Szájtár 🦉

Munkából jövet....
Vár az ünnep....

Kopog az eső az ablakon,
Víz van már bokáig az udvaron.
Fénylik a tető a járda,
Ne legyen fagy a tájra.

Síkos az út sok az akadály,
Óvatosan lépkedj.
Ha valami törik,
Hu, az de fáj.

Jobb, ha hó lepi a tájat,
Nem olyan könnyen csúszik a lábad.
Taposd a fehér ropogó havat,
Így talán a nyakad is megmarad.

Messze távolból zord idő érkezik,
Hűvös szél ágakat repít.
Húzd fel a gumicsizmád a hónaljadig,
Így bírd ki holnapig.

Míg az utcán esőben időzöl,
Hajad a válladig biztosan megnő.
Utcára hív a munkád,
A Jó Isten vigyázzon rád.

Hazaérkezel őrjítő zeneszóra,
Szívedben minden gyermeked ott van.
Végre itt a családi ünnep,
Asztalhoz ülsz szeretetben.

Tudja kapitány

Nincs rum fent a fán,

Nem jön arra a villamos

Mert fára mászni nem tudok.

Tudja kapitány

Hasítja a szél a vitorlát,

Hogy is tudna ő is rumba fürdik

Hajójuk sziklának vetődik.

Tudja kapitány

Hajó orrán nagy a lyuk,

Ott ami befolyt nem a rum

A fedélzet bizony most kihalt.

Tudja kapitány

Tenger fenekén alszik már,

A nagy dáridónak itt lett vége

Betakaróztak a tenger vizével.

“Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. 

Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... 

Amíg aztán... .   

Egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való.

Túl késő.”

/ Ta- Mia Sansa. /

Kutya sorsa a gazda....

Gazda embersége a kutya sorsa....

A kutya áll a kerítés mellett. Nagyon szép kutya, igazán szép nagy testű állat.
- Ő bizony kiskora óta nem egy barátságos kutya. Nem igényelte fiatalkorában sem a bizalmaskodást. Elég csipkelődős volt már kölyök korában is. Most, hogy már nem fiatal nem olyan aktív, de bizony jobb tartani tőle a távolságot, illetve emelni egy kerítést. Barátságot most sem igényel.  Idegeneket meg egyáltalán nem szereti. Érdekes kutya, mert szerintem minden kutya szereti a figyelmet, de mégis vannak kivételek. Hát, ő nem egy barátkozó fajta az biztos. De olyan mókás, ahogy itt áll és csukva van a szeme mintha csak állva aludna. Persze, közben fel fel néz és hangot ad ki, de nem is tudom milyen hangot. Nem is értem mit csinál. Szegény öregszik, de még mindig éberen őrzi a portát. Egy kutyának bizony sok dolga van akár egy embernek. Vigyáz a házra, jelez, kedveskedik, kísér, járkál fel alá egyszóval ő sem lusta állat. Tudja a dolgát ellentétben, azért a lustább kutyusokkal akik igazán el vannak kényeztetve. Bizony a kutya nem csak házőrző nem csak szobakutya. Naphosszat henyélő jószág vagy épp éber állat, arról nem is beszélve, hogy taníthatok . Az ember segítője hűséges társa. Ő a kedvenc aki szeretetet ad akármilyen tulajdonsága is van. Nincs olyan kutya aki ne figyelne a gazdájára. Valamilyen formában felhívja magára a figyelmet, hogy szeretetére viszonzást találjon. A kutyák is sokfélék akár az emberek. Ez a kutya például viszonylag barátságos volt hozzám, elkerültem a háztól és valahogy elpártolt tőlem. Azt kell, hogy mondjam nem szerettem volna egy udvarban lenni vele nem lett volna jó vége. Féltem tőle nem kedvelt igazán senkit. Aztán úgy alakult, hogy visszajöttem, először idegenkedtem tőle fogott is engem rendesen. Megugatott, ahogy telt az idő dobáltam neki ennivalót kerítésen keresztül. Nap mint nap, majd odatettem a kerítéshez a kezemet szaglászta. Egy napon felbátorodva, de azért kissé félve kinyitottam az ajtót úgy adtam neki ennivalót. Boldogan elfogadta azóta is, ha meglát már azt figyeli mit kap tőlem. Mondanom sem kell, hogy már nem is tudom magamat türtőztetni, hogy ne adjak neki valamit. Még, ha egy kis falatot is akár a sajátomból. Már nem ugat meg, már nem zavarom őt. Sőt úgy látom, hogyha meglát mindjárt jön a kerítéshez, de akkor sem csalódott, ha üres kézzel érkezem. Lassacskán megszokott engem annyira, hogy egy udvarban is tartózkodunk együtt, bár én aki félek egyébként a kutyáktól azért figyelem. De már érzem a bizalmába fogadott. Most sem szereti, ha simogatják, de már az én kezemet megnyalta. Talán megnyertem magamnak. A fiam aki kiskorában játszott vele, ma már nem mehet oda hozzá, mert megharapná, pedig sosem bántotta csak egyszerűen ritkán látták egymást. Egy kutya is így el tud távolodni az embertől. Ugyan akkor megbarátkozni is tud vagy épp kénytelen. Az állatok is hasonlóak az emberekhez, mint azt tudjuk...... Csak bele kell gondolni az állatoknak is szívük lelkük van.....

