csp01 blogja

A legrövidebb életűek sírfelirata

Jöttünk. Voltunk. Mentünk. Mint ahogy Àgota szintén.

Csöpp kicsi létünknek kérjük most, ami kell.

Élni de nagyszerü! Ám tudd jól és el ne felejtsed:

újrafoganva talán így fogsz élni te is,

újraszületve talán így fogsz élni te is.

  A legrövidebb életűeknek

A fej

1. A fejen van a haj.

A tetű elbújva 

benne mint az ember

rég az őserdőben.

2. A fejben van a koponyka.

Gömbölyű, akárcsak

földgolyóbisunk, ez

égi-földi glóbusz.

3. A fejben van az agy.

Fontos testrész. Gondol,

érez, ugrabugrál.

Ês ad és el is vesz.

4. A fejben van az ész.

És van, aki

sok-sok ésszel,

errrős kézzel

azt felírja, 

sok-sok ésszel

tágas szàjjal

azt kiejti,

azt kimondja:

A! B!  !!!

Én

Egyedül vagyok a tükrösszobában. Egyedül vagyok a tükörszobában.

  Száz fejem fordul. Száz karom mozdul.

 Száz torkom látszik. De egy hangom hallik.

  Át- s átlépdelek tükrök szilánkjain.Egy torkom látszik.De kozmosz visszhangzik!.

A művész 2

1. Kalapács nincsen.

Eladták. Ingyen.

Nem is lesz mígnerm

faragunk egyet.

Faragjunk? Kezded?

Minek is kéne?

Nézz rá a kézre és a lábra.

Vájj és fúrj vele.

Éppen ezt tegye.

Kiabálj, ha fáj,

ezért van a azáj.

Ám munka menjen!

Persze, megy, rendben.

Én is így teszem

és szobrom: készen.

Állítom közre.

Lássátok körbe.

 Ábrázol mindent.

Kalapács-istent.

2. Ecseted-nincsen.

Elfutott innen (?)

Nem is lesz mígnem

megrajzolsz egyet.

De miért tegyed?

Van sok-sok ujjad,

elő most húzzad.

Mártod be égbe

és festesz kékre,

mártod be földbe

és festesz zöldre.

(Barnára? Persze.

...lilára? Rendbe'!

...

És festesz hova?

Falra és lóra és székre és

Ismét és újra.

Elkészül a kép.

Pontosan ekképp.

Ábrázol létet

úgy, ahogy kéred.

3. Toll, papír? Nincsen.

Elégett. Igen.

Nem is lesz mígnem

megírunk egyet.

Mint fának meggyet, szőlőt.

De ilyet tégyünk,

hisz itt a vérünk-

szem-szájból csöppen.

A földre röppen

pokolba, mennybe.

Írunk hát vele.

Tán van épp erre.

(Higgy bátran benne)

Itt tehát vérünk,

betűket vésünk.

Regények, versek.

Nagyon jók lettek!

4. És vége, ennyi?

Nem maradt semmi?

5. Nincsenek  kövek.

Megették őket.

A tehén, a ló.

A gonosz. A jó.

Teremtsél, teremtsünk párat?

Sogase fáradj!

Van csontod s fogad.

Markoljad. Fogjad.

Belőle építs.

Valahogy... épp így

Emellked' a fal.

Leomlik? Nem fél.

A tetőt szépen 

rádobod. Nézem.

Költözzél bele

és éljél vele.

Ők is mind költöz.

S beléje öltöz

és tovább, mindig.

6. Csinálunk mind így.

  Minden művésznek és mindenkinek, hiszen  mindenki művész

A kilencedik bolygó

1. Forgasz és keringesz

mint összes testvéred.

Nap-édesanyátok

téged is mo-mozgat.

2. Látni majd fogunk-e?

Vagy maradsz sötétben,

mindent rejtő űrben

végtelen időkre?

3. (Létezel te tényleg?

Vagy csupán csak álom?

S emberítésedet 

hiába várom?)

4. Észrevenni téged,

és fel is keresni,

és terád épülni-

kozmikus szükséglet.

Így hát történjék meg 

és ne erjen véget.

5. Vagy hatalmas, úgy mint

Neptun- és Uránusz?

Vagy helyette apró

mint Eris és Sedna.

6. Rengetegnyi holdad

kísér, kísér téged?

Vagy magányosabb vagy 

mint a Merkúr, Vénusz.

7. Kék vagy és hatalmas.

Száz holdtól követve

s életekkel telve.

Így van, én megérzem.

8. Barna vagy s picinyke.

Holldtalanul bolyongva

életet de tartva!

Így van, én megérzem.

9. Észrevéve lészel.

Látogatva lészel.

Szívvel és a kézzel.

Csak ne félj, be bújj el.

10. Észrevenni téged,

és fel is keresni,

és terád épülni-

kozmikus stzükséglet 

Így hát történjék meg

és ne érjen véget.

   A Naprendszer esetlegesen létező kilencedik bolygójáról