Szájtár 🦉

 EGY ÉRZÉS, EGY MÉLY ÉRZÉS....

(KITALÁLT TÖRTÉNET,
KITALÁLT SZEMÉLYEK.
EGY KIS RÉSZLET.)

-Antónia le-fel járkált ingerülten.
- Nem is értem, miért kellett nekem ilyen dolgokba keveredni.
- Magam sem hittem volna, hogy képes leszek ilyen viszonyba bonyolódni. Ráadásul még élvezem is,
ezt a helyzetet annyira, hogy már részemről kezd komollyá válni a dolog.
- Ismét az órájára nézett.
- Hol marad már ?
Igaz megbeszéltük, hogy a családja rovására nem mehet a kapcsolatunk, de már egy jó ideje összhangban vagyunk egymással. Azt reméltem mivel minden csodás köztünk szorosabbra fonjuk a szálakat. Titkon bízok benne, hogy engem választ és végre összeköltözünk.
Sajnálom a családját. Nem így akartam,
sőt kezdetekben nem is akartam sehogyan sem. De napról napra belebonyolódtam a dolgokba. Nem ezt akartam,
nem így akartam.
Legszívesebben odaállnék a felesége elé, hogy bocsánatot kérjek.
- Vagy mit is mondhatnék egyáltalán a dolgokon nem változtat.
Szegény asszony,
lehetnék akár én is a helyében, ha belegondolok..

Huuu... nagyon boldogtalan lennék fordított helyzetben éppen ezért.

- Oh, tényleg vajon igazából mi késztette, hogy ezt tegye a feleségével ?
- Vajon őszinte velem ?
- Három és féléve elmúlt már együtt.... Három év....
Együtt mégis külön.
- Szeretem, de éppen ezért,
ez így nem mehet tovább...
Lépni kell....előre kell menni szabadon.... Itt az idő, hogy normális életet éljek bujkálás nélkül.
Ha szeret akkor velem, ha nem akkor úgyis mindegy.
Igen, megfogom említeni, hogy nekem már szükségem van az igazi életre.
De kényszeríteni nem fogom semmire sem.
- Ismét az órájára nézett.
- Jó egy kicsit várok még és hazaindulok, ha akar megtalál elvégre tudja hol lakom. Nem az első eset lenne, hogy beesik az ajtómon.
Ha kevés időre is, de mindig eljön tudom érez valamit irántam.
- Lehetetlenség, hogy mindez csak játék a részéről ?
- Gondolataiba mélyedve elfelejtkezett az idő múlásáról.
Nézett lefelé a hídról. Milyen zagyva kusza a folyó vize. Felnézett az égre ragyogóan sütött a nap. Lehunyta a szemét élvezte a nap melegét az arcán. Ez a híd mesés,
a gyalogosoknak készült itt nem kell tartani közúti közlekedéstől. Nézte a nagy sodrású gyorsan folyó vizet. Megborzongott.
Nem hiába van kint mindenütt a fürödni tilos tábla. 

Veszélyes. 

Mindennek ellenére évente fulladnak bele emberek figyelmen kívül hagyják a figyelmeztetést.
- Nem is értem meg, hogyan lehetnek ilyen felelőtlenek. Saját életük kockáztatásával is bemennek a nagy sodrású vízbe.
- Komolyan mondom nem tudom felfogni egyes emberek mit képzelnek magukról.
  - Szuper manusok megúsznak mindent ?
- Mennének inkább kirándulni a folyó menti erdőbe.
- Oké. Nem várok tovább hazamegyek.....
Elég volt....
Hazamegyek.....
- Elindult lefelé a hídról egyenest a parkolóhoz ott áll a kocsija. Hazaszalad egy fontos iratért. Szüksége lesz a papírra délután.
- A kocsi ajtaját nyitotta ki amikor hallotta a háta mögött a jól ismert bársonyos hangot.
- Antónia, Antónia....szerelmem !
- Antónia várj életem !
- Antónia hátrafordult .
- Nagyot dobbant a szíve.
- Hát megjött. Mégis eljött.
Mi ez, ha nem szerelem ?

