Szájtár 🦉

Kusza gondolatok....

Azoknak a szíve gondtalan és szabad, akik a pillanatoknak élnek.
A pillanatok hevében jönnek a boldogság jóleső érzései.
A felhőtlen mámor ami szárnyakat ad.
Az érzés ami látszatra legyőzhetetlen, de nagyon törékeny.
A pillanatok hevében élni azt is tanulni kell.
Elengedni a többi fontos szerepet amit be kellene tölteni.
Pillanatok alatt visszahoz a valóságba a rideg tisztaságával, hogy lásd hol a helyed.
Hiába akarsz szárnyalni, ha valami mindig visszahúz.
Enged repülni kicsivel feljebb mint a föld, aztán visszaereszt a valós kusza talajra.
Élni a mindennapokat, küzdeni, célokat keresni.
Meg kell tanulni élni.
Beépíteni az életünkbe azt a bizonyos szabadságot, ami mellett mindig ott lesz a kötött kéz.
Aki célokkal él, aki célokért küzd az mind megízleli a boldogságot és fájdalmat egyaránt.

2024.01.05.

Merengés....

Csendesen elmerengek,
mivé lett a múlt.
Emlékké vált,
a könnycsepp csak hull.

Folyik, mint záporeső,
egymás után.
Vigasztalan keserű,
tűnnek az arcok.

Menthetetlen napok,
nincs vissza út.
Változnak az évszakok,
az idő meg csak fogy.

2023.01.10.

Meggyesi Éva: Tudnál e szeretni

Tudnál e szeretni engem

amikor senki sem szeret?

Tudnál e őrizni engem

akár egy apró gyöngyszemet?

Tudnál e szeretni engem,

ha már az arcom megfakult,

tudnál e szeretni úgy is

ha hajamra hó és dér lapul?

Tudnál e szeretni engem

ha neked adnám a szívemet?

Borongós,hűvös téli estén

melengetve a lelkemet?

Ha csönd kell, én leszek a csönded!

Ha magány, én magányod leszek,

csak messziről szeretlek némán,

de ha kell, melletted leszek!

MAI BEST OF🙏....

NEM HALTAM MEG!

Nem, nem haltam meg.

Csak egy angyal csókolt meg.

A csókkal elrepültem.

Elvette terhem,

Szabad lettem.

.

Nem, nem haltam meg.

Attól, hogy nem látsz, még élek,

Csak már semmitől sem félek.

Keress meg szívedben,

ott hajózok ereidben.

.

Nem, nem szűntem meg.

Úgy biztos nem, ahogy gondolod.

Érzed ezt a finom őszi illatot?

Az ősz én vagyok.

.

Nem, nem tűntem el.

Ne halott emberként gondolj rám!

Csak nézz az égre fel,

Felvettem csillagruhám.

.

Nem, én nem haltam meg.

Csak már emlék vagyok.

Esténként a széllel keringőt táncolok.

Ablakodon holdfényként pihenek meg.

.

Nem, nem felejtelek el.

Árnyékként követlek napodban,

Visszatérek hozzád álmodban.

Leülök ágyad szélére,

Benézek a lelked mélyére.

.

Nem, nem hagytalak el.

A kis bizsergés én vagyok,

Arcodra mosolyt cirógatok.

Nem, nem mentem el.

.

Ott vagyok minden fában.

Szemedbe örömöt csaló

Minden pislantásban.

Nem, nem mentem el.

Maradok, míg akarod,

Füledbe szeretetet suttogok,

Míg elhiszed nekem,

Hogy a mindenségben én veled egy vagyok.

~ Gyenge Ildikó ~

 Ne jöjj el sírva síromig...

Ne jöjj el sírva síromig, 

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom 

Gyémánt vagyok fénylő havon, 

Érő kalászon nyári napfény,

Szelíd esőcske őszi estén, 

Ott vagyok a reggeli csendben, 

A könnyed napi sietségben,

Fejed fölött körző madár, 

Csillagfény sötét éjszakán, 

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál.

/Mary Elizabeth Frye/