Szájtár 🦉

Fényt törő árnyak.........

Valóság és álom közt........

Gondolkodom, mi ez az érzések.................
valami furcsa dolgok ezek............
a sors, az Isteneink keze.................
de akkor miért az akadályokat gördítette elénk............
miért ?..............
ha Isteneink engedték, hogy találkozzunk, akkor miért ez a szakadék te és én között............
az a sok év ami akadály (22)..............
fehér - színes, nem akadály, de minden más akadályoz...............
ez csak a szívem kínzása.................
van valami számomra, de...........
elérhető lenne, de mégsem érem el soha.............
mégis elérhetetlen..............
álom és valóság között...............
te vagy, élő személy, nem álomkép.............
mégis lehetetlenség, elérhetetlen.............
számításba a sok lehetőségek...............
de nem jó a vég..............
mindennek az oka, hogy túl sok 22 év különbség...................
nekem nagyon fájna, ha veszítenék.............
de nem várható el, hogy erőteljes fiatal férfi.............
évek múltán szenvedjen miattam.............
, hogy van egy öreg, vén asszonya..............
igen, tudom én más vallással másképp látom a kapcsolatunkat.................
rejtélyes, hogy mi volt Isteneink terve velünk.............
vagyunk, de mégiscsak álom az egész.................
, hogy estem vissza a pénztelenségbe...............
nem tudlak fogadni sem..............
ez mind kínzás számomra...........
és az az érzés, hogy én nem tudom fogadni el a poligámiát.....
de érdekes: én tudom, te tudod a problémákat...........
tudjuk minden csak állom marad.........
mégis itt vagyunk egymásnak örökre..................
a sors fintora, hogy ami itt van kettő ember előtt...........
elérhetetlen álom marad...........

ismeretlen 

(?)

2024.08.24

Így vagy úgy ...

Senki sem különb a másiknál.

Mindenkiben van hiba.

Kiben itt, kiben ott, de van akiben fent.

Az élet úgy osztott és szorzott, ahogy megérdemeltük.

Ha kellemetlen is.

De viszont, aki úgy véli ő különb, annak még visszavág.

Előbb utóbb, 

de ami nem múlt el az még vissza van.

S.k.

2024.05.06.

Általánosságban beszélek, 

de van benne némi tapasztalatom is.

 ( Korral is jár.)

Semmiképpen sem sértésnek szántam ❗

Kusza gondolatok....

Azoknak a szíve gondtalan és szabad, akik a pillanatoknak élnek.
A pillanatok hevében jönnek a boldogság jóleső érzései.
A felhőtlen mámor ami szárnyakat ad.
Az érzés ami látszatra legyőzhetetlen, de nagyon törékeny.
A pillanatok hevében élni azt is tanulni kell.
Elengedni a többi fontos szerepet amit be kellene tölteni.
Pillanatok alatt visszahoz a valóságba a rideg tisztaságával, hogy lásd hol a helyed.
Hiába akarsz szárnyalni, ha valami mindig visszahúz.
Enged repülni kicsivel feljebb mint a föld, aztán visszaereszt a valós kusza talajra.
Élni a mindennapokat, küzdeni, célokat keresni.
Meg kell tanulni élni.
Beépíteni az életünkbe azt a bizonyos szabadságot, ami mellett mindig ott lesz a kötött kéz.
Aki célokkal él, aki célokért küzd az mind megízleli a boldogságot és fájdalmat egyaránt.

2024.01.05.

Merengés....

Csendesen elmerengek,
mivé lett a múlt.
Emlékké vált,
a könnycsepp csak hull.

Folyik, mint záporeső,
egymás után.
Vigasztalan keserű,
tűnnek az arcok.

Menthetetlen napok,
nincs vissza út.
Változnak az évszakok,
az idő meg csak fogy.

2023.01.10.

Kérem, ne menjünk el mellette...

Azok a régi szép emlékek...

Üdvözlök Mindenkit szeretettel !

Először is nagyon köszönöm mindazoknak akik ellátogatnak hozzám
-a blogomba,
és
-a főoldalamra.

Ma szeretnék megosztani egy érzést. 

Egy olyan érzést ami mióta a világ, világ azóta létezik.

A szeretet.
A szereteten belül is a hiány érzését.
Most egy konkrét dologra gondolok amit szeretnék megosztani.
Tudom, mind átéltük, átéljük és át fogjuk élni.
Ez az elvesztés konkrétan
A HALÁL.
A halál ami ellen nincs semmi amit tehetnénk.
Nincs visszaút.
Nincs orvosság.
Nincs gyógyszere.
Ez azért jutott eszembe, mert történnek olyan hétköznapi dolgok vagy bármi más amit szeretnék elmondani valakinek az ANYUKÁMNAK.
De pillanatok alatt történik mindez.
Felvillan, hogy elmondom az anyukámnak, hogy felhívom telefonon az anyukámat.
De abban a pillanatban jön a tudat egy mellkasnyomás a felismerés.

