Akkor majd csendesül

stapi•  2019. február 15. 19:00

Akkor majd csendesül

 

Lógó orral rovom utamat.

Nehéz az élet... Oly sok a teher!

Lázadozva kérdem Uramat:

Mért nekem jutnak, míg más csak hever?

 

Okosnak hiszem én önmagam,

de mégis, mégis elbánik velem

a feszesre merevült nyakam.

Számomra babér itt már nem terem.

 

De majd ha a lélek megtörik,

s a kín vájja ki megkövült agyam;

emelem fejem a szent szögig,

s hagyom ledőlni égbe vont falam -

 

Akkor majd szívemet átszövik,

s csendesül haragvó, öntelt szavam.

 

2019. február 15.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2019. február 16. 17:16

@Törölt tag: Köszönöm, hogy elolvastad!

Törölt tag2019. február 16. 16:07

Törölt hozzászólás.

stapi2019. február 16. 12:07

@Mikijozsa: Köszönöm szépen, kedves Miklós!

Mikijozsa2019. február 16. 10:38

nagyon jó tetszett

stapi2019. február 16. 09:47

@kicsisara: @Kri01: Nagyon szépen köszönöm a látogatást és a hozzászólást!

@Kri01: Köszönöm szépen a jó tanácsot! :)

Kri012019. február 16. 07:43

Őszinte vers, ha adjatok egy tanácsot: Never give up and trust in God :) !

kicsisara2019. február 15. 21:07

Gyönyörű... attól függetlenül, hogy egyben nagyon szomorú is.