Szájtár 🦉

"Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad." 

(Müller Péter)

Mélyen olvastam a szavak között.

Ez a két mondat igazságot mond.

Ajánlani tudom csak mindenkinek olvasásra,

gondolkodásra.

Mi emberek mind külön egyéniségek vagyunk.

De ez az idézet bizony nem tesz különbséget senki között.

Sőt megszívlelendő !

Szeretettel : Erika 

A semmi szigetén....

Elréved a szem....

Csendben,
némán ülsz,
magad elé nézve.
Elfelejtkezve,
a búról a valóságról,
s egyáltalán a világ bajáról.

Kikapcsoltad,
magadból a létet,
az agyad alapra tetted.
Szemedből,
semmi nem árad,
sem álmok felvillanó fények.

Lelkedből,
elszállni látszik,
minden szép ami éltet.
Csendben,
ülsz, az üres tekinteted,
szemeid csak a semmibe réved.

Elnémultál,
itt vagy, mégis máshol,
beköltözött hozzád a némaság.
Látjuk,
belül őrlődsz,
szívedből vérző cseppek hullnak.

„Boldog, nyugalomban, legyen szívében boldog minden lény.
Bármilyen lény is legyen – gyenge vagy erős, kivétel nélkül, hosszú, nagy, közepes, alacsony, finom, durva, látható és láthatatlan, közel és távol élő, született vagy születést kereső lény: legyen szívében minden lény boldog.
Senki ne tévessze meg a másikat, ne vessen meg senkit sehol, vagy harag vagy ellenállás-érzékelés révén ne kívánja, hogy a másik szenvedjen.
Ahogy egy anya az életét kockáztatná, hogy megvédje gyermekét, egyetlen gyermekét, még így is kell korlátlanul ápolnia a szívét minden lény tekintetében.
Az egész kozmosz iránti jóakarattal műveld határtalanul a szívedet: fent, lent és körös-körül, akadálytalanul, ellenségesség és gyűlölet nélkül.
Akár állva, sétálva, ülve vagy fekve, mindaddig, amíg valaki elűzi a toporzékolást, ezen a tudatosságon kell elhatározni magát."

(Fordítás)

Az álmot elfújja a szél....

Mindenkinek van egy álma.
De sajnos nem mindig a valóságba.
Az álmot kergeti a szél.
Senki sem rólunk beszél.
Valótlan minden porcikája.
Hiába ismerlek én a valóságba.
Ha sok ezer kilométeres út az, ami elválaszt.
Ott a Földközi-tenger, ami nagy víztömeget cipel.
Elválasztja a két kontinens földet.
Ha vihar dúl méreg zöld haragos a vize.
Hogyan keljek át, hogyan repüljem át ?
Én nem ülök a repülőre,
sem a ringó hajó fenekére.

( Részlet)

😉

Értem s érted kapaszkodva....

Összefonódva s kapaszkodva....

A ház mögött a magas dombtetőn,
gyepszőnyeg szépen benőtt.
Pipitérek ezrei nőnek szerteszét,
a látvány csoda szép.

Két délceg fiatal fa
összefonódva évek óta,
nőtt s nőtt összekarolva.
Egyé válva velük az idő vas foga,
lett belőlük egy nagy
hatalmas lombos fa.

Ellenálltak bódító meleg napsütésnek,
Fagynak hideg zord időnek.
Együtt voltak hosszú éveken át,
Minden évben együtt várták a csodát.

Tudták egyszer eljön a búcsú napja,
Vad szélvihar keményen a fákat csavarta.
Ágak reccsentek gallyak hulltak,
A vihar harcosai a fejük felett összecsaptak.

Megmutatva erejüket a nagy világnak,
Alattuk pusztították a szép tájat.
A két ölelkező fácska erősen kapaszkodott egymásba,
Félelemmel telve így múltak el a hosszú percek.

Most mintha a szél csendesebben zúgna,
Fáknak lombkoronáját nem tépázza.
A ház mögött a dombtetőt latyakos gyepszőnyeg borítja,
Áll ki belőle két megtépázott öreg fa.

A harcban viharban vigyáztál magadra ?
Érted s értem vigyáztam....
Te a harcban viharban vigyáztál magadra ?
Érted s értem vigyáztam....

Ágaink törtek s gallyaink széjjel hulltak,
Öreg törzseink ropogva harcnak ellenálltak.
Megkopaszodtunk a viharba leveleinek ritkult,
A dombtetőn mi vagyunk a két legszebb öreg fa.

Érted s értem összeforrva kapaszkodva,
Bátorságról nem is szólva.
Ha te roskadt fa kidőlsz, nekem is végem,
S itt maradok egyedül roskadva összetörten.