csp01 blogja

"Íme hát...megérem ...századik...ezredik...évemet...
azt hittem...Jónépem...éltemben...eltemet...
Mind akik...ismernek...szeretnek ...engemet...
mindnyájan...most emitt...énnálam...legyenek...

Ismerjük...nemdebár...nagyon a...Jóhitet...
Benne itt ...leírva...minden Jó...mindenek...
Benne itt..leírva...Legjobbnak...miléte...
csodás, hogy...mily sokat...csináltam ...Én-érte!...

A JÓhit...világ-os...igazi...egyetlen!...
Jókozmosz...Jóember...Jószó...és Jóigen!...
vele látok, vele hálok, vele halok, tőle akarok!
mivelhogy ...LegJobbik ...Jóhívő...én vagyok...

(jajajaj...adjatok...innom egy... csepp vizet!...
oltsa el...gyorsan e...nagy lázat...Rettenet!...)

Jóhittel...Jóhitért...fogtam Jó...hatalmat...
Mert legyen...amit a ...LegJobbak...akarnak...
Jóagyam...Jószívem....Jóllakja...Jófalat...
ihleti...megszállja...megvérzi...Jóndolat...

Jóreggelt...Jónapot...Jóccakát...kívánok...
Elétek...én bátran...a Jóval...kiállok...
őszintén...mindenJót...ajánlok...kínálok...
És persze...cserébe...mindenJót...elvárok...

Befogtam...igaz-e...rosszhitű...Keletet...
aztán a rosszhívők...szépen meg...téröltek...
Begyűjtém...ugyanígy...nemJóhit...Nyugatot...
Aztán a... nemJóhit ...szépen kiirtatott...

Megtettem...ugye a ...Jó papot...Jópapnak...
ő adta...amit kell...LegesLegJobbaknak...
És írtam...és adtam...mindenre...Jótörvényt...
Jól meg is ...toroltam...mindenik...bűnös tényt...

Köszönöm...a Jóhit ...mellé,hogy...álltatok...
Jutalmat ...mindmindmind...LegesLegJobbkaptok....
Szólok majd ...értetek...ama Jó...istennek...
Addig is ...tudjátok...JónakKellLennetek...

És ezzel...küldelek...el vagytok...bocsátva...
Jóhittel...léptek Jó...utódom ...útjára...
Írja meg...sorsomat...Jótollal...Jóíró!...
s ítélkezz...felettem...Jóperben...Jóbíró!...

Íme hát...megértem...századik...ezredik ...évemet...
azt hittem...Jóhitem...éltemben..eltemet...
...
De most új ...erőre...kaptam én ...miattok..
a Jónak ...hitéért ...(felfelfel)...támadunk..."

Csillaglakó és földlakó és űrlakó mind a hárman
összetéve,összehúzva a kozmikus nagyhazában.
Összenézve, csodálkozva, hitetlenül mindahányan.

S Csillaglakó mindannyiunk dicsőséggel világítja.
A Földlakó megmutatja, merre visz a folyók útja,
és Űrlakó elárulja, van-e bárki Ősi Atya.

Közös házunk nem dönti meg galaktikus forgószél sem.
Közös lábunk méltón lépked a kozmikus messzeségben,
közös arcunk szigorúan néz tirátok. Talán még nem?

Kinyomoztuk ügyesbátran, a fekete miért fehér,
rendszeresen imádkozunk a sírunknál a mindenér'.
S a hegy, amit megépíténk,mindenüvé elér, felér.
S önarcunkon csattan, ha kell, kozmoszkoszos óriástenyér.

Nem szükséges lélegeznünk üressemmi vákumléget,
húsos falat nem tüzel és nem hevít és nem is éget.
S univerzál-beszélésünk sosem soha nem ér véget.

...

Menni szeretne.
Erre a kedve.
Nemde miért ne?
Menni be házba
és ki a kertbe.
Déli irányba.
S persze nyugatra.
És le a mélybe.

Pont a pokolba?
Vagy fel a mennybe?
Mindenüvé el! 
És sose végell!
Annyira ez kell!
S annyira szépel!
Csábja a tenger,
csábja a Prága.

Lép is a hegyre,
ámde leejtve
teste bezúzva.
Ugrik a vízbe,
pottyan a vízbe-
és belefúlva.
Néz be a fénybe.
Megvakul, így, ni.
S kés a kezébe.

Kése kezébe.
Pisztolya szintén.
S bombaatomja.
Félteni nem kell?
Hisz csak egy ember?
Nem hiszi ő ezt,
én, te se higgyed
...

Börtön az ember.
Börtön a teste.
S el hogy eressze-
nincs lehetőség.
(tenne miért így?)
Víz, hamu és por-
ennyi vagyunk hát.
Ennyi vagyunk,mert?

Börtön a lelke:
hitszi az istent,
vágyja a testet,
falja a húsát,
élvi családját.
Íme: gyomra, térde, méhe...
mindig erre csorgat vére?

Börtön az ember.
Nem tud utazni,
járni világot.
Mászni a hegyre
kúszni a völgybe,
tűzbelenyúlni,
vízlemerülni,
űrni-űretni.

