macska, menyét, pulyka, gyöngytyúk, pipi, nyanya, szépanyám;

 

Kocsid járgány, tragacs, kordé, szemétláda, skatulya,

Tupírozott szappantartó, bűzdaráló taliga;

 

Szépre, jóra, kitűnőre azt rebegjük: oltári,

Penge, szuper, állati klassz, baromi jó, haláli;

 

Ami nehéz: rázós, fázós, csomós, cikis, meredek,

 

Hullafrankó bigét smárol Sándor, József, Benedek.

 

Okos férfi ritka nálunk, tengernyi az ostoba,

Olyan, akin nem hagy nyomot tanfolyam, se oskola,

Sok az olyan - gyakran halljuk - kinek esze hézagos,

Hütyü, plömplöm, stupid, bornírt, flúgos, buggyant, kótyagos,

Hígvelejű, golyós, hangyás, hibbant, hibás, ütődött,

Süsü, gügye, lüke, gyagyás, lökött avagy lökődött,

Ügyefogyott, félcédulás, félnótás vagy félkalap,

Blőd, akinek jószerével még a kör is téglalap,

Idióta, abnormális, degenerált, debilis,

Bunkó, balfék, bomlott agyú, balga, bamba, be dilis,

Tökkel csapott, elmegyenge, dinka, dinnye, balfácán,

Bolond, kinek vekkeróra csireg-csörög bal lábán,

Zagyva, szédült, badar, bárgyú, bugris, hólyag, fafejű,

Agyalágyult, tahó, tökfej, tuskó, kretén, féleszű.

 

Jó leány a kis Mariska, csinos, dolgos, takaros,

 

Rosszlányokra bő a lista: utolsó vagy fapados,

Örömleány, sarki csillag, cemende vagy utcalány,

Cafka, cafat, céda, kokott, kéjnő, kuruc, kurtizán,

Feslett, cula, rüfke, prosti, éji lepke, pillangó,

Rima, ribanc, szajha, lotyó, hetéra vagy kisringló.

Kérdésemet nem szeretném véka alá rejteni:

Képernyőnkön mér' kell őket mindig ku-nak ejteni??!

 

"Csudálatos szép magyar nyelv!" - tapsikol egy délnémet,

"Tősgyökeres" magyar szókkal szédíti a nénémet:

Ziherejsz-tű, hózentróger, kredenc, kurbli, puceráj,

Hercig trampli, smucig spicli, fecni, lichthof, kóceráj,

Pacsni, plecsni, cekker, cvikker, stempli, spulni, stampedli,

Strimfli, svindli, sufni, smirgli, hakni, hülzni, stanecli.

 

Pató Pali semmittevő, aluszékony, tohonya,

Nemtörődöm, rest és renyhe (nagykutya a rokona!),

Lomha, lassú, lusta, léha, hanyag, henye, komótos,

Álomszuszék, tétlen, tunya, naplopó és pityókos,

Nem igyekszik, nem törekszik, nem dolgozik rendesen,

Nem fűlik a foga hozzá, nincsen hozzá kedve sem;

Ám szemébe nem ezt mondják, ha az ÜB határoz:

"Pató Palcsi helytelenül viszonyulsz a munkához!"

 

Pápaszemes felszólaló körmondata dagályos,

Panelekből építkezik, ez a módi ragályos:

Nékem az a meglátásom... szűk a keresztmetszetünk...

Jelenlegi időpontban hiánycikket termelünk...

Szükségletek beszerzése lerendezést igényel...

Problémaként jelentkezik szabály közt a kivétel;

Megmondjuk a tagság felé... irányt veszünk előre...

Per pillanat lebeszéljük... sztornírozzuk jövőre...

Kapacitást biztosítunk... beruházást eszközlünk..

Újságokban mindenféle marhaságot leközlünk;

 

Ruha- s cipőféleséget marketolunk önöknek -

Harminc éve, hogy e sémák vissza-visszaköszönnek!

 

Sugárutak csinosodnak, szépülnek a közterek,

aszfalton és hímes réten rügyeznek a közhelyek;

 

Pedáloz egy buzgó mócsing, hat húszassal érkezett,

Most jött le a falvédőről, s tűzközelbe férkezett:

Csókolom a kisztihandját! - Hogy oda ne tipegjek!

Nékem az csak leányálom, hogy kegyeddel kikezdjek!

- Elegáncsos vagy ma este! - Igyekszik a dolgozó!

- Részemről a fáklyásmenet - szól egy hullahordozó.

- Helyes nő ez! - Himlőhelyes! - Szerény, mint az ibolya!

- Lúdtalpa van, szinte gágog! - Mézből van a mosolya!

- Mennyi nő, és mind a másé! - Ez van, ezt kell szeretni!

- Nászéjszakán besegítünk... - Lehet róla fecsegni!

- Ezt a ziccert nem hagyom ki, nem ettem én meszetet,

- Esküszöm az életedre! - Legszebb szó a szeretet!

- Mink itt aztat nem tudhassuk - mórikál egy professzor,

- Nem vagyunk az őserdőben! - int a lánya huszadszor.

