csp01 blogja

Kozmikus parancs

.Minden bolygónak!

Hold-, csillag-, üstökös-, egyébnek

jött e gondolat.

Gyertek, nézzétek!

Csinálj életet,

más már mondta-e?

Adjak én neked?

Kelljen sohase.

Igen, építsél,

alkoss êletet!

Minden emígy él.

Légy rá képesebb

mint én.

Nemzze villámod.

Szülje krátered!

Meg-megcsinálod,

fel is neveled

Szeled becézi,

eszi porodat.

S esőd kell néki-

itat és mosdat.

Később? Tanítod.

"Az egy miért sok?

az űr hogy csillog?"

"Mi a Nagy Végok?"

...?

...?

Felelsz reája.

Felelsz, hát persze,

benned elásva

válasz mindenre. 

Beléd elásta

Bolygóteremtő-

"Itt lesz az ágya."

"Nem lész temető!"

Felnő azután

s indul messzire.

Elmegy az útján.

Visszatekintve.

Bemegy kozmoszba.

Mert hisz az övé.

Várják már oda.

S 'benne örökké

él és uralkod',

kozmoszt újalkot,

mindent újalkot,

ha kell, ad arcot.

Marad tied is.

Itt a lábnyoma

-égi lelkeid?

Tested hordozza.

Marad tied is!

Téged belégzett

s mosod kezeit.

Vissza be térítsd.

Ne.

Várja a sok társ.

Közös kozmoszban.

Csók és kézfogás,

mindnél itthon van.

 Nemzi villámod,

szüli krátered.

Vagy csak próbálod?

Ilyen nincs neked?

De van! Ezt HIDD EL!

Tüzed villámzik,

előbb jól szítsd fel,

még csak parázslik,

 és van krátered,,

késem elvegyed,

magad megsebezd

s kráter-lesz sebed!

Esőd és szeled?

Fújsz, fújsz és izzadsz

s máris lesz neked.

Nézd meg-nem igaz?

 Neveled gyermeked,

ha szép, ha buta.

És el...  engeded

Kozmikus Nagy Útra.

S hívod nem újra.

Mindezt megtetted.

Akkor jó neked.

Ha nem, megteszem

én.

S te-vagy velem

   Minden élettelen egitestnek

lész=leszel, régies, archaikus forma

• Az igazság van

Az igazság ő: akarás örökké
visszahat- , sújt- , ád, maga visszaadja
Azt, amit rábíz ez a lélek - elme.
Észre se vesszük?

Mert nem azt adják - amit én találok.
Mert csak azt adják, amit én kerestem,
bölcs tudásommal, logikával, ésszel,
és ez igazság.

És nem azt adják, amit eltalálunk,
éppen azt adják - amit, így, becélzunk.
Borba víz (döntsd el!) vagy a vízbe bor lesz?
Kardom élével vagy az oldalával
verjenek engem?

Éhezőnek mind a kalácsod adtad?
Nemdebár akkor te halálod éhes?
Édenországunk ugye jóllakasson?
Hát ez igazság?

Kitti - ő volt pont, aki látta egyszer
az igazságot, tetején a fának,
épp elítélt vagy lehet elbocsátott
borzmegölő sast.

Az igazság tán meselény, manócska,
vagy király, cár és nem is álruhában.
Vagy lehet, higgyük, közülünk - te éppen,
többiek is mind.

Ölni - szándék, lám, bukik önkezétől.
Szolgatartó úr hogyan elpuhányul!
És világfertőz a bolond: magával.
Nézd, az igazság!

Vágja disznókat: "falat embereknek."
Minden istent szid? Hite: ők gazok, mind!
Várja mennyország - ha akarja ő is.
Lám, az igazság!

Vagy kiment minket elefánt elől, hogy:
majd megégessen ... valaféle sárkány.
Nos, sosem félünk, mese nincs, igaz van.
( S van mesesárkány?)

Kérdezőnek jár koronája bölcsnek,
és a szomjúzó itatója, látod
(bárha véletlen) magaszájba is tölt,
lássad: igazság!

Önsaját mindig az Akarsz, de tényleg.
Nézd: kifordítjuk - maga is kifordul.
Az igazság, az mi vagyunk, de folyton
és ez igazság.

Kedves idelátogatók!

Innentől kezdve a műveimet a csp01blog2-ben teszem közzé.

Kenyér

Legyen kenyér.

Ha van: egyél.

Ha kell, süssél.

Nincs más egyéb.

Kenyér, igen,

éppen ilyen.

S éppen itt van.

Örök kincsem.

Kenyéristen.

Kenyérminden.

Kenyér és víz?

Igen, igen!

Kenyér legyen.

Völgyben-hegyen,

s az, ki kéri,

érte menjen.

Menjen fel-le,

Isten vele.

Rálel, eszi

s vele telve.

Kenyér ropog-

a szív dobog.

Tüdő lélegz,

lélek mozog.

Kenyér-esszük.

Veled együtt?

Hogyha kéred, 

kettészedjük.

Kenyér-ettük.

Veled együtt.

Ami maradt,

hová tegyük?

Mert hisz maradt.

Egypár falat.

Itt van, íme.

Kezünk alatt?

Kezünk között.

Adjuk kinek?

Meg kit illet?

Mindet, mindet.

Na de ilyet!

• Szeretet-vers

1.

Szeretek, de mindent.

Az élő jó Istent.

A halott jó Istent.

Láttál-e már ilyent?

 Szeretek, de mindent,

a nemet, az igent,

a vant és a nincsent,

láttál-e már ilyent?

 Muszáj, hogy szeressek,

meg nehogy vessetek.

Szeretlek titeket,

akármit tettetek.

Szép dolog szerintem.

Szerettel meghintem

a mindent. S megint. Nem?

Szeretek, szeretek.

2.

Szeretem azr, ha csókolnak,

érik kezem vagy arcomat.

Szeretem, hogy üt- és vetnek.

Persze, fájnak az ütlegek.

Szeretem, ha eltemetnek

majd kiásnak s felkeltenek.

Szeretem, ha egy csokit adsz

vagy friss vérrel megitatsz.

Szeretem, ha elgázoltok.

Van új és szép autótok?

3.

Szeretem, imádom

az ördögöt.

Persze, a mennyekből 

elüldözött.

Szeretem, szeretem

minden embert.

Bár ő a világban

semmit nem nyert.

Szeretek úszni is,

rengeteget,

úszhatok, futhatok, 

repülhetek.

Szeretem a teljes, kerek

nagyvilágot.

Testemmel és lelkemmel 

rá vigyázok.

Szeretem megírni

eme verset.

Írjátok ti tovább,

a tietek.