És így a többi.
Nincs lehetőség,
Semmi se kétség.
Légyen-e szükség?
hát bizonyára.
Minden a szükség.
Rajta tehát most!
Rajta siessünk!

Körbetekintünk,
összebeszélünk,
esszük a dinnyét,
kérjük az árát,
kérjük a létet,
tudjuk a P-ket,
vágjuk a léket,
mennynek a csúcsán
...
mindezeket hogy?

Úszva a Napban,
víz a talajban.
Mars vörösében
fát telepítve,
szelve Szaturnuszt, 
mint a cipócskát.
S benne atomban.
Ősi homotron!

És odaérve
s léve amott, hol
tér meg idő sincs,
semmi a semmi,
pontosan itt is:
képletet írunk,
jól betanuljuk,
hirdjük a jókat,
s mind megeposszuk.

És hazatérve?
Az lehetetlen.
Otthon a minden.
Ház- s a lakásunk
és a hazánk is.
Így legyen és van.
Így a továbban is.
Képes-e erre?

Börtön a lelke,
nem cselekedhet
járva az éltet.
Mert hisz az ember
féli a rosszat,
bántja a jókat,
félti lakását,
tenne miért mást?

Látni a senkit.
Küzdeni véle.
Hinni a Nagy Z-t,
fogni az A -kat.
Létlenül is jó.
Nincs lehetőség.
Ám van a szükség.
Ennek okán hát:

járva a rosszban,
fürdve mocsokban.
Nézve tükörből.
A-ra a B-ket
C-re a K-kat.
Mindez-akarjuk,
megcselekedjük,
múlta-jövőbe.

Tesszük, amit kell.
Enmagam ütjük.
Lőjük a gólyát,
isszuk a zöldvért.
Ördögöt énünk.
Hisszük a vankot.
Meztelenülve 
és lefeküdve
űrbe befogyunk.

Megfoganáskor.
És az előtte.
Minden örökre.
El sose halva.
Mennykikerüljük,
végül a poklot
így kikacagjuk...
képes-e erre?

És azután mi?
Vége sosem lesz.
Tudjuk a Titkot.
Fogjuk a tollat,
puskatusunkat,
puskakezünket.
Minden örülhet
...

S visszatekintve
majd meg előre
ezt befejezzük
....

"Az utolsó ember-ki?
akit senki nem szeret?
akit senki nem temet?
mint ahogyan engemet?

Az utolsó ember ő,
szőkehajú kisleány, 
aki éppen néz fel rám.
Vagy inkább nem? (De nem ám!)

Az utolsó ember jó.
De sokkalta jobb mint én 
Soksokkalta mint hinném.
Nem lehet, hogy tévedném.

Tud járni és tud úszni.
Repülni és ugrani.
Hát nagyon nagy valami.
Lehetne ezt megtanítani.

És okos is nemdebár,
nálam mindent tud jobban..
(Vagy hogyan kell ezt mondjam?...)
Ez így teljes rendben van!

Tudja, miért lélegez.
Tudja, hogy a kentaur
mért hívő és mért gyaur?
Pontosan úgy mint az úr.

Még élni fog,de már rég-
rég bezárta a kozmoszt.
Összatomot fel-s kioszt,
lefúj róla minden koszt.

Az utolsó emberagy
kiköltözi a házat,
megvasazza a rezet,
millióegyi az ezret.

Az utolsó ember ő:
egy kisasszony, jaj de vén!
valahová bemenvén
és jól bele-zárkózván
babát farag-épp mint én.

Az utolsó ember az,
akit senki nem szeret(?)
akit senki nem temet(?)
mint ahogyan engemet.

Az utolsó ember az,
aki szeret mégiscsak,
aki éleszt mégiscsak,
bár egy kicsit rémisztget
engem, minket-és minek...?

Mivalamink itt van bennünk
és fölöttünk és alattunk.
Talán nincs is mivalamink.
Mi vagyunk.

Mivalamink lehet,hogy egy 
vénaggastyán, zavarodott.
De azonban mindeneket
kinyitott és le is zárott.

Mivalamink lehet, hogy egy
gyámoltalan kisleányka.
De rálépett a teljes nagy 
világra.

Mivalamink: "Lám aez kell.
Szükséges, de bőbőviben."
Ezt megaezte, azt megeazta
és minden.

Mivalamink kárpótolta
a nincseket, a vanokat.
+mutatta,hogy kárpótolják 
magukat.

Mivalamink megépíté
legyendőnek mennyeket,
holtandónak poklokat.
Épp ilyet!

Ő az, aki sokasított
A,Z, AZ megmindterem.
Én, én és én megmindmondom.
Végtelen.

Mivalamink sohasem volt
kéz a kézben semminkivel.
Mivalamink megcsinálta,
amit kell.

Mivalamink sosem cserélt 
asztalunkon régi abroszt
De mindvélünk bejáratta
a kozmoszt.

És persze, hogy nem takarít,
nem főzöget,nem mosogat.
Megvanítja minden egyes 
dolgokat.

Végezetül sohasem volt 
sem vidáman, sem komoran.
Tudta, hogy van és hogy minden
És jól van.

Mivalamink itt van nekünk
akár éltünk, akár haltunk.
De tán nincs is mivalamink.
Mi vagyunk.