- Le vagyok én targiázva! - Ez is jól megaszonta;

- Intelligencs ember vagyok, kéccer fürdök havonta;

- Beleköptek levesembe! - Mint a bolha köhögök;

- Ide azt a rozsdás bökőt! - Én ezen csak röhögök.

- Nem vagyok én Czeizel Endre, hogy az okát kutassam!

- Meséld ám a nénikédnek! - Mondjam-é vagy mutassam?!

- Pattanj, mint a nikkelbolha! - Előállt a kordélyom!

- Szopogasson zsilett pengét! - ajánlja a borbélyom.

 

Csiricsáré beszéd kábít fiatalt meg öreget,

Éjjel-nappal szajkózzuk e falmelléki szöveget,

Anyanyelvünk romlik, kopik, szennyeződik szüntelen,

Közhelyektől lesz a szavunk fakó, szürke, színtelen;

Goromba szó, utcazsargon, irodanyelv fénytelen,

Mit a nyelvhű állampolgár elviselni kénytelen,

Pedig tudjuk, hisszük, valljuk: gazdag nyelv a magyaré,

Rajtunk áll, hogy tiszta, pontos és játékos marad-é.

 

 

Megjegyzés: 

E versezetet Bessenyei Ferenc mondta el Vácott a Madách

Imre Művelődési Házban 1982 június 4-én a III. Humorfesztivál döntőjében.

Elnyerte az Írószövetség különdíját.

A szövegből 10-12 sornyi rész kimaradt (bár a döntőben elhangzott),

mert a szerkesztők úgy ítélték meg, hogy a kelleténél pajzánabb ...

(A szerző sajnos ismeretlen)

Korképet firkálok a máról,

ebben nem gátol senki sem.

Eshet távol a valóságtól,

de így látom, és úgy hiszem,

érvhiány van ma, s fogyva fogy

a „miért”, „mennyire” s a „hogy”

 

Mert, ha egy dolog gyanús, hitvány,

hát arra nem kell tanúsítvány.

Ügyek vesznek el törpe kézen.

Szél ellen, messziről megérzem,

s bár hamisak a szólamok,

mégis üvöltök, s ott vagyok.

 

„Miénk az egyetem!”- nocsak,

(fűre még telik, másra nem).

Nem találom a hangomat,

mert berekedtem rendesen,

mikor, mint féreg a fában,

úgy üvöltöttünk ott, mi hárman.

 

Zabálj csak! biztatott Jenő,

és így megettük mind a fánkot,

mert kínáltak - s egy hülye nő,

csak fikázta a Miatyánkot,

mintha fontos lenne nagyon.

Nagy baromság ez, mondhatom!

 

 Ettől leszünk tán szabadok?

Mindegy, hogy mások mit beszélnek,

mert, hogy hitetlen nem vagyok,

bennem ilyenkor fél a lélek.

És mert a csaj még pampogott,

bekapcsoltam a laptopot.

 

Ők ketten nem is vették észre,

csak pirultam döbbent elánnal

mikor ráléptem a fészre:

hát látom, hogy teli pofával

ülünk egy nagy ház ablakában,

s a rongyot rázzuk ott - mi hárman.

 

(A Fidesz székház "ostromára")

 

2013.05.19.

Jó szívű volt a ló, de bánja már tettét,

merthogy befogadta házába a kecskét.

Pedig, hogy „fontold meg, s döntsél szolidan, te!”,

gyakran nyihogta a szomszéd, Rosinante.

Még meg van a kecske egy helyen a lóval,

közös istállóban, langy békében – szóval

még nem vesztek össze, de nem is beszélnek,

hisz a ló csak nyerít, a kecske meg béget.

Azaz nem is béget, hanem inkább mekeg.

Nagyon is mekeg fülbántó énekeket,

de a ló még tűri, leköti az abrak.

Azon - mert bőven van - össze sose' kapnak.

Ám a kecskefejben már érik az ötlet:

„mekegj te is mint én, különben megböklek!”,

Vagy, hogy: „meglásd sorsod keresztfa és szög lesz

- növessz szarvat te ló, különben megdöglesz!”

 

("cenzurált!")

Mától kedvem szerint fog ez a ceruza,

mert elhatároztam - nincs többé censura.

Írok, amit írok - Moderita Trézi

nem fog a verseimbe belepetézni,

ha rossz napja van, vagy épp gyötri a bánat!

(...és még azt sem teszi hozzá, hogy „ bocsánat!”!..)

Ne zaklasson többé sok „önkéntes, bátor”

inszeminátor, ó bocs’ - tán moderátor,

mert, néha ijedten ébredek fel éjjel,

hogy már megint izélgat a vesszejével.

Írtam sok rossz verset, de nem azért tettem,

hogy felkérjem: „légyszi, írd má' meg helyettem...!”

 

(mégiscsak az enyémek, vagy mi a szösz!)

- Hé papa, ha jó tempóban ezen az úton haladok,

mondja elérhetem én még a hatórási vonatot?

- Édes öcsém, ha én ezt a két kutyámat futni hagyom,

eléred a fél hatost is, még várhatsz is a peronon!