Ének

Kovászos kenyér

 

Az élesztő nem tetszik már,

jobb lehet a kovász.

Dagasztom a kenyeremet,

fel-felszáll a fohász.

 

Ha a lisztet megvadítom,

egy-két hétre kovász,

vadnak hívják, éppen ezért

kezelhetné lovász...

 

Csipetet a vadkovászból,

négy-öt annyi lisztet,

hat-nyolc óra, így lesz aktív,

felfuttatom mindet.

 

Több, mint ennyi lisztet mérek,

vízzel megdagasztom,

fél órára megpihenhet,

de el nem szalasztom!

 

A kovászt is hozzáteszem,

elvegyítem szépen,

nem túl kemény állagában

pihen újabb félen.

 

Aztán jön a hajtogatás,

vigyázva kímélem,

fél-fél óra elteltével

kétszer megismétlem.

 

Utoljára megformázom,

cipó lesz, vagy vekni,

szakajtóban elpihenhet

néhány órát, kelni.

 

Sütőkövön meghasítom,

a sütőbe vetem,

még egy óra, és a végén

sülten kivehetem.

 

Amíg ezzel szórakozom,

el is megy a hetem!

 

2019. június 6.

Május

 

Szeretem a májust. Belőle származom.

A közepe hozott angyali szárnyakon!

Ebédre érkeztem, ráncos vércsatakban,

- padlássöprő, izzó, szörnyű vér-haragban.

 

Sárgállott a trónus, sárgállott az ég is,

üres gyomor, -padlás, söprögettek mégis.

Vörös haragvásuk, paprikázott dühük,

engem is érintett felperzselő tüzük.

 

Csenevész alkattal jártam utam soká,

közben testvért, rokont az erő befogá.

Életért cserébe bot, kaptár és bitó...

Magas elvi síkon alpári dáridó.

 

Bár lecsengett régen, ma is érzem nyomát,

hogy most újraélem, Isten tán megbocsát.

Szeretem a májust. Belőle származom.

Túlélésre hozott angyali szárnyakon!

 

2019. április 23.

Március

 

A március érdekes egy hónap.

Nem tudni, hogy hányadán állunk.

Megmozdul a bor, és kell egy jó csap,

máskülönben józanná válunk.

 

Aztán a Nap! Nem tudja, hol keljen!

Az órát is állítani kell...

Az alvásból jó pár percet elcsen,

s a gazdasszony a kertbe szökell.

 

Visszajön a fecske, gólya, daru,

előbújik sok ronda bogár!

Aszfaltra áll a pénzéhes zsaru,

meg sok csábos, mezté csapodár.

 

Nem tudom, hogy mit is eszek rajta...

Március a kedvenc hónapom!

Vagyok én is egy bolondos fajta?

Vagy csak jó, hogy nincs több hóhalom?

 

Szeretem, és ez a lényeg, kérem!

Vidámabb lett a reggeli szó!

Azért vagyok ilyen hamar ébren,

mert korán nyit a kis kávézó...

 

Meglepődtél, tudom, nincs kétségem,

tőlem talán többet vártál el...

De ha téged ér utol vénségem,

szívedre is e bolondság lel.

 

2019. március 23.

Akkor majd csendesül

 

Lógó orral rovom utamat.

Nehéz az élet... Oly sok a teher!

Lázadozva kérdem Uramat:

Mért nekem jutnak, míg más csak hever?

 

Okosnak hiszem én önmagam,

de mégis, mégis elbánik velem

a feszesre merevült nyakam.

Számomra babér itt már nem terem.

 

De majd ha a lélek megtörik,

s a kín vájja ki megkövült agyam;

emelem fejem a szent szögig,

s hagyom ledőlni égbe vont falam -

 

Akkor majd szívemet átszövik,

s csendesül haragvó, öntelt szavam.

 

2019. február 15.

Beteljesülés

 

Jeges úton bandukolok,

görnyed a vén hátam.

Utam végén megnyugodok,

felejtem, mit bántam.

 

Fordul az út most felfelé,

jeges burka olvad...

Oly' erő visz az Úr elé,

mi homályt is oszlat.

 

Jeges utam hátam mögött,

kegytrón előtt állok,

angyalsereg ezre között

Mesteremre látok.

 

Szeme áldott sugarában

időzik a lelkem,

beteljesült minden vágyam:

dicsőségre leltem.

 

2019. február 6.