Szájtár 🦉
VallásA halál csendje... Hazatérés Istenhez...🙏
A halál csendje...
Hazatérés Istenhez...
Van valami, amit nem győzhet meg ember,
nincs szó, nincs tett, mi ellene menne.
A halál — az egyetlen, ki soha nem kér,
csak jön, mikor elérkezett az utolsó vég.
Nem vár engedélyt, nem néz vissza,
nem kér, hogy maradhass még egy kicsit ma.
Eloldja a szívet a test fonalától,
s elvisz onnan, ahol a perc már lejárt.
Hiába kiáltasz, hiába sírsz,
az út, mit ő mutat, már vissza nem hív.
A pillanat, mikor elengedsz mindent,
mint az utolsó szívverés, amit visz a csend.
Nem haraggal jön s nem is haraggal megy,
csak bezár egy ajtót, egy másikat nyit neked.
Mi itt maradunk, üres kézzel, hangtalan,
keressük benned még, amit a fény takar.
De ő, ki elment, most már békén él,
ott, ahol nincsen fájdalom, se tél.
Ott nem sír a szív, ott nem hull könny,
csak az idő áll meg s a lélek örökre könny.
A halál nem ellenség csak végső igazság, mindent egyenlővé tesz s eloldja a vágyat.
Az élet ívét ő rajzolja teljessé,
mert a végben is ott lüktet az örökké.
S bár a szívünk tiltakozik ellene, nem érti a végtelen rendjét benne.
Egyszer mind megértjük majd csendesen,
a halál — csak hazatérés Istenhez.
(2025.)
🌙A vándor imája. Az égi hajnal.🌙
🌙 A vándor imája...🌙
🌙 Az égi hajnal...🌙
Mentem az úton fáradtan, árván,
csillag se szólt rám, hold se ragyogott.
Kérdésem szállt fel „Uram, merre tovább?”
S csendben felelt egy halk hang, suttogott.
„Ne félj, gyermekem, itt vagyok véled,
szárnyam alatt nyugszik minden seb.
Sötét az éj, de hajnal készül,
mikor a fény átölel s nem hagy el.”
Lépteim gyengék szívem is roskad,
de karja felemel visz, ha nem bírok.
Mint pásztor a juhát ölében hordja,
s könnyeimből gyöngyöt formál a titok.
Ballada szól így vándorról, útról,
arról, ki tévelygő volt, de hazatalált.
Nem érdem volt, nem cselekedet,
csak kegyelem, mely kaput nyitott rá.
S mikor hajnal fénye felragyog,
s véget ér minden földi bánat.
A vándor szíve otthonra lel,
az örök hajnalt az égi világot látja.
A szeretet, mely sosem múlik el.Az örök ölelés
🌹 A szeretet, mely sosem múlik el 🌹
🌹Az örök ölelés 🌹
Minden elmúlik, minden hervad,
mint virág, mit őszi szél sodor.
De van egy erő, mely nem fogy el soha,
a szeretet, mely Istenből fakad, örökkévaló.
Nem kér cserébe dicséretet,
nem követel, nem ítél, nem árt.
Olyan, mint fény az éjszakában,
mint hajnal, mely új napot tár.
Ha szívedben ez a szeretet él,
nincs félelem, nincs sötét.
Mert minden könny gyönggyé lesz,
minden seb gyógyul, s békébe ér.
Ez a szeretet híd a mennybe,
út, mely minden embert egybefűz.
S mikor az utolsó órád elér,
ez a szeretet visz át az öröklét küszöbén.
✨A szavak imája...A csend éneke...✨
✨ A szavak imája...✨
✨A csend éneke... ✨
Néha nem kellenek nagy szavak,
csak sóhaj, mely a szívből fakad.
Egy rezdülés, egy halk imádság,
s az ég megnyílik választ ad rád.
A csendben ott van a legtöbb erő,
nem harsog, nem zeng, mégis élő.
Mint forrás, mely a kő alól fakad,
s eljut az égi szívekig szabadon.
Az ima nem mindig szó nem ének,
sokszor csak könny vagy titkos emlék.
De Isten minden hangot ért,
minden rejtett sóhajt lát s Ő mindig ért.
S mikor úgy érzed üres az út,
s nem hall senki, nem szól senki hozzád.
Tudd, hogy a csendben ott van a válasz,
s az Úr szíve ölel át.
🌿Az örök út...A lélek vándora...🌿
🌿Az örök út...🌿
🌿 A lélek vándora...🌿
Van egy út, mely nem porból épül,
nem kő vezet s nem állomás.
Szívünkben kezdődik csendben él,
s végül az öröklétbe talál.
Rajta járni nem könnyű pálya,
néha köd borítja, néha sötét.
De minden lépésben ott a válasz,
az égi fény mutatja az irányt, a reményt.
Ha elfárad a szív s roskad a váll,
az Úr karja mindig felemel.
Nem hagyja, hogy porban maradjál,
szelíd hangja erő, vigasz s kegyelem.
Ez az út nem ér véget a sírnál,
nem állítja meg föld és idő.
A lélek örökké hazatér,
ahol minden seb gyógyul s könny eltűnő.
