Értem s érted kapaszkodva.... (1)

erika5185•  2023. január 1. 22:28  •  olvasva: 55

Értem s érted kapaszkodva....


Összefonódva s kapaszkodva....

 

A ház mögött a magas dombtetőn,
gyepszőnyeg szépen benőtt.
Pipitérek ezrei nőnek szerteszét,
a látvány csoda szép.

 

Két délceg fiatal fa
összefonódva évek óta,
nőtt s nőtt összekarolva.
Egyé válva velük az idő vas foga,
lett belőlük egy nagy
hatalmas lombos fa.

 

Ellenálltak bódító meleg napsütésnek,
Fagynak hideg zord időnek.
Együtt voltak hosszú éveken át,
Minden évben együtt várták a csodát.

 

Tudták egyszer eljön a búcsú napja,
Vad szélvihar keményen a fákat csavarta.
Ágak reccsentek gallyak hulltak,
A vihar harcosai a fejük felett összecsaptak.

 

Megmutatva erejüket a nagy világnak,
Alattuk pusztították a szép tájat.
A két ölelkező fácska erősen kapaszkodott egymásba,
Félelemmel telve így múltak el a hosszú percek.

 

Most mintha a szél csendesebben zúgna,
Fáknak lombkoronáját nem tépázza.
A ház mögött a dombtetőt latyakos gyepszőnyeg borítja,
Áll ki belőle két megtépázott öreg fa.

 

A harcban viharban vigyáztál magadra ?
Érted s értem vigyáztam....
Te a harcban viharban vigyáztál magadra ?
Érted s értem vigyáztam....

 

Ágaink törtek s gallyaink széjjel hulltak,
Öreg törzseink ropogva harcnak ellenálltak.
Megkopaszodtunk a viharba leveleinek ritkult,
A dombtetőn mi vagyunk a két legszebb öreg fa.

 

Érted s értem összeforrva kapaszkodva,
Bátorságról nem is szólva.
Ha te roskadt fa kidőlsz, nekem is végem,
S itt maradok egyedül roskadva összetörten.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!