Szájtár 🦉

Üvölt a Város...

Nem Kérünk Több Hazugságot...

1

Képernyők fénye égeti az arcot,

mindenki hős, de senki sem harcol.

Billentyűk mögött forradalom dúl,

kint az utcán a csend az úr.

Mosoly filterrel, szív műanyagból,

igaz szó helyett reklámszag szól.

Tapsol a tömeg, ha villog a jel,

de aki kérdez, az tűnjön el.

Meddig játszod még, hogy minden rendben?

Meddig hiszed el, hogy nincs itt semmi sem?

R.

Üvölt a város, de senki se hallja,

szétrepedt lelkek dobognak rajta.

Nem kérünk több hazugságot,

nem kell több aranykalitka-álom!

Ha ég a világ, hát égjen fényben,

nem félünk többé a sötétségben!

Mondd ki végre, amit érzel —

mert a csend öl meg szépen, lassan, térden.

2

Árak az égben, remény a földön,

dolgozol nappal, élsz-e közben?

Számlák között vergődik a lét,

szabadság helyett hitel a tét.

Hírek zúgnak, mint rozsdás láncok,

igazság helyett hangos bábok.

Oszd meg, lájkold, ítélj gyorsan,

de önmagadhoz mikor szólsz hangosan?

Meddig nézed még lehajtott fejjel?

Meddig takarod félelemmel?

R.

Üvölt a város, de senki se hallja,

szétrepedt lelkek dobognak rajta.

Nem kérünk több hazugságot,

nem kell több aranykalitka-álom!

Ha ég a világ, hát égjen fényben,

nem félünk többé a sötétségben!

Mondd ki végre, amit érzel —

mert a csend öl meg szépen, lassan, térden.

[keményebb, szinte rap-rockosan]

Elég volt a maszkból, elég a porból,

elég abból, hogy félünk a szótól!

Nem vagy gép, nem vagy szám,

nem csak adat egy statisztikán!

Ha fáj, akkor üvölts!

Ha igaz, akkor mondd!

Ne hajolj meg mindig,

mert rád szakad a front!

R.

Üvölt a város — most hallod végre!

Nem leszünk némák örökre, térdre!

Nem kérünk több hazugságot,

mi írjuk át a holnapot!

Ha ég a világ, mi lángra gyúlunk,

de tiszta tűzzel együtt húzunk!

Ez a dal most érted szól —

ne félj élni, ne félj szólni jól!

2026.02.17.

-

⚡🎸 A börtön ablakában 🎸⚡

1. versszak

A börtön ablakában nem süt be a nap,
csak rozsdás rácsok, szívem széttépett darab.
Üvölt a csend, fojtogat a sötét,
de bennem lángol még egy vad ütemű vér.


Refrén

A börtön ablakában ordít a szívem,
a láncok csörögnek, de nem törnek meg engem!
Az árnyék fogva tart, de a lelkem szabad,
a börtön ablakában a düh üvölt tovább!

2. versszak

Az idő nem gyógyít, csak vág, mint a kés,
a múltam sebhely, örök börtönrész.
De a falakon túl vár a hang, a zaj,
a szabadság íze bennem tombol, haj!

Refrén

A börtön ablakában ordít a szívem,
a láncok csörögnek, de nem törnek meg engem!
Az árnyék fogva tart, de a lelkem szabad,
a börtön ablakában a düh üvölt tovább!


3. versszak

Tépem a rácsot, szétverem a falat,
nem állít meg többé sem isten, sem a harag!
A szívem gitárja tüzet szór ma ránk,
felrobban az ég is, ha szabad leszek már!

Utolsó refrén
A börtön ablakában széttépem a csendet,
a hangom elsodor minden régi terhet!
Hallod, hogy üvöltök – szabad vagyok már!
A börtön ablakából egy új világ vár!

Várakozás vége...🎶


(1)
Régi képek között, hol a fény száll,
Két szív dobban még, de messze jár,
Ígéretek szállnak, szélben sodródnak,
De hol a helyünk, ha eltűnt az út?

(2)

                  A koldus – históriás ének

1. versszak

Szél fújja vállam, dér csípi arcom,
Út pora fedi a hosszú vándorom.
Hol van a hajlék, hol van a régi,
Hol meleg tűz ég, s a kenyér békíti?

Refrén

Ó, Istenem, adj enyhülést,
Vezess hazáig, hol vár a fény!
Mert kincs porlad, hatalom hull,
De él a szív, ha szeretett múlt.

2. versszak

Valaha úr volt, ház állt a réten,
Asztalon bor, s kenyér volt bőven.
Asszonyi kéz font koszorút nékem,
Gyermekem nevetett hajnal-éjben.

Refrén

Ó, Istenem, adj enyhülést,
Vezess hazáig, hol vár a fény!
Mert kincs porlad, hatalom hull,
De él a szív, ha szeretett múlt.

3. versszak

Jött a vihar-sors, tépte a házam,
Elvitte minden, mi élt a vágyban.
Elhagyott álmom, fázom az úton,
Csak a hold fénye kísér az útról.

Refrén

Ó, Istenem, adj enyhülést,
Vezess hazáig, hol vár a fény!
Mert kincs porlad, hatalom hull,
De él a szív, ha szeretett múlt.

4. versszak

Ám, ki ma pénzt vet csészémbe csendben,
Láthatja bennem a régi rendet.
Nem koldus voltam, nem árva mindig,
Volt bennem élet, szeretet, hit is.

Záró refrén

Ó, Istenem, adj enyhülést,
Vezess hazáig, hol vár a fény!
Mert kincs porlad, hatalom hull,
De él a szív, ha szeretett múlt.

2025.03.10.

Tükröm, tükröm...🎶

(1)
Nézem a tükörben a világot,
Szívemben egy halk, fájó sóhaj,
Tönkretettünk mindent, mit őseink adtak,
Lángol a föld, de még mindig csak állunk.

(2)

Elfelejtettünk szeretni,
Csak kapni és rombolni,
Hol az út vissza? Mondd meg, hol a fény?

(kórus)

Tükröm, tükröm, mutasd meg nekem,
Hogy hol rontottuk el, hol veszítettünk el,
Tükröm, tükröm, még van remény?
Vagy örökre elveszünk a sötétben?

(3)

Zajos városok, elfojtott csendek,
Mindenki rohan, de hová is megy?
Lépteink nyomán por és hamu,
De még mindig nem értjük, mi az ára a harcnak.

(4)
Visszahozhatjuk-e a fényt?
Vagy elveszünk végleg?
Szívünkben őrizzük még a választ?

(kórus)
Tükröm, tükröm, mutasd meg nekem,
Hogy hol rontottuk el, hol veszítettünk el,
Tükröm, tükröm, még van remény?
Vagy örökre elveszünk a sötétben?

(5)
De a hamu alatt még parázs ég,
Szívünk mélyén remény él,
Ha összefogunk, új világ születhet,
Mert nem késő, hogy újra fény legyen.

(kórus)
Tükröm, tükröm, mutasd meg nekem,
Hogy hol rontottuk el, hol veszítettünk el,
Tükröm, tükröm, most már látom én,
Nem vagyunk elveszve, ha hiszünk még benn.


2024.03.018.