Szájtár 🦉

Merengés....

Csendesen elmerengek,
mivé lett a múlt.
Emlékké vált,
a könnycsepp csak hull.

Folyik, mint záporeső,
egymás után.
Vigasztalan keserű,
tűnnek az arcok.

Menthetetlen napok,
nincs vissza út.
Változnak az évszakok,
az idő meg csak fogy.

2023.01.10.

Meggyesi Éva: Tudnál e szeretni

Tudnál e szeretni engem

amikor senki sem szeret?

Tudnál e őrizni engem

akár egy apró gyöngyszemet?

Tudnál e szeretni engem,

ha már az arcom megfakult,

tudnál e szeretni úgy is

ha hajamra hó és dér lapul?

Tudnál e szeretni engem

ha neked adnám a szívemet?

Borongós,hűvös téli estén

melengetve a lelkemet?

Ha csönd kell, én leszek a csönded!

Ha magány, én magányod leszek,

csak messziről szeretlek némán,

de ha kell, melletted leszek!

MAI BEST OF🙏....

NEM HALTAM MEG!

Nem, nem haltam meg.

Csak egy angyal csókolt meg.

A csókkal elrepültem.

Elvette terhem,

Szabad lettem.

.

Nem, nem haltam meg.

Attól, hogy nem látsz, még élek,

Csak már semmitől sem félek.

Keress meg szívedben,

ott hajózok ereidben.

.

Nem, nem szűntem meg.

Úgy biztos nem, ahogy gondolod.

Érzed ezt a finom őszi illatot?

Az ősz én vagyok.

.

Nem, nem tűntem el.

Ne halott emberként gondolj rám!

Csak nézz az égre fel,

Felvettem csillagruhám.

.

Nem, én nem haltam meg.

Csak már emlék vagyok.

Esténként a széllel keringőt táncolok.

Ablakodon holdfényként pihenek meg.

.

Nem, nem felejtelek el.

Árnyékként követlek napodban,

Visszatérek hozzád álmodban.

Leülök ágyad szélére,

Benézek a lelked mélyére.

.

Nem, nem hagytalak el.

A kis bizsergés én vagyok,

Arcodra mosolyt cirógatok.

Nem, nem mentem el.

.

Ott vagyok minden fában.

Szemedbe örömöt csaló

Minden pislantásban.

Nem, nem mentem el.

Maradok, míg akarod,

Füledbe szeretetet suttogok,

Míg elhiszed nekem,

Hogy a mindenségben én veled egy vagyok.

~ Gyenge Ildikó ~

 Ne jöjj el sírva síromig...

Ne jöjj el sírva síromig, 

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom 

Gyémánt vagyok fénylő havon, 

Érő kalászon nyári napfény,

Szelíd esőcske őszi estén, 

Ott vagyok a reggeli csendben, 

A könnyed napi sietségben,

Fejed fölött körző madár, 

Csillagfény sötét éjszakán, 

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál.

/Mary Elizabeth Frye/ 

Országúti száguldás....

Félelmetes út....

Egy sötét borús éjszakán,

vihar közepette.

Villámcsapások az égen,

a fény árnyakat szór széjjel.

Félelemmel útra kelve,

mikor érek ki a fényre.

Halk suttogást vélve,

ajkamat sikoly késztette.

Árnyak futkosnak szerte,

dörgéstől tán' dermedve.

Szívem hevesebben ver,

átkos sötét engem ijesztget.

Dús fákkal körül vett út,

vénséges vastag ágak.

Mind félelmetes árnyak,

horrorba illő látványt ad.

Vad szél hajtja térdre,

kúsznak a földhöz simulva.

Ágak reccsennek jajgatva,

kiráz a hideg a kocsiba.

Taposom a gázt repesztve,

mint akit tatár üldöz fejvesztve.

Ha nem merült volna ki a szufla,

a versem is tovább tartott volna.

2023.10.23.