(Egy kis részlet.... valósággal és igazsággal.)

A nagy találkozás...

8.rész 

(Ez a kis részlet a saját képzeletem műve. Kitalált nevek, kitalált helyek, kitalált történet.)

-Kitty elgondolkodott, hogy miért akarja Rober bemutatni neki a családját. Ő is csak ugyan olyan vendég mint a többi. Nem tartozik őrá a férfi magánélete. Elmondta, hogy nem rég érkezett meg fia a lányaival. Velük is szeretne egy kis időt tölteni. Szerencse, hogy pár napra jöttek lesz idejük beszélgetni. Mondta nem messze laknak innen a városban ott dolgozik a fia. A lányok minden szabadidejüket itt töltik. Tody az egyik alkalmazott figyeli minden lépésüket. Nagyon szereti a lányokat mivel nincs saját gyermeke. De megkérte a nőt ezt senki előtt ne mondja. Ez egy fájó pont Tody és felesége számára....    De a fia feleségéről nem beszélt csak, hogy itt vannak az üdülőben. Mindezt bizonyára csak udvariasságból mondta el, mivel olyan jól mondhatni összebarátkoztak. Nagyon kellemes társalkodó partner. Nem hiába, az ő szakmájában elengedhetetlen a barátságos  kifogástalan viselkedés. De szerintem ilyen személyiség egyébként is...