De hisz már féléve nem él az anyukám.

Nem hívhatom,
nem mondhatom,
nem panaszolhatok el neki semmit.
Talán valahol meghallgat,
talán valahol lát engem,
talán valahol mondja,
de én nem hallhatom már.
Ezt bizony élő ember nem tudhatja.
De jó hinni,
de jó álmodozni, hogy valahol élnek tovább.
Betegség, fájdalom, kínok nélkül.
Boldogságban, szeretetben, békességben ott ahol sohasem létezik a harag, a bánat.
Jó hinni azt, hogy jó helyre költöztek a halottjaink, hogy fentről mosolyognak ránk.
Ma még minden sötétedéskor automatikusan felnézek az égre.
Azt kérdezem, HOL VAGY ANYUKÁM ?
SÓHAJTOK, KÖRÜLNÉZEK AZ ÉGEN.
Mintha várnék egy jelre, mert az én anyukám halála előtt csillagot látott.
Bennem maradtak a szavai.
Ő egy szép zöld csillagot látott, de azt nem tudta megmondani hol volt akkor, nem tudta megmondani hol látta.
De látta.
Olyan érzés volt mintha a saját csillagát látta volna.
Furcsa dolgok ezek.
Akarjuk hinni, hogy van valami földöntúli.
Akarjuk hinni, hogy jó helyünk lesz.
Akarunk valamibe kapaszkodni, hogy a földi elmúlást követi valami más, hogy nincs vége.
Nem lehet csak a puszta némaság.
A temetői csend, ahogy a sorok között süvít a szél, ahogy beragyogja a napfény, aztán az est eljöttével néma síri csend.
Mi ezt látjuk.
Maradnak csak az emlékek.
A bevillanó régi képek, mosolyok, beszélgetések hangfoszlányok.
Nagyon fáj, hogy minden csak a múlt.
Nem lesz több jelen.
Az idő előrehaladtával ott lesznek mindig a szívünkben, de évek múlásával fakóbbá válnak. Milyen érdekes ez.... az idő gyógyítja a sebeket.
A mindennapok távolabb visznek.
De soha nem feledünk.
Ilyenkor mindig visszaforgatnánk az idő kerekét.
De jó volna, ha..... újra,
ha ismét.....,
ha kicsit még....

Stb.....
De bizony nincs visszaút, csak előre haladhatunk.
Elmondanám az anyukámnak milyen napom volt ma, mi történt ma, megkérdezném mit csinált ma, de nem tehetem. Ő már nincs velünk.
Azt akarom hinni, hogy mindent hall.
Azt akarom hinni, hogy mindent lát.
Azt akarom hinni, hogy megért és velem van.
Azt akarom hinni, hogy nem hiába mondom neki, hogy gondolok rá, és soha nem feledem akkor sem, ha szalad az idő.
Tudom, akik olvassák a soraimat megértik, hogy néha ki kell mondani azt ami belül, legbelül szorít és fáj.
Minden nemzedék így születik és hal el. Ez a világ rendje. De olyan jó kiírni, búcsúzni, emlékezni és szeretni amikor hiányzik valaki a családból, rokonságból, barátok közül vagy épp egy szomszéd .

Biztos vagyok benne, hogy mindenki tudna aláírni egy személyt, sőt többet is.
Ha úgy érzed tedd meg ! (tegye meg)

Anyukám örökké hiányozni fogsz....
és azon felül
még a sok elvesztett rokonom
akik voltak számomra a múlt.
Nem vár már az anyukám többé.
Hiába is akarok neki mesélni, mondani, adni....😢😢😢

Aki teljes szívvel szereti a szüleit igyekezzen minden percet kihasználni velük.
Szalad az idő és bármi közbeszólhat.
Eljön a nap, amikor már nem lesz idő sem visszaút.
Hiába mondjuk, hogy ezt is, azt is másképp csinálnánk,
ha élnének még.

Igen, itt fent a Poet.hu oldalon vannak sokan aki koruknál fogva már rég elvesztették a szüleiket illetve olyanok akik betegség vagy baleset által vesztették el a szüleiket.
A gondolataim írása közben mind mind eszembe jutottak.
De emlékezzünk szeretettel mindnyájukra.

((( Külön szívből sajnálom azokat akik sorsuk alakulása miatt más véleményen vannak. Teljes szívvel megértem őket.

Ezenfelül :
Igen, tudom adott esetben egy nevelőszülő többet ért, mint a hús-vér szülő. )))

Szeretettel: Erika

2023.08.16.         

                                 ....Gondolatok....