Jonatán......
- Szia, azt gondoltam már nem jössz. Lassan mennem kell vissza dolgozni. Sokat késtél.
- Ne haragudj Antónia, de a feleségem, hisz tudod.......
- Tudom...., ekkor valami megtört Antónia szívében. Ráébredt mit is mondott Jonatán a kapcsolatuk elején, most döbbent rá igazán, hogy közöttük nem lehet komoly kapcsolat. Álmot kergetett az utóbbi időben, amikor közös jövőről álmodozott Jonatánnal.
- Csupán egy játékszer,
egy pótlék a férfi részéről.
Ő végig gátlástalanul kettős játékot játszik.
Becsapja a feleségét és őt is.
- Nem,
- Én éltem álomvilágban.
Ő nem ígért csak igényelte a két nőt az életében vagy ki tudja mennyien voltunk kapcsolatban vele.
- Antónia dühös lett pedig nem volt oka rá, hisz ő fogadta el ezt a kapcsolatot. Tudta, hogy Jonatán házas ember. Sokat ellenkezett, de a végén akkor is megtört. Az elején kellett volna erősebbnek lennie. Csak magát hibáztathatta, hisz a férfi csak kihasználta a lehetőséget,
a helyzetet.
Itt az idő pontot tenni a kapcsolat végére, mert neki is családra van szüksége. Saját családra nem pedig hazugságokra. Ha folytatja tovább akkor végén egyedül marad, mert Jonatán a családját választja. Ő meg ott fog állni teljesen egyedül.
Nem, ezt nem fogja tovább csinálni.....
Ő is férjet akar és gyerekeket....
Igen, este szakítani fogok vele egy vacsora mellett.
- Tudta mindenképpen ezt kell tennie.
Ha boldog akar lenni akkor bizony lépni kell.........

2023.06.17. 

(Kitalált kis történet... részlet.))

A kis patak szépsége....

(Kitalált kis részlet leírás.)

......-Lassan elérem a kis patak hídját. Szeretek rajt átmenni van benne valami izgalmas. Régi a híd amikor rálépek reccsen nyikorog. Borzongás fut végig rajtam.
-Vajon elbír engem ?
-Vagy beleesek a patak vizébe ?
Ilyenkor elmosolyodok.
-Akkor mi van ?
Nem mély a víz semmi okom nincs az aggodalomra.
Hát, vizes leszek ennyi az egész. A képzeletem mindig játszik velem. Nyilvánvaló, hogy már rég megjavították volna, ha valami baj lenne a híddal.
Én viszem túlzásba, a képzeletem mindig előttem halad. Sokszor átmentem rajt, a keskeny rogyadozó látványt nyújtó, de biztos lábakon álló hídon. Olyan szép ez a látvány mesés hely. Eltudnék képzelni ide akár egy romantikus filmből egy jelenetet. Csodálatos a háttér imádom, és ez a régi híd, a víz csobogó hangja, ez a csörgedező patak. Folyik a víz lefelé fáradhatatlanul a nap huszonnégy órájában. A természet csodái köze tartozik.
- Mindig elidőzök itt egy kicsit. Ez a csend illetve, ahogy a víz csörgedez. Ráragyog a nap, a víztüköre visszaveri a sugarakat. Ragyog ami az útjába kerül megtöri a fényt.
- Kell ennél csodálatosabb látvány ?
A kis patak körül magas fák felérnek látszatra az égig. De a nap sugarai beszöknek az ágak között. A fák levelei sárgulnak lassan hullnak lefelé a zöld gyepszőnyegre. Lassan vége az ősznek ennek a csoda szép zöld költeménynek. De minden évszaknak meg vannak a maga csodái. Télen hó fedi a tájat, kopaszak a fák minden fehérbe öltözik. A patak felszínvize viszont fodrosan befagy, de alatta látszik lent a víz mozgása.....

2023.05.26.

A vadnyugati kietlen pusztaság....

