helszlo blogja

Béla bácsi - no szép rokon!

Honvédtiszt volt - s a harcokon,

ott fenn a Donnál – meglehet

meggyűlölte a németet.

Szó ami szó, a sok hapták

után, szépen cserben hagyták,

sőt ha volt, ki visszafele

indult, hát végeztek vele.

Elül orosz, hátul német,

lövészárok - kutyaélet.

Fagyott lábak, fagyott lelkek

lassan mind halálra leltek.

Búsan indult orosz fagyon

arra, hol nem lőtték agyon.

A domb mögött ott volt Szása,

Béla bácsi választása.

Egy éjjel fogta a lámpát...

hát nem jókedvében állt át!

A szarkának nem jó a rend,

ő majd, új világot teremt!

A madarak nem akarják,

hogy rájuk emelje karját,

(azaz a szárnyát, hisz madár),

tudják jól - csak a szája jár,

(azaz a csőre, hisz madár),

lassan nevetség tárgya már.

Szarka, elnök akar lenni,

elnök- pózban tetszelegni,

de az erdő már ismeri,

álnokságával van teli.

„Csak én értek hozzá, csakis!”

kiáltozza a kis hamis.

„Aki most vezet titeket,

az csak áltat, csak hiteget!”

Van is, aki melléje áll,

zeng az erdő, úgy agitál:

„Csak a Szarka a szakértő,

Nem szavazni rá, az sértő!”

S persze, mert győzelmet remél,

abban bízik, mindent elér.

Fel is írja minden fára:

„Szavazzatok a Szarkára!”

De ez már csak üres szöveg,

nem hajlik a madártömeg.

Szarka urat jól ismerik,

és mert tolvaj, nem kedvelik.

Ne játssza a szép fiút az,

kinek jelleme csupa gaz.

Kár ígérni annak fészket, 

kit előbb madárnak néztek!

(2013)

Elmúlt. A Múzsa jött helyette,
S világosult sötét eszem.
Szabad vagyok, s eszmét követve
Megint rímmel szövetkezem;
Írok, de már nem búba-veszve;
Tollam nem rajzol tévedezve
Be nem végzett versek felett
Kis női lábat, lányfejet.

Megtelt a Pilvax lánglelkű ifjakkal,

szikrázott a szem, remegett a lélek.

Kemény öklöktől nehezült az asztal,

nyomasztó álmok búja semmivé lett.

Esett az eső, s kissé fújt a szél kinn,

gyakran csukódott, és nyílott az ajtó,

kétkedők spiclit lestek függöny résin,

újságot bújtak: vajh mit hoz a sajtó?

Megyünk! – hangzott a szó, majd egy-lélekkel,

mind átvonultak bátran a nyomdába.

Cselekvő szellem szállt ki aznap reggel

tucatnyi szívből, ím, szabaddá válva.

Ki tudja honnan került ennyi zászló,

piros- fehér- zöld - nemzet lobogója?

Ki tudja, mint lett ily hatásos száz szó,

s tengernyi ember, hogy lett ennyi szóra?

Ó, áldott költő, áldott ékes strófa,

felébresztetted e- nemzetet végre!

Tudja meg most már egész Európa,

hogy a magyar nép, a szabadság népe!

- Hé papa, ha jó tempóban ezen az úton haladok,

mondja elérhetem én még a hatórási vonatot?

- Édes öcsém, ha én ezt a két kutyámat futni hagyom,

eléred a fél hatost is, még várhatsz is a peronon!