csp01 blogja
SzemélyesÚj blog
Kedves idelátogatók!
Innentől kezdve a műveimet a csp01blog2-ben teszem közzé.
Egyre feljebb
Egyre feljebb.
Menni kéne.
Fel az égbe,
fel a földre.
De ne lőj le.
Van lépcső, létra, lift.
Mind egyre feljebb vitt.
A föld alatt
testünk szakadt.
(Meg ne tapodd,
bár vagy haloitt.)
Földre mászunk,
nincsen ágyunk,
de nem is kell.
Bátran vidd el.
Vagyunk földön.
Jön vízözön?
Nem.
Nem.
Mégis kéne
mászni vegre.
Feljebb, feljebb,
tovább, engedd.
Lenézünk a földre.
Hátra és előre.
Meglehet, leesünk,
eltörik a... kezünk.
de
de
fennmarad a lelkünk.
Mit szólsz erre?
Isten terve?
A te versed
A te versed
Igen, tiéd
1. Vers-tiéd. Ezt tudod?
Vers-tiéd. Elhiszed?
Ezt te írod.. (Hogy miért?)
Írod... és írod és...
készen àllsz? Készen áll?
Írod, írod tovább.
(Abbahagynád? Miért?)
É megírtad. Tovább.
2. Az összes betűje visszhangozza legy-ed,
ámde vigyázz nagyon-meg sohase egyed.!
Visszatükrözii ő könnyeid-mosolyod,
lehetsz bátran ettől nagyon-nagyon boldog.
Nem tilos!
Minden egyes szava belőled tápláloz.
És ezen ne és ne csöppet se csodálkozz.
3. Írjad így, írjad úgy.
Lásd: milyen szépen kacag!
Vagy talán sír? Lehet!
Nő belőled miképp
fán levél. Rengeteg!
Zöld, piros... kék? Fehér.
És soaem tépi le
bús, csupasz tél meg ősz
4. Nő belőled miképp csillagok az égen.,
lezuhan? Agyonvàg-de feléleszt szépen,
ugye?
Hiszen bizonyára ezt beleverseled.
Ugye?
Köszönet Múzsának, hogy van ilyen versed
Növekszik tebenned egyre magasabbra,
világot versetlen bizony hogy nem hagyja!
5. A versed oly nagyon csodás.
Ahogy kavarja lét szelét!
Ahogy vigyázza álmunkat,
elűzi rosszistent és még?
hát megcsinál mindent, amit
kell.
Sosem felejtsed ezt el. Ne.
És befejezve. Íme, kész.
6. Nő a lelkedben itt,
csöppnyi kis magzatod.
Kézbe fogd, jön veled.
s kézbe vedd, így vigyed,
hogyha nem tudsz neki
írni sok lábakat..
(Szárnyakat rája írj!)
7. Tényleg és valóban a te költeményed.
Vele és általa be sohasem végzed!
Kifúj a világból nelégynek bús szele?
Már tombol e szellő arcodat lengetve.
De költeményed él, te igéd hirdetve!
És úgy is, akkor is, ha nem teszed bele.
Siess, gyorsan, rajta, írjad, írjad, írjad-
mindegyik sebünkre oly balzsamos írt ad!
8. Ő te vagy, s ő legyél.
Nincs egyéb lehetség.
S van világ. Tedd belé,
s van világ, rúgd belé!
Hogy ne lakjék csupán
nálad és benned és...
Mindené ő. Legyen!
Fogja bátran kezünk.
9. A versed oly nagyon csodás!
Őtőle űr esőzik és
életre kelt az élet és...
A Nincs-vers
A Nincs-vers
1. E vers el-nem-kész-ül!
Meg nem írom-soha!
Nincsen olyan csoda!
Engem neg nem fésül.
2. Engem meg nem áldhat.
Engem meg nem átkoz
és meg nem is étkez.
Nem lak semmi házat!
3. Engem el nem temet.
Téged el nem ásat,
neki nem ad házat.
Meg nem írom. Megyek.
4. Meg nem írom soha,
le sem írom soha.
Rád sem írom, soha,
írja, kinek...dolga?
Írja az, ki mondja.
5. Ő a Nincs-vers, bizony.
Nincsen. Nincsen, nincsen.
Az lesz s marad mígnem...
Igen, ezt megírom.
6. Képzeld el. Ha vágyad.
Harminc strófa-vagy tíz?
Cukor- fahéj- s vasíz.
Fényes mint... bölcs (lássad?)
7. Lehet szonett, tanka...
Jambus. Párrím, egyéb.
Eposz! Akár regény.
Legyen rengjaj. Stanza.
8. Meg nem írom. Hiszen
(("ugyan vajon miért?"):
nem, nem versi, mit kért.
Benne nem, nem bízom.
9. (De megírja Ádám.
Eszter? Inkább Olga.
Él. a költőkorba'
szépet-rútat látván.)
10. Meg nem írom, mert
Isten erre kért
nem ad érte bért.
Mert nincs hozzá kert!
11. Nincsen hozzá: világegyetem.
Napot ő nem tüzel,
embert ő nem fűt fel.
Kozmoszt néki Meg Ki Teremtsen?
12. Meg nem írom ezért:
el ne vigye gonosz.
Az, mi olyan... hát rossz.
Minden verset elkért.
13. Meg nem írom ezért:
szólna bizos errről,
miről muszáj Nem-Jól.
... Meg nem írom-azért.
14. Téma, tárgya épp ez:
neki, neked sorsod.
