Szájtár 🦉

-

⚡🎸 A börtön ablakában 🎸⚡

1. versszak

A börtön ablakában nem süt be a nap,
csak rozsdás rácsok, szívem széttépett darab.
Üvölt a csend, fojtogat a sötét,
de bennem lángol még egy vad ütemű vér.


Refrén

A börtön ablakában ordít a szívem,
a láncok csörögnek, de nem törnek meg engem!
Az árnyék fogva tart, de a lelkem szabad,
a börtön ablakában a düh üvölt tovább!

2. versszak

Az idő nem gyógyít, csak vág, mint a kés,
a múltam sebhely, örök börtönrész.
De a falakon túl vár a hang, a zaj,
a szabadság íze bennem tombol, haj!

Refrén

A börtön ablakában ordít a szívem,
a láncok csörögnek, de nem törnek meg engem!
Az árnyék fogva tart, de a lelkem szabad,
a börtön ablakában a düh üvölt tovább!


3. versszak

Tépem a rácsot, szétverem a falat,
nem állít meg többé sem isten, sem a harag!
A szívem gitárja tüzet szór ma ránk,
felrobban az ég is, ha szabad leszek már!

Utolsó refrén
A börtön ablakában széttépem a csendet,
a hangom elsodor minden régi terhet!
Hallod, hogy üvöltök – szabad vagyok már!
A börtön ablakából egy új világ vár!

Várakozás vége...🎶


(1)
Régi képek között, hol a fény száll,
Két szív dobban még, de messze jár,
Ígéretek szállnak, szélben sodródnak,
De hol a helyünk, ha eltűnt az út?

(2)

                  A koldus – históriás ének

1. versszak

Szél fújja vállam, dér csípi arcom,
Út pora fedi a hosszú vándorom.
Hol van a hajlék, hol van a régi,
Hol meleg tűz ég, s a kenyér békíti?

Refrén

Ó, Istenem, adj enyhülést,
Vezess hazáig, hol vár a fény!
Mert kincs porlad, hatalom hull,
De él a szív, ha szeretett múlt.

2. versszak

Valaha úr volt, ház állt a réten,
Asztalon bor, s kenyér volt bőven.
Asszonyi kéz font koszorút nékem,
Gyermekem nevetett hajnal-éjben.

Refrén

Ó, Istenem, adj enyhülést,
Vezess hazáig, hol vár a fény!
Mert kincs porlad, hatalom hull,
De él a szív, ha szeretett múlt.

3. versszak

Jött a vihar-sors, tépte a házam,
Elvitte minden, mi élt a vágyban.
Elhagyott álmom, fázom az úton,
Csak a hold fénye kísér az útról.

Refrén

Ó, Istenem, adj enyhülést,
Vezess hazáig, hol vár a fény!
Mert kincs porlad, hatalom hull,
De él a szív, ha szeretett múlt.

4. versszak

Ám, ki ma pénzt vet csészémbe csendben,
Láthatja bennem a régi rendet.
Nem koldus voltam, nem árva mindig,
Volt bennem élet, szeretet, hit is.

Záró refrén

Ó, Istenem, adj enyhülést,
Vezess hazáig, hol vár a fény!
Mert kincs porlad, hatalom hull,
De él a szív, ha szeretett múlt.

2025.03.10.

Tükröm, tükröm...🎶

(1)
Nézem a tükörben a világot,
Szívemben egy halk, fájó sóhaj,
Tönkretettünk mindent, mit őseink adtak,
Lángol a föld, de még mindig csak állunk.

(2)

Elfelejtettünk szeretni,
Csak kapni és rombolni,
Hol az út vissza? Mondd meg, hol a fény?

(kórus)

Tükröm, tükröm, mutasd meg nekem,
Hogy hol rontottuk el, hol veszítettünk el,
Tükröm, tükröm, még van remény?
Vagy örökre elveszünk a sötétben?

(3)

Zajos városok, elfojtott csendek,
Mindenki rohan, de hová is megy?
Lépteink nyomán por és hamu,
De még mindig nem értjük, mi az ára a harcnak.

(4)
Visszahozhatjuk-e a fényt?
Vagy elveszünk végleg?
Szívünkben őrizzük még a választ?

(kórus)
Tükröm, tükröm, mutasd meg nekem,
Hogy hol rontottuk el, hol veszítettünk el,
Tükröm, tükröm, még van remény?
Vagy örökre elveszünk a sötétben?

(5)
De a hamu alatt még parázs ég,
Szívünk mélyén remény él,
Ha összefogunk, új világ születhet,
Mert nem késő, hogy újra fény legyen.

(kórus)
Tükröm, tükröm, mutasd meg nekem,
Hogy hol rontottuk el, hol veszítettünk el,
Tükröm, tükröm, most már látom én,
Nem vagyunk elveszve, ha hiszünk még benn.


2024.03.018.

Törj ki a falból... (🎶)

(1)

Minden nap egy újabb korlát,
Minden szó meg van szabva már,
Egy láthatatlan bilincs szorít,
De a szívem nem hagyja magát.

(kórus)

Ébredj fel, ne hagyd, hogy törjenek,
Nem vagy egy gép, aki csak hallgat,
Kiált a szabadság benned mélyen,
Ne hagyd, hogy sötétben maradj!

(kórus)

Törj ki a falból, ne engedd el,
A holnap csak a tiéd lehet,
Törj ki a falból, szállj szabadon,
Hisz benned ég a lázadás lángja, oh!

(2)

Média és álarc mögött rejtőznek,
Szavaidat csendben elfojtják,
De a tűz nem alszik, csak lobban még,
Ez a harc most rólunk szól, ne állj meg!

(kórus)

Ébredj fel, ne hagyd, hogy törjenek,
Nem vagy egy gép, aki csak hallgat,
Kiált a szabadság benned mélyen,
Ne hagyd, hogy sötétben maradj!

(kórus)

Törj ki a falból, ne engedd el,
A holnap csak a tiéd lehet,
Törj ki a falból, szállj szabadon,
Hisz benned ég a lázadás lángja, oh!

(3)

Nem adjuk fel, míg a nap fel nem kel,
Ez a világ ránk vár, szívből, testből,
Szabadon élünk, nem hagyjuk, hogy árnyak,
Elvegyék tőlünk, ami az élet!

(kórus x2)

Törj ki a falból, ne engedd el,
A holnap csak a tiéd lehet,
Törj ki a falból, szállj szabadon,
Hisz benned ég a lázadás lángja, oh!

2024.05.10.