Ének

Hol vannak a régi karácsonyok?

Hol vannak a régi karácsonyok?
Amikor szaloncukor nem volt még
minden ház zöldbe borult asztalán;
amikor a hólepte úton csak
gyalog mentünk, esetleg szánon, ha
felvett valamely jószívű kocsis.

Oly messze tűnt, talán igaz sem volt...
Van már szaloncukor, de kevés hó
esik mostanság, s a szeretet is
fogyóeszköz lett, s nem világít már
tanyai ablak rőt fényű mécse...
Hisz' hol van már meleget árasztó,

kedves, drága, szívvel töltött tanyám?!
Elvitte messze, nagyon messze a
globális újkor rendetlen rendje...
Nem maradt, csak csili-vili ágon
hintázó jég-üres semmi... S a fán
hiányzik apám keze munkája,

s anyámmal a komor égről pillant
rám...

...De tán ébred valami, ami
jobbá teszi megfeslett világunk:
Az asztal alatt nyüzsgő unokám,
boldogságom tárgya, szemem fénye
betölti az űrt e sötét éjszakán.

2018. november 26.

Nem kellek már senkinek

Működnek az enzimek.

Nem kellek már senkinek.

Megemészt a kosz, a bűz;

tőlem minden jót elűz.

Nem panasz ez, nem is érv,

ha a csonton ős a sérv,

gerinctelen áll az ász,

s vesztes lében kotorász.

Ím, e pózos, cifra rím,

festett elmén rózsaszín.

Szánom, bánom, hogy zizeg –

Alamizsnáért pisszeg.

2018. szeptember 29.

Nem tudom

Nem tudom, hogy mi történt ma vélem...
Eltörött a régi hegedűm.
Legjobb barát volt pedig ő nékem,
bánatomat vitte keserűn.

Emlékszem, hogy valamikor, régen,
vidáman szólt, trillázott a dal!
Aztán jött a kárhozatos végem,
elbukott a véres viadal.

Keserédes dallamával engem
átkarolt e régi hegedű...
Most, hogy eltört, vajon mivel zengem
dalom, ami bánat-keletű?

Nem tudom, hogy mi történt ma vélem...
Könnyezem e régi hegedűn!
Holnap, hogyha utamat bevégzem,
hogy fog ríni rajtam keserűn?

2018. június 25.

Mester-birtok

Mester úrnak birtokára
hogy betettem lábam én,
költészete selyme, fénye
körbevont, mint lágy szatén.

Várt reám e drága kincse,
ám ez nékem oly kevés!
Megkérdeztem, mása nincs-e,
mert kínos a számvetés.

Hisz tököt a vízbe nyomni
értelmetlen küldetés:
kis csacsit igába vonni?
Érdemtelen büntetés!

Megkérdeztem tőle, mondja:
múzsa szája merre van?
Szomjamat ha el nem oltja,
üzenem én, hogy le van

törve szárnya e kis törpe,
rímfaragó firkásznak,
s mesterének árnya körbe
ér tollán e birkának.

Éppen ezért szépen kérem,
látogatna néha meg,
és tüzelje úgy a vérem,
hogy ne lennék ily balek.

2018. május 16.

Hatvanhat

Hatvanhat éves lettem én.
Szemtelenség e költemény!
Vaksi aksi:

gyűjtemény, mellyel meglepem
magam e szürke reggelen,
s nyalom karom.

Hatvanhat évem tovaszállt,
s nem volt, ki vélem síkraszállt...
Tudom, bukom!

Lehettem volna főnemes,
vagy talán híres esperes -
Azám, babám!

De nem lettem, mert itt maraszt
e serdületlen kis paraszt.
Úgy ám, csúnyán...

Döntése éppen hogy beért,
nyomorom akkor már elért
engem - s zengem

ítélve búsan önmagam,
hogy ilyen véget ért nyaram,
s mellem verem:

hisz itt e bűvös költemény,
szemtelenség, hogy költ'tem én...
Bizony, iszony!

De én Attilát tisztelem,
s tudom, hogy megbocsát nekem.
Tudom. Tudom!

2018. május 16.