helszlo blogja
GondolatokBölcselet (ismeretlen forrás)
"Aki tud,
és tudja hogy tud,
az veszélyes.
Tőle óvakodjatok.
Aki tud,
és nem tudja hogy tud,
az bölcs.
Tőle tanuljatok.
Aki nem tud,
és tudja hogy nem tud,
az okos.
Őt tanítsátok.
Aki nem tud,
és nem tudja hogy nem tud, az hülye.
Azt hagyjátok..."
Kék búzavirágok
Hintáznak a szélben
kék búzavirágok,
játszadozva járok
közöttük serényen.
Lépkedek vidáman
vadvirágok között,
násztáncra öltözött
pipacsok hadában.
Közöttük is téged,
csak téged kereslek.
Szép nyárvégi estek
ne múljatok, kérlek!Apám vére
Emlékszem hangjára, kezére,Bennem csörgedez apám véreApámé, ki szeretett halott,ki csendes hős volt, akkor, ott.magamban lelem, ha megszólalok.Mintha hangját hallanám s olykor,hittem én is, mint ő, minden oknélkül, hogy jön még egy jobb kor.Hite és jelleme, erős volt, szilárd.Nem mesehős volt, nem egy walesi bárd.egyszerű hős csak, ember. És tartottaz ármánytól. Ha láttunk egy sötét autóta ház előtt, féltett minket, a családját,mert meglehet, hogy épp őt várják.Sok jó ember tűnt el nyomtalan,akkor, ávósok markaiban.s mi lesz velünk, e-zord világban.Féltett minket szennytől, mi ránk vár.Álproli szeméttől, bűntől, és trágár,aljas közegek légkörétől.Mert jó ember volt, de az semmi.Mert bűn volt akkor, jónak lenni.
Melankólia
„Az átkos melankólia
csak szellemi hisztéria”
olvasom. Akkor jaj nekem
döbbenek rajta. Istenem!
gyógyítsd hát féktelen bajom,
vége legyen, azt akarom!
Gyógyitsd meg kóros lelkemet,
azt kérem, mert bár jóllehet,
van jócskán, egy egész halom,
melankóliára okom,
(minden tünetét hordozom),
mától kezdve, nem akarom!
Szabad lélekkel menni el!
Nyomasztó, kínos már e-hely.
Fogni az ernyőt, kalapot,
S eltünni gyorsan, „jó napot!”
Nem rimánkodni, ríni már,
mint egy értetlen, vén szamár.
Mától már rabja nem vagyok,
annak, ki csúnyán becsapott!
Nem ural többé, egy fia
pszichotikus hisztéria!
Felviszem
Még annyi mindent kéne tennem,
mielőtt elmegyek.
Még alkotó kedv feszül bennem,
tettvágy, és lendület.
Itt lent még félkész dolgok várnak,
el nem dalolt dalok.
Megálmodottakra, új álmok,
elmondhatatlanok.
Még lesz időm, hogy néhány dolgom
bevégezzem talán.
Mit nem, azt majd koloncként hordom,
egy lépcső száz fokán.