- Lovagolok tovább a kietlen pusztaságba.
Sehol egy emberi lélek. Csak a dögkeselyűk köröztek felettem. Ez a puszta táj nem is tudom igazán, valahol szép, de veszedelmes.
Foltokban kiégett a fű látszik a szárazság, forró a napsugara.
- Folyik a testemen végig az izzadság. De jól esne egy jó fürdő, lemosni az út porát.
- Lovam nyugtalankodni kezdett veszélyt érez. Ez biztosan egy kígyó lesz. Ebben a pillanatban felágaskodott a ló. Szerencse, hogy jó lovas vagyok meg persze ismerem a lovamat. Régóta járjuk együtt a kietlen kopár utakat. A kígyó ügyet sem vetve ránk tovább kúszott az útján. A lovam megnyugodott és szépen baktatott tovább az úton.
- Nem hajszoltam ebben a melegben. Víz sincs a közelben. Még sok kilométert kell megtennünk, hogy beérjünk a legközelebbi faluba.
- Én is várom a pillanatot, hogy a csapostól inni kérjek és fürdőt vegyek. A lovamat meg rábízom a lovászra és a fiára, hogy lássa el.
- A kis srác is biztos majd apja nyomdokaiba lép. Most is már a lovak közt sündörög. Imádja a lovakat meg hát mit is csinálhatna errefelé. Itt nincs mód tovább tanulásra. Hosszú veszélyes fárasztó út vezet a nagy városba.
A lovász sem engedné az egy szem fiát a veszélynek kitenni. Itt nem járnak autók megéldegélnek a lovak ellátásából patkolásából a szekerek javításából. Jó megbízható szakember lett az évek folyamán.
Én is jól megfizetem az árat a lovásznak, de az én szélvész lovamra nagyon vigyázzon.
- Így baktatunk végig a forró ég alatt.
- Bárcsak esne az eső, igaz nincs hová beállni itt a semmi hátán. De végre felfrissülne ez a nyomott levegő. Jobban elviselném, ha az eső áztatna átitatná izzadt ruhámat, testemet. Így viszont a forróságban csak ömlik rólam a víz, az izzadság bűzös szaga.  Felfrissülne a föld a növényzet. Ritkán esik erre felé az eső, de akkor nagy vihar kerekedik. Szakad az eső, villámok cikáznak az égen, megkezdődik az égi háború. Szerencsére néha kíséri heves szél, akkor viszont hatalmas a vihar kint a semmi hátán. Kísérteties, félelmetes a sivár puszta. A szabad ég alatt, mikor nincs lehetőség menekülni védő falak mögé, nincs tető a fejed felett. Tüskés elszáradt fű maradványokat csapkod a legkisebb szél is az arcomba.
- Amerre elnézek nincs egy fa sem, ahol kicsit is meg lehetne pihenni az árnyékában. Még egy fél napi kutyagolás és végre vízhez jutunk. Van még egy kevés a kulacsban, de már átmelegedett. Szinte égeti a kezemet.
- Az én drága jó lovam csak hűségesen baktat előre.
Fejét lehajtva fáradtan, bágyadtan.
Csak baktat előre.
- Erre az égtájra születtem. Ahol a napsugarak uralkodnak. Ahol a forróság az úr.
Kietlen, kígyóktól veszélyes. Kopár mégis szép.
Nekem varázslatos ez a hazám.
- Ha itt ér az éjjel akár életveszélynek vagyok kitéve, de mi ezt már a lovammal megszoktuk. Jelez, ha veszély közeleg.
Nem igazán tud legelni itt, nem alkalmas a növényzet. Tele szúrós tüskés kis ágakkal, néhol sikerül találni táplálkozásra alkalmas füvet, szénát.
- Félúton van egy tó, de legtöbbször ki van száradva. Nagy esők után feltelik. Itt dagonyáznak frissítik magukat az épp arra vetődő állok.
- Aki útra kell már felkészülten vágtat át ezen a tájon különben nem biztos, hogy a végére ér......

(Fantázia szülöttje.)

Miranda a híres ismert írónő....

( Kitalált történet egy kis részlet. )

Miranda gondolt egyet.

- Az ünnepekre ismét felmegy a hegy lábánál fekvő kis családi örökségből származó házikóba mint minden évben.

- Jó lesz ott pihenni, pár napot eltölteni. 

- Nem fogja zavarni senki. Ott szabadon folytathatja regénye írását.

