csp01 blogja
Egyre feljebb
Egyre feljebb.
Menni kéne.
Fel az égbe,
fel a földre.
De ne lőj le.
Van lépcső, létra, lift.
Mind egyre feljebb vitt.
A föld alatt
testünk szakadt.
(Meg ne tapodd,
bár vagy haloitt.)
Földre mászunk,
nincsen ágyunk,
de nem is kell.
Bátran vidd el.
Vagyunk földön.
Jön vízözön?
Nem.
Nem.
Mégis kéne
mászni vegre.
Feljebb, feljebb,
tovább, engedd.
Lenézünk a földre.
Hátra és előre.
Meglehet, leesünk,
eltörik a... kezünk.
de
de
fennmarad a lelkünk.
Mit szólsz erre?
Isten terve?
Világvég
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Világvég
Mert egyszer véget ér.
Az idő és a tér.
A minden belefér?
Nem tudom, nem tudom.
Hisz egyszer tovább nincs,
lehull a létbilincs,
elhamvad minden kincs.
Igaz-e, igaz-e?
Mind egyszer elillan,
nem hagyni hogy bírjam?
A semmi már itt van.
A semmi már itt van.
Világvég. Elhozza
emberöl ősbomba.
Dicstelen bűnkorba.
Ez a kor miénk-e?
Végre már térj észre.
Világvég-megteszi
vala- és mindenki.
Azt hiszi, jó neki.
Lehet, hogy tévedi?
Világvég. Okozza
mi földünk lakója.
Megy érte pokolra?
Menjen-e? Menjen-e?
A bomba felrobban.
És a tűz fellobban
E percben, épp mostan.
Szükség, hogy kimondjam!
Óceán kiárad,
elázza a házad,
elázza a vágyad.
Jól úszol? Hiába!
A Vírus megtámad.
A szíved, a májad,
a hited, a vágyad.
Már itt van. Érzed-e?
Az ember korcsosul,
semmiből nem okul,
legyilkol, de orvul.
Egyszer csak ki- s elmúl.
És nem lesz, nincsen új.
Világnak a vége
úgy mint a mesébe',
beköszönt estére.
S utána mi legyen?
Holnapi reggelen?
Vége a világnak,
a semmik nem fájnak,
de téged továbblak,
ne féljél, ez nem fáj.
Ne fuss! Megállj!
A fiú meghal
A fiú meghal
Tizenegy esztendő.
Életet keveslő.
Esztendő tizenegy.
Az élet meddig megy?
Elér a csúcsára?
Öröklét bevárja?
Vigyük el! Épp oda!
Erről szól hős óda.
Vigyük el a csúcsra
mindig és újra.
Tizenegy esztendő?
Épp elég legyen ő!
Ifjan-vég nem kerül?
Életed teljesül!
Szenderülsz álomba
egyszer és mindkorra,
de léted ittmarad,
megtéve tenmagad.
William Shakespeare 11 évesen meghalt fiáról, Hamnetről, róla és neki
Még valami
Még valami
Kell, még valami.
Igen, kell...
Egy kiló szeretet?
(Ami el nem temet.)
Van a föld,
kék és zöld.
Taposott testünk,
s belőle eszünk.
És víz is van
(Hová írjam?,),
lehulló könnyünk.
Messziről jöttünk.
Jöttünk
kettétört gertincű galaxisokon át,
csúsztumk-másztunk, szárnyaltunk,
amíg Embergonosz el nem metszette szárnyunk.
Kitépett szívű óceánokon át,
levàgott fejű bábukon àt
megérkeztünk
modern hajnal-hazánkba,
ahol a sír megásva
habár senki nem làtja.
Élni-esők záporoztak,
halni-jregek elolvadtak
és mi megtanultuk,
hogy van ítélet,
hogy van az élet,
hogy kell a vég,
hogy kék az ég
...
Egy kiló szeretet
vagy csak egy csipetnyi,
lehessen lehetni.
Létezik ilyesmi?
A te versed
A te versed
Igen, tiéd
1. Vers-tiéd. Ezt tudod?
Vers-tiéd. Elhiszed?
Ezt te írod.. (Hogy miért?)
Írod... és írod és...
készen àllsz? Készen áll?
Írod, írod tovább.
(Abbahagynád? Miért?)
É megírtad. Tovább.
2. Az összes betűje visszhangozza legy-ed,
ámde vigyázz nagyon-meg sohase egyed.!
Visszatükrözii ő könnyeid-mosolyod,
lehetsz bátran ettől nagyon-nagyon boldog.
Nem tilos!
Minden egyes szava belőled tápláloz.
És ezen ne és ne csöppet se csodálkozz.
3. Írjad így, írjad úgy.
Lásd: milyen szépen kacag!
Vagy talán sír? Lehet!
Nő belőled miképp
fán levél. Rengeteg!
Zöld, piros... kék? Fehér.
És soaem tépi le
bús, csupasz tél meg ősz
4. Nő belőled miképp csillagok az égen.,
lezuhan? Agyonvàg-de feléleszt szépen,
ugye?
Hiszen bizonyára ezt beleverseled.
Ugye?
Köszönet Múzsának, hogy van ilyen versed
Növekszik tebenned egyre magasabbra,
világot versetlen bizony hogy nem hagyja!
5. A versed oly nagyon csodás.
Ahogy kavarja lét szelét!
Ahogy vigyázza álmunkat,
elűzi rosszistent és még?
hát megcsinál mindent, amit
kell.
Sosem felejtsed ezt el. Ne.
És befejezve. Íme, kész.
6. Nő a lelkedben itt,
csöppnyi kis magzatod.
Kézbe fogd, jön veled.
s kézbe vedd, így vigyed,
hogyha nem tudsz neki
írni sok lábakat..
(Szárnyakat rája írj!)
7. Tényleg és valóban a te költeményed.
Vele és általa be sohasem végzed!
Kifúj a világból nelégynek bús szele?
Már tombol e szellő arcodat lengetve.
De költeményed él, te igéd hirdetve!
És úgy is, akkor is, ha nem teszed bele.
Siess, gyorsan, rajta, írjad, írjad, írjad-
mindegyik sebünkre oly balzsamos írt ad!
8. Ő te vagy, s ő legyél.
Nincs egyéb lehetség.
S van világ. Tedd belé,
s van világ, rúgd belé!
Hogy ne lakjék csupán
nálad és benned és...
Mindené ő. Legyen!
Fogja bátran kezünk.
9. A versed oly nagyon csodás!
Őtőle űr esőzik és
életre kelt az élet és...