Tudni kell az emberekkel bánni akárcsak a saját szakmájában. Hát ez nagyon közös bennük valószínűleg ezért értenek egymás nyelvén.
-mosolyodott el már többször magában.
_Hát kíváncsi leszek mi sül ki ebből a családi ismerkedésből.... Rober fia ha csak fele annyira szimpatikus mint az apja, akkor már jó irányba megy az ismerkedés.... Hát majd meglátjuk...
Mi akadálya lehet egy beszélgetésnek ?...
-tette fel magának a kérdést. Hisz nyilván van felesége is, ha már gyerekei vannak. Együtt is érkeztek ide, de feleségről szó sem esett....
-Kitty észre sem vette, hogy hangosan beszél.
_Hát most kíváncsivá tett Rober. Vajon milyen ember lehet a fia ? Ami a legfontosabb..., de el is hessegette magától a gondolatokat.
Kitty mit csinálsz ?
Kitty mi a fenét csinálsz ?
-kérdezte magától.
Látszik már régóta nem volt kapcsolata. Az elutazása a családháztól a tanulmányai nem tették lehetővé a normális kapcsolatteremtést. A távkapcsolat működő képtelen volt. Mindegyik barátja mondjuk úgy lelépett mellőle. Kitty hiába hűséges természetű, ha a másik fél kileng. Ez nála megengedhetetlen lépés. Hosszúra nyúltak a tanulmányai ilyen szakot végzett, olyan szakot végzett, bizony mindig időhiányban szenvedett. Ez addig ment így míg szakítás nem lett belőle. Nem maradt ideje a kapcsolataiban igazi nőként érvényesülni. Valahol megértette, hogy így bizony szükségtelen bármilyen komoly kapcsolatba belebonyolódni. De hát ő is akar családot, férjet, gyerekeket mint mindenki más. Mindennek ára van bizony....
_Bizony, mindennek ára van....
Ha családot akarok akkor meg kell tanulnom lazítani. Na, most itt az ideje. Most várom mit tartogat nekem az élet.
-sóhajtott nagyot.
_Ah...., kimegyek kicsit a friss levegőre talán jobb kedvre derülök.
-mondta magának.
-gondolkodott vajon becsukja az ajtót vagy nyitva hagyja. Dehát a kulcsot elviszi akkor hogyan megy be a személyzet ? Nyilván van kulcsuk minden bungalóhoz. Fogta belecsúsztatta a nadrágja zsebébe..
Elindult szépen lassan ki az úthoz, gondolkodott melyik irányba menjen. Előbb megnézte a környéket a falon a számot, hogy tudja melyik lak az övé. Ha mégis eltévedne legalább tudjon valami biztos pontot megadni. Igaz, Rober megadta a telefonszámát csak hívnia kell.
_Oh.... ne ne ott felejtettem az asztalon a papírost. Na, mindegy nem megyek vissza.
Kitty Kellher előre végül is pihenni jöttél.
Te nem vagy elveszett nő. Feltalálod magad !
-ezekkel a szavakkal biztatva magát elindult . Nem is sejtette hova visz az útja. Csak ment egyenesen előre az utat követve. Elért egy elágazóhoz szerencsére ott volt egy oszlop, azon volt az eligazítótábla. Olvasta a táblát örömében mint a gyerekek sikoltozni tudott volna örömébe. De visszafogta magát azért mégiscsak egy felelősségteljes felnőtt nő.
A feliraton ez állt :

ÁLLATFARM
```````````````````

ISTÁLLÓ
LOVAGLÁSI LEHETŐSÉG
ÁLLATSIMOGATÓ

-mutatta a nyíl merre induljon el. Boldogan arra vette az irányt. Olyan felszabadultnak érezte magát ő maga sem akarta elhinni. Felnézett az égre borult volt az idő, fújt a szél, nagyon úgy néz ki esni fog az eső. Összehúzta magán a kabátját nem törődött semmivel csak ment abba az irányba amerre a nyíl mutatja az utat. Egyre jobban feltámadt a szél hajladoztak a fák repkedtek a falevelek. Belekapott Kitty aranyszőke hajába a már süvítő szél, megérte copfba csavarni és elrejteni kabátja alá. Sajnálta levágatni már régóta csak növesztette, pedig sokszor szeretett volna megszabadulni tőle. De valahogy mégsem vitte rá a lélek, hogy megtegye. Szegény apai nagyanyjának anyukájának öröksége ez a hajkorona. Csodálatos haja volt a dédinagymaminak. Ketten örökölték a déditől ezt a csoda szép hajzuhatagot. Nagyanyja testvérének lánya szintén ilyen aranyszőke haját örökölt. De az évek múlásával eltávolodott a rokonság egymástól. Nagy volt a családok között a távolság. Csak az esküvő hozta őket össze Isabella férjhez ment. Oda mindenképpen elutaztak. Utána már többet nem találkoztak csak jött a szomorú hír, hogy meghalt. Tragikus eset volt mint mondják.....

Folyt. köv.