Szájtár 🦉

Az öregség nem a vég…még

      Egyszer mikor megöregszel, észre sem veszed, amikor ez megtörténik. Nem egyik napról a másikra jön el, hanem lassan, mint az őszi dér a fák levelein. Egyik reggel arra ébredsz, hogy már nem sietsz sehova, és a nap is másként kel fel, nem a rohanó fényével, hanem bölcsen, megfontoltan, de sokszor fáradtan.

      Az évek nem kérdeznek, csak beléd írják történetüket. Ott maradnak minden mosolyod szögletében, minden pillantásod mélyén. A tükörben nem az néz vissza, aki valaha voltál, hanem az, akivé váltál. A ráncok nem ellenségek, hanem emlékkönyvi sorok, mindegyik mögött egy nevetés, egy fájdalom, egy igazság rejtőzik.

      A tavasz is másképp jön már. Csendesebben, fakóbb színekkel. A virág, amit régen csokorba szedtél, most a tenyeredben hull szirmaira, s mégis, valahogy értékesebb, mint valaha, mert tudod már, mit jelent az elmúlás, és hogy minden perc ajándék.

      A barátok hangja távolabbról szól, némelyik már csak az emlékeidben élnek. Néha, mikor egy régi dallam felcsendül a rádióban, mintha mind ott lennének veled újra, megéled a pillanatot újra. Hallod a kacagásukat, beszédjüket, vitatkozásukat, és ezen már csak mosolyogsz, mert ők is hozzád tartoznak, mint a tavasz illata vagy az eső halk zaja.

      Nem félsz már a csendtől, a zajtól. Tudod, a csend nem üresség, hanem a zajban a válasz. Sok év kellett, mire megértetted, hogy néha a legnagyobb szeretet is némán szól. Egy mozdulatban, egy tekintetben, egy meleg kéz érintésében minden benne van.

Igen, a tested fárad, a lépteid óvatosabbak, de amikor gyerekeid, unokád a karodba simulnak, és megölelnek, érzed, hogy minden nehéz percért megérte eljutni idáig. Ott, abban a pillanatban, a világ újra megfiatalodik.

      A napok már nem rohannak. Egy csésze tea, vagy kávé gőze is elég, hogy boldoggá tegyen. Egy madárdal a kora hajnalon, vagy a napfény, ahogy megsimogatja arcod. Nem keresel már új csodákat, hiszen ott él emlékeidben a régi idők szépsége.

Megérted végül, hogy az öregség nem veszteség, hanem átalakulás. A láng, ami egykor égetett, ma már parázs, de a fénye nem hunyt ki, csak másként világít szívedből, lelkedből, belülről.

      Egyszer, amikor majd az alkony lassan lehull rád, nem félelemmel, hanem békével zárod be a napot. Tudod, hogy az élet minden pillanata, a vihar, a csend, a nevetés, a könny, mind téged alakított, formált.

      Az öregség nem a vég még, hanem a megnyugvás és a megértés kora. A parázs, ami még mindig őrzi a hajdani tűz kellemes melegét.

     Többé már nem félsz, mert tudod, hogy az élet nem múlik el, csak szelíden a lélekbe költözik, és ott tovább álmodja magát benned.

Tamás István -2024.-

1. 

Csiga-biga gyere ki,
Lassan járj, de messzire érj!
Csavard meg a csiga házát,
Ne siess, várj, várj, várj hát!


---

2. 

Szól a pacsirta, csicsergő,
Szép a tavaszi erdő,
Csip-csirip, csip-csirip,
Gyere, fuss velem egy kört!


---

3. 

Piri-piri paprika,
Piros, csípős, mint a paprika!
Nyelved tekerd, forgasd,
Ne hagyd, hogy a szó megfagyjon!


---

4. 

Kukurikú, kakukkó,
Repülj messze, kis madár!
Szállj a fák között, a rétre,
Énekelj vidáman, szépen!


---

5. 

Tócsni, tócsni, tócsni,
Pici patakban kicsordulni!
Csobbanj, csobbanj, csobbanj bátran,
Szavak táncolnak a szádban!



2025.08.09.

Tudná-e szeretni...? 🎶

(1)

Léptek a város zajában,
arcok közt elveszve járok,
egy kérdés súlyát cipelem,
mit a csend még nem mondhat el.

(kórus)

Ha megnyílnék végre,
és látná, mi vagyok,
nem félnék már a holnaptól,
csak szeretetre vágyok.

(Utolsó refrén)

Tudná-e szeretni azt,
aki sosem mutatott arcot?
Tudná-e szeretni azt,
ki mélyen zárva él a gondolatok?

Tudná-e szeretni,
tudná-e szeretni,
tudná-e szeretni azt, aki csak vár?




2024.06.04.

                    Az élet hullámai...

...Az élet egy hatalmas óceán, amelynek hullámai hol simogatnak, hol pedig viharosan csapkodnak. Ahogy haladunk előre az élet útján, hol mélypontokat élünk át, hol pedig csúcspontokat érünk el. Ezek a hullámok formálnak minket, tesznek próbára és tanítanak meg arra, hogy alkalmazkodjunk a változásokhoz.
A mélypontok során gyakran elveszettnek érezzük magunkat, és úgy tűnik, hogy az élet minden nehézsége ránk zúdul. Ilyenkor fontos, hogy ne adjuk fel, hanem keressük a kapaszkodókat, amelyek segítenek átlendülni a nehézségeken. A barátok, a család és az önmagunkba vetett hit lehetnek azok az erőforrások, amelyek segítenek átvészelni a viharos időszakokat.
A csúcspontok viszont örömmel és elégedettséggel töltenek el minket. Ilyenkor ünnepeljük az elért sikereket és élvezzük az élet szépségeit. Ezek a pillanatok erősítenek meg minket abban, hogy érdemes küzdeni és hinni önmagunkban.
Az élet hullámai megtanítanak minket arra, hogy legyünk rugalmasak és alkalmazkodók. Megmutatják, hogy az élet állandó változásban van, és hogy minden helyzetben van lehetőség a tanulásra és a fejlődésre. Ahogy megtanuljuk kezelni az élet hullámait, egyre erősebbé és bölcsebbé válunk.
Az élet egy folyamatos tanulási folyamat, amelyben minden tapasztalat, legyen az jó vagy rossz, hozzájárul a személyes fejlődésünkhöz. Ahogy haladunk előre, egyre inkább képesek leszünk szembenézni a kihívásokkal és élvezni az élet szépségeit. Az élet hullámai formálnak minket, de rajtunk múlik, hogyan reagálunk rájuk és milyen emberré válunk általuk...

Cifra Palota...