csp01 blogja

A kérdező ember

A Kérdező Ember kérdezi: micsoda

a lét, a föld, az én és akármi egyéb?

A Kérdező Ember mindezt kitudódja,

meg- s megtudásában jöjj te is és segéld.

A  Kérdező Ember kerdezi: mi a lét?

Hogyan, mely módon van és mely módon nincsen?

És az A-ra, Bé-re ki teszi fel a Zé-t?

No és ami olyan, az miképpen ilyen?

A kérdező ember kutatja az eget.

Piros, sárga vagy kék és kerek vagy négyzet?

Kell-e neki nyújtani ökölbe tett kezet?

Föld elnyel, ég zuhan: melyikük vár téged?

Tudakolja azt is: ki- s miféle az én?

Én, te, ő, mi ti, ők: leginkább melyikük?

Vajon lehet ő a Leghatalmasabb Lény?

S hogy én vagyok az én, mi okból elhiggyük?

Mi okból elhiggyük, mi célból elhiggyük?

"Ki alkot meg engem, ha nem magam lettem?"-

én ezt is kérdezem, ezt is kell kérdeznem.

Valaki, mindenki adjon választ nekem!

Ó, Nagy Mindentudó, legyél, legyél velem!

 Ilyen és ez tehát a kérdező ember.

Mi ez? és Mi ez? és... mert tudni követel

s tudást, mindentudást bizonyára elnyer.

Megeshet persze, hogy tudni-bűnt követ el.

A gépkocsinak van négy csodás kereke,

de miért éppen négy-ezt is mnegtudhatom?

Kettő vagy nyolc vagy száz jobb nem-e lehetne?

Kettő , nyolc, száz legyen-van-e ilyen hatalom?

 Hogyan, miért, meddig az égbolt mennydörög?

Miért van a király és miért a paraszt?

Végtelenek miért a trapézok s körök?

A tűz a víz ellen miért nem tesz panaszt?

És ki fog felelni kérdező embernek?

Mindenki, ki tudja, hogy mi a felelet.

A Gáborok, Pálok, Évák és Eszterek

vagy helyette inkább ők is csak kérdeznek?

,És felelni ki fog kérdező embernek?

A Nagy Vàlaszolót ébresztik-élesztik,

és felelni ki fog kérdező embernek?

A Nagy Válaszoló mikoron érkezik?

 A kérdező ember a világ tudósa,

tudni és mondani-ez neki a sorsa,

mindent el-, és kimond egyszer s mindenkorra,,

nem  ő nem felejt el soha, soha, soha!

Szeretlek

Én szeretek. Én szeretem.

Boldogítom és éltetem

túlvilágon és e helyen.

Szeretem, mert hisz létezik,

bár hidrogént belélegzik.

El ha alszik, felébresztik.

Vagy szeretem, mivel nincsen.

Benne van-e a semmiben?

Nem szereti, de senki sem.

 Én szeretem és szeressem

ő szeretni kelljen nekem.

(Szeretsz-e te vajon engem?)

Én szeretem, mert kék? Sárga!

Mint a csillag. Mint... a málna.

Most átfestem... zöldlilára!

Szeretem, tán ő is engem.

Szeretem, bár nem ismerem,

de biztosan jó ez .

Szeressem meg sokkal jobban,

ahogy a tűz be-belobban.

A ház pedig felk-felrobban.

Szeretem őt, mert ő igaz.

persze lehet, hogy csak gizgaz.

Lehet, vagyok én, én is az.

Szeretem őt, ő is való,

mint űrbeli kozmoszhajó.

Mint a létbe belehaló.

A szeretet csodálatos!

Kapunk rá egy ötöst-hatost.

A szeretet magam vagyok.

És szeretem, mert nem való.

mint trójai vas- és faló.

Vagy elsüllyedt vízihajó.

Szeretem mert ő is élő.

Mennyországban fel-felfénylő.

És pokolban összeégő.

Szeretem mint tenger vizet.

Szeretem mint egy a tizet. Százat? Ezret!

Szeretem és sosem fizet.

Szeressem mert kerek négyzet.

Szeressem mert ő a végzet?

A kezdet!

Szeretem úgy, ahogy téged.

A szeretet határtalan!

Bűnösen is mily ártatlan,

éberen is oly álmatlan.

 Én vagyom őt, ő van engem,

helyesen-e vagy helytelen?

Én szeretek, én szeretem.

 De azért is én szeretem,

mert halott, hulla,. Élettelen.

Hamvaiból éleszthetem?

Költői önérzet

1. Akarom a mindenséget!

Minden jót és minden szépet!

Minden gonoszt, minden csúnyát.

Minden ilyet nekem nyújts át.

"Méltón fogadd!"  Nem kell kérned.

2. Én a gonoszt kijobbítom

mint a síkota téridom.

Aztáltal, hogy jóvá írom.

Belefeszül minden izmom,

siess gyorsan, adjál innom!

3. S megszépítem én a csúnyát

Szépre írom neki útját.

Aki sántít, aki csúfít,

aki veszíít, s aki butít,

leversírom összes ujját.

4. És akarom az ördögöt.

Pokolcsúcsra fel-feljövök.

S találkozunk. Ördögversem

a llelkébe belevetrem.

Földet, viizet beleöntök.

5. Akarom az angyalokjat,

akkor is, ha gonoszkodnak.

Angyalversem add nekik át,

megették vagy elolvasták.

istenembert meggyártottak.

6. Nagy vágyam az embetiség.

Mindig újra-mindig ismét.

Kérek minden hatalmakat:

embernek ént megadjanak.

Emberverset ők készítsék!

Ahogyan kell-époen így szép.

Költői szózat

1. Megírtalak téged.

Habár ezt nem kérted.

Megírtalak érted,

nem baj, ha nem érted.

2. Versemben vagy: zseni, 

ki világot rengi.

S vagy egyúttal: semmi.

Annak is kell lenni.

L,3. Versemben vagy: zseni,

ki a mindent leszi.

világadjunk neki,

fél tőle a semmi.

4. Versemben vagy: senki,

kit már vár a nemni,

ki nem kérdi:, ez mi! ez ki?

Étkezik és ennyi.

5. Ő is megír téged.

Kezdeted és véged.

Közben te csak éled

irodalmi élted.

6. Te is írd meg magad

úgy, ahogyan akard.

Azt, hogy folyód apad.

Azt, hogy ledöf-fakard.

7. És engem is írj meg.

Nem kell hozzá ihlet.

És tudsz írni ilyet.

Ezt tudjad és higgyed.

Jótanácsok

1.Minden rossz, csúf és buta, hát legalább te legyél jó!

Minden jó, szép, kellemes, éppen ezért ne legyél rossz!