Látom: el-ol-va-sod.
Vajon érted? Érted?
15. Írja ördög, isten.
Versből teremt földet.
(Ne szólj rám, hogy költsek.).
s meg is teszi? Igen?
16. Meg nem írom, nem, nem!
Beszél? Én nem hallom.
Nem is ízlik nagyon,
papírt elégessem?
17. Nincs-vers, mivel nem kell.
Üres, kopár kacat,
nem fog tűzből halat,
ha van mégis, vesd el!
18. Nincs-vers mert nem szabad!
Él? Öl? éltet, halált?
(Őket te megtaláld!)
Ha van mégis, hagyjad.
19. Nincs-vers, merthogy tilos.
Szálldos körbe-körbe.
Az ég nem lesz tőle
mint vér, mint hó, piros.
20. Nincsen, mert nem vagyok én sem.
Látod: ő-dik énen,
csak csüng a toll kézben. Kézen
Meg ki írná-kérdjem?
21. Nincsen, mivel nem tud!
Meg nem égi eső
nullából lesz első.
S látva téged elfut.
22. Nincs-vers, ez ő, ez ő
...
23. De nem. Mégis írom
Hiszen költő lettem!
Sosem szabad bogy nem.
Igény szükség versem.,
tőle nőjön jellem.
Igen! Kell őt lennem!
24. Képzeld el, ha hiszed.
Mint az Eposz, olyan,
dicső költő-korban...
Költő kora-mienk?
25. Épp úgy, ahogy én is.
Legyen versláb! S ütem!
Adja nekem utam!
Igen, írom mégis.
26. Téma, tárgya? Bármi.
Ami látszik és nem,
fény a fényességben.
Víz a földön, égen.
Nem is kellett várni.
Versbe kellett zárni.
27. Megírom.
Engem áldat, átkoz.
Nem baj, ha nem szeret.
Dobja nevem? Lehet,
érte el nem kárhozhat.
28. Megírom,
hogy nem versi, mit kér?
De, de biztos teszi.
Ennek így kell lenni!
A vers mindent elér.
29. Hogy nincs hozzá kert?
Termi égbolt meg,
égből földre megy,
égből földet nyert.
30. Igen, e vers legyen.
és lesz és van, igen.
Olyan, talán ilyen.
Léptet túl az egyen.
31. Megírom
mily jól beszél, így is,
ha szól, szólat erről.
Miiől muszáj Nem-Jól.
S beszél róla. Mindig.
32. Megírom.
Ha gonosz viszi-
és a földbe zárja-
úgy is az ég társa. Várja, már ma.
Gonoszt ezt nem hiszi..
33. Tehát a vers legyen.
És van és lesz. Helyes.
És mit, miket tehet?
Vezet át a hegyen.
34. Kozmosz siincsen hozzá.
Majd ő megteremti.
Érzem, ezt kell lemnni,
váljunk tőle jobbá.
35. Van-vers, lenni muszáj,
van-vers, győzni muszáj.
Van-vers, versni muszàj,
ezért meg ne utálj.
36. Van, mert szabad.
(Rászól szavad?)
...
Vasn, de tilos?
Miért tiiltod?
...
Van, ez biztos.
"Persze, írod."
Lenni képes.
S nincsen véged.
Lenni nem tud?
Tud, csak.... ne-úgy.
37. Vanvers, élni muszáj.
Vanvers, hinni muszáj,
vanvers, tenni muszáj.?
Miképp versez, úgy állj!
És úgy járj. És ne várj.
38. Írom! Írom-készen.
Tessék!! Olvasd, vigyed,
el is viszed. Kinek?
Ily szép vagy csúf. Legyen.
Egy házról
Egy házról
Az én házam nagyon nagy.
Beléje fér szív és agy,
beléje fér, benn légyen.
Az én házam így éljen.
Az én házam oly kicsi.
De belefér a ki? Mi?
Beléje fér, ezt hidd el
minden, minek férni kell.
Az én házam van nyitva.
Bárki jön és kinyitja,
bebújik és melegszik.
Vagy a senkik elkergetik?
Az én házam fekete.
Vagy másmilyen-legyen-e?
Négyszögletes... körkörös.
E! Többet ne! Mindez, mindez közömbös.
Az én házam lakója
a világot alkotja.
Nincsen, nincsen más dolga.
Soha.
S az én házam mindenkié.
Változz te is mindenkikké.
6. A mi házunk istene-
ő, kinek az ég helyett
a mi házunk kell, kellett.
És mindenkit beengedett.
A mi házunk lakói
rájuk sosem kell szólni.
Oly ügyesek és bátrak!
Építenek sok házat.
Egyet-egyet mindennek.
Össze sosem dőlhetnek.
Befogadják a mindent,
ez az olyant, az az ilyent.
Az én házam. Örökre.
Eme perctől kezdődve.
Benne vagyunk mindenütt
külön-külön, és együtt.
Az én házam ...
A mi házunk lerontva?
Lerombolta gonosza?
Ne panaszkodj s kesergélj,
házad legyen a mindenség.
Házunk legyen a bárholság.
Akárhol vagy, menj tovább!
...
...
Építjük a világot,
el is kezdjük most, már most!
Világot és világot!
Te is biztos kiáltod.
...
A mi házunk kigyullad?
Felgyújtani hogy tudjadf?
Gonosz múltad gyulladja,
dicső jövőd kioltatja.
De ha leég, teljesen...
újjáépühetetlen?
Már minden az otthonunk.
és mindenhol világozunk.