Szájtár 🦉

Tanulságos történetek :

A neve: Szeretet

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.

A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.

Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.

Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!

- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.

- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.

- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.

- Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.

- Tessék? - fordult hozzá a patikus.

- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?

- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.

- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,

kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.

A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi

volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:

- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?

- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.

- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.

- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az

összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.

- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.

Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:

- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.

A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki

az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett

- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?

Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.

A neve: SZERETET ! ! !

Édes.

De vajon ez mézes  ?

Sárga  nyúlós fényes.

Íze émelygős ?

Ez bizony a méz lesz.

Tömör.

Sűrű csupa  ragacs .

Édesítő.

Italokat ízesítő.

Süteményekben szólítják.

Ez fenséges  .

Ő a nagy király.

Égi háború

A vihar...

...Felhő közeleg a magasból,
Gyorsan siklik az égen.
Sötét fodrai alakzatokat közvetít a messzeségben.


Elmerengve nézem,
Mit is lát éppen a szemem.
Hol embert, hol állatot,
Csoda figurák jelennek meg fent az égen.


Közelebb érve eltűnnek a semmibe,
Mint morajló végtelen tenger,
Haragos sötét oly zord vihar,
Villámokat ereszt a földre.


Nyomában mint könnycseppek hullnak alá,
Földet áztató eső cseppek.
Mennydörgés égzengés hangja erősödik,
Igen, itt a vihar most kezdődik.


Szél hajtja tekeri a fák lombjait,
Sivít tombol az égi háború.
Faleveleket repít szerteszét,
Villámokat szór haragjában.


Így dühöng akár órákon keresztül,
Míg kedvét leli s úgy akarja,
Tetők alákap jól megmozgatja,
Fákat tövestől kicsavarja.


Haragja alábbhagy csendesedni látszik,
Sötétsége világos színné válik.
Megtépázott tájak felett próbálkozik a nap,
Meleg fénysugaraival issza fel az eső nyomait.


Kellemes párás, üde levegő váltja,
A vihar előtti nyomasztó félelmetes eget.
De az égi áldás keserű nyomait hátra hagyva,
A viharnak már nyoma is veszett.


Kiállok az útra, hogy kíváncsiságomat elégítsem,
Felnézek a csodálatos kék égre.
Ragyog a nap ezernyi fénnyel,
Mosolyog csatát nyert fent az égben...

2022. október 20.