- A harmadik fejezet kidolgozásán szorgoskodott már. Címet még nem adott neki majd még ráér azon gondolkodni. 

- Szépen összeáll a történet. 

- Szép hosszúra nyúlt a bevezetés. Maga a történet lényege most bontakozik ki Miranda fejében. 

- A befejező rész az már jönni fog magától. A közepének annak kell igazán csattanósnak lenni. A többi már Mirandának egyszerű, könnyedén meg fogja írni. 

- Szíve tele szeretettel, nyílt egyéniség, nyitott mindenre. De örökös álmodozó a feje tele kitalált kalandokkal amiket nyomban papírra is írt.

- Több írását kiadták míg nem egyszeribe híres írónővé vált. 

- Büszke is lehetett hisz remek írásai híressé tették rajongtak érte az olvasói. Nagy példányszámban adta el a könyveit.

- Boldoggá tette az írás, és nem is a hírnév. Neki ez volt a munkája, de szépen meg is élt belőle.

- Boldog nő volt, szép is intelligens is, de még nem talált rá az igaz szerelem. Azt csak a könyveiből, a képzelt történeteiből ismerte.

- A regényeiben mindig minden csodálatosan fejeződött be. A befejező rész mindig a Boldogság . 

- Boldogság ami sajnos az életben nem mindig végződik így.

- Igazából van benne némi félelem. Ha belegondol majd, ha ő kerül ebbe a helyzetbe hogyan is lesz. Akkor a képzelete nem segít minden másképpen lesz.

- Jön egy férfi aki rabul ejti fogva tartja a szívét. De, ha a férfinek nem fog tetszeni ő vagy, hogy írással keresi a kenyerét vagy, vagy, vagy...... Milliónyi kérdés kavarog a fejében.

- Nem, nem foglalkozik vele majd, ha eljön az ideje. Addig csendesen vár, míg megjön az a biztos jel az életében. 

- Mondhatni, hogy babonás, hisz a sorsban, hisz a jelekben.

De a saját életéről nem akar fantáziálni, hogy ne érje csalódás. Könyvet írni más ott minden lehetséges a rossz könnyen jóra fordítható. Az életben más. A jó könnyen rosszra fordulhat. Nem, nem fog feleslegesen álmodozni. Mindent a maga idejében.

- A hegylábánál fekvő családbirtok mesés kilátással néz lefelé a lejtős mezőn keresztül egészen az erdőaljáig. 

- A hegylábánál zordabb az időjárás, de lassan lefelé haladva melegszik a levegő.....

 A meredek úton lefelé egy sűrű kiserdő fekszik. Az erdő túloldalán van egy patak ahol összegyűlnek a vadak inni. A patak mentén a hegytől távolabb nyílnak a szebbnél szebb vadvirágok. Mivel a hegy lábánál mindig hűvös az idő. Ott csak az örökzöldek élnek minden évben amik bírják a hideget.

- Lejjebb... Nyáron csodálatos a hely... Sétálgatásra.... 

- Több könyv színhelyéül is szolgált persze más és más ötletek alapján.

 Ihletet adó hegyi paradicsom. 

Ez a kinti csend, nyugalom, békesség mindig aranyat ér Miranda számára. A házikó modernizált jó felszerelt kényelmes. Körülötte évelős növények, díszfák. Ideális hely a gondolkodásra pihenésre egyaránt.

- Most sem lesz másképp nem tudják róla lebeszélni mint, ahogy szerették volna. Eldöntötte itt fogja tölteni a karácsonyi ünnepeket és a szilvesztert. 

- Utána hazamegy, hogy elkezdje az új évet a városban. Mint minden évben. Remélhetőleg frissen nekivágva az új regényeknek.....

Poén vadászat....

Az ital nagy úr.

A drog még nagyobb.

A cigaretta az csak  utánuk kullogott.

Hubertus csábított.

Mari 'hunalja' kábított.

Marlbolo füstölögve elhúzta a csíkot.

Hubi mája megszakadt.

Mari bűze megmaradt.

Marlbolo-ból lett egy jó csapat.

Szóval :

Hubertus a gyomrokban.

Mari 'hunalja' az ágyakban.

Marlboro a dobozban.

Mindenki a helyén van.

🙂