Szájtár 🦉

Poéta társak....

Jöttem látni s rímelni....

A tavasz ki küldött engem,
s szült fájón jó anyám,
fiatal teste görcsbe .
Mint kínok között szokás,
de tudtam vár s két erős,
karjával vigyáz majd reám.

Látni, sietve boldogan,
jöttem e szép világra,
hallani az élet muzsikáját.
Érezni a lágy szellőt,
a virágok édes illatát,
s az emberek hívó szavát.

Kicsi fülek s apró kis kezek,
gyengén visító édes torok,
de bús könnyes szemek.
Elhagyni a biztos helyet,
hol nincs kín s bánat,
nem kell bújni a fény árnyékába.

Felnőni hol keserű mit az epe,
hol édes méz ízű szájjal,
felkelni gyötrő kínok kínjával.
Az idő gyors múlásával,
céltudatos felnőtté válni,
mindenért felelősséget vállalni.

Ma itt állok lassan őszülve,
java időmet már leélve,
de az éhségem nem csökkent.
Próbálok szárnyakat bontani,
képzeletem mögé bújva,
verseket faragni s írni.

Magamat szégyenlősen gúnyolva,
szövögetem a fantázia szálait,
felépíteni kusza rímeim.
S közben vagyok aki vagyok,
nem mint vénasszony,
aki feladni készül koros életét.

Élni s élni míg kapom az életet,
megtalálni benne amit még lehet,
itt lenni lélegezni köztetek.
Ha eljön az én időm, akkor
úgyis könnyezve elmegyek,
de addig még itt leszek veletek.

A kutya is egy társ....

Ez itt egy kutya,
nem a bolhás.
Nem a szutyok,
ne mondd neki takarodj.

Bárki bármit mond,
érző kedves lény.
Tanulj meg vele bánni,
ő meg fogja hálálni.

Ő él, ahogy nevelik,
vagy épp kivetik.
Szeretete határtalan,
akkor is, ha elkerülik.

Egy darab kenyér,
s kevéske víz.
Neki egy simogatás,
milliónyi kincs.

Szeresd a kutyát,
ő is egy gyémánt.
Szerető szíve,
vágyakozik gazdi után.

Megérzi, ha szomorú vagy,
átérzi a bánatodat.
Odabújik hozzád,
vigasztalást ad.

2023.05.26.

(Gondolatok)

Az álmot elfújja a szél....

Mindenkinek van egy álma.
De sajnos nem mindig a valóságba.
Az álmot kergeti a szél.
Senki sem rólunk beszél.
Valótlan minden porcikája.
Hiába ismerlek én a valóságba.
Ha sok ezer kilométeres út az, ami elválaszt.
Ott a Földközi-tenger, ami nagy víztömeget cipel.
Elválasztja a két kontinens földet.
Ha vihar dúl méreg zöld haragos a vize.
Hogyan keljek át, hogyan repüljem át ?
Én nem ülök a repülőre,
sem a ringó hajó fenekére.

( Részlet)

😉

Míg itt vagyok....

Fülembe súgjad, mit szerelmes szavakat szokás.

De az igazat mond, ne legyen szívszorító csalódás.

Ölelj karoddal, mintha el nem akarnál soha  engedni.

Zord vihartól, zúgó széltől féltve óvj meg, zuhogó jeges esőtől.

Fülembe súgjad, de az igazat mondjad, most ölelő karodba bújok.

Mint távozó zord felhők, simogató szellő, életemnek fényt adj.

Mint eget ragyogja a nap, sötétséget a csillagok, a hold.

Úgy adj nekem szeretetet, a szívembe, míg itt a földön vagyok.

2022. november. 04.