csp01 blogja

Gondolatok
csp01•  2021. június 20. 12:25

Kozmikus parancs

Kozmikus parancs



.Minden bolygónak!

Hold-, csillag-, üstökös-, egyébnek

jött e gondolat.

Gyertek, nézzétek!


Csinálj életet,

más már mondta-e?

Adjak én neked?

Kelljen sohase.


Igen, építsél,

alkoss êletet!

Minden emígy él.

Légy rá képesebb

mint én.


Nemzze villámod.

Szülje krátered!

Meg-megcsinálod,

fel is neveled


Szeled becézi,

eszi porodat.

S esőd kell néki-

itat és mosdat.


Később? Tanítod.

"Az egy miért sok?

az űr hogy csillog?"

"Mi a Nagy Végok?"

...?

...?



Felelsz reája.

Felelsz, hát persze,

benned elásva

válasz mindenre. 


Beléd elásta

Bolygóteremtő-

"Itt lesz az ágya."

"Nem lész temető!"


Felnő azután

s indul messzire.

Elmegy az útján.

Visszatekintve.


Bemegy kozmoszba.

Mert hisz az övé.

Várják már oda.

S 'benne örökké


él és uralkod',

kozmoszt újalkot,

mindent újalkot,

ha kell, ad arcot.


Marad tied is.

Itt a lábnyoma

-égi lelkeid?

Tested hordozza.


Marad tied is!

Téged belégzett

s mosod kezeit.

Vissza be térítsd.

Ne.


Várja a sok társ.

Közös kozmoszban.

Csók és kézfogás,

mindnél itthon van.


 Nemzi villámod,

szüli krátered.

Vagy csak próbálod?

Ilyen nincs neked?


De van! Ezt HIDD EL!

Tüzed villámzik,

előbb jól szítsd fel,

még csak parázslik,


 és van krátered,,

késem elvegyed,

magad megsebezd

s kráter-lesz sebed!


Esőd és szeled?

Fújsz, fújsz és izzadsz

s máris lesz neked.

Nézd meg-nem igaz?


 Neveled gyermeked,

ha szép, ha buta.

És el...  engeded

Kozmikus Nagy Útra.

S hívod nem újra.


Mindezt megtetted.

Akkor jó neked.


Ha nem, megteszem

én.

S te-vagy velem


   Minden élettelen egitestnek


lész=leszel, régies, archaikus forma

csp01•  2021. február 28. 12:51

Kenyér

Kenyér

Legyen kenyér.

Ha van: egyél.

Ha kell, süssél.

Nincs más egyéb.


Kenyér, igen,

éppen ilyen.

S éppen itt van.

Örök kincsem.


Kenyéristen.

Kenyérminden.

Kenyér és víz?

Igen, igen!


Kenyér legyen.

Völgyben-hegyen,

s az, ki kéri,

érte menjen.


Menjen fel-le,

Isten vele.

Rálel, eszi

s vele telve.


Kenyér ropog-

a szív dobog.

Tüdő lélegz,

lélek mozog.


Kenyér-esszük.

Veled együtt?

Hogyha kéred, 

kettészedjük.


Kenyér-ettük.

Veled együtt.

Ami maradt,

hová tegyük?


Mert hisz maradt.

Egypár falat.

Itt van, íme.

Kezünk alatt?


Kezünk között.


Adjuk kinek?

Meg kit illet?

Mindet, mindet.

Na de ilyet!

csp01•  2021. február 28. 12:38

Szeretet-vers

  • Szeretet-vers

1.

Szeretek, de mindent.

Az élő jó Istent.

A halott jó Istent.

Láttál-e már ilyent?


 Szeretek, de mindent,

a nemet, az igent,

a vant és a nincsent,

láttál-e már ilyent?


 Muszáj, hogy szeressek,

meg nehogy vessetek.

Szeretlek titeket,

akármit tettetek.


Szép dolog szerintem.

Szerettel meghintem

a mindent. S megint. Nem?

Szeretek, szeretek.


2.

Szeretem azr, ha csókolnak,

érik kezem vagy arcomat.


Szeretem, hogy üt- és vetnek.

Persze, fájnak az ütlegek.



Szeretem, ha eltemetnek

majd kiásnak s felkeltenek.


Szeretem, ha egy csokit adsz

vagy friss vérrel megitatsz.


Szeretem, ha elgázoltok.

Van új és szép autótok?


3.

Szeretem, imádom

az ördögöt.

Persze, a mennyekből 

elüldözött.


Szeretem, szeretem

minden embert.

Bár ő a világban

semmit nem nyert.


Szeretek úszni is,

rengeteget,

úszhatok, futhatok, 

repülhetek.


Szeretem a teljes, kerek

nagyvilágot.

Testemmel és lelkemmel 

rá vigyázok.


Szeretem megírni

eme verset.

Írjátok ti tovább,

a tietek.

csp01•  2021. február 16. 17:16

Világvég

Világvég

Mert egyszer véget ér.

Az idő és a tér.

A minden belefér?

Nem tudom, nem tudom.


Hisz egyszer tovább nincs,

lehull a létbilincs,

elhamvad minden kincs.

Igaz-e, igaz-e?


Mind egyszer elillan,

nem hagyni hogy bírjam?

A semmi már itt van.

A semmi már itt van.


 Világvég. Elhozza

emberöl ősbomba.

Dicstelen bűnkorba.

Ez a kor miénk-e?


Végre már térj észre.


 Világvég-megteszi

vala- és mindenki.

Azt hiszi, jó neki.

Lehet, hogy tévedi?


Világvég. Okozza

mi földünk lakója.

Megy érte pokolra?

Menjen-e? Menjen-e?


 A bomba felrobban.

És a tűz fellobban 

E percben, épp mostan.

Szükség, hogy kimondjam!


Óceán kiárad,

elázza a házad,

elázza a vágyad.

Jól úszol? Hiába!


A Vírus megtámad.

A szíved, a májad,

a hited, a vágyad.

Már itt van. Érzed-e?


Az ember korcsosul,

semmiből nem okul,

legyilkol, de orvul.

Egyszer csak ki- s elmúl.


És nem lesz, nincsen új.


Világnak a vége

úgy mint a mesébe',

beköszönt estére.

S utána mi legyen?


Holnapi reggelen?


Vége a világnak,

a semmik nem fájnak,

de téged továbblak,

ne féljél, ez nem fáj.


Ne fuss! Megállj!

csp01•  2021. február 10. 13:29

Még valami

Még valami


Kell, még valami.

Igen, kell...

Egy kiló szeretet?

(Ami el nem temet.)

Van a föld,

kék és zöld.

Taposott testünk,

s belőle eszünk.

És víz is van

(Hová írjam?,),

lehulló könnyünk.

Messziről jöttünk.

Jöttünk


kettétört gertincű galaxisokon át,

csúsztumk-másztunk, szárnyaltunk,

amíg Embergonosz el nem metszette szárnyunk.

Kitépett szívű óceánokon át,

levàgott fejű bábukon àt

megérkeztünk

modern hajnal-hazánkba,

ahol a sír megásva

habár senki nem làtja.


Élni-esők záporoztak,

halni-jregek elolvadtak

és mi megtanultuk, 

hogy van ítélet,

hogy van az élet,

hogy kell a vég, 

hogy kék az ég

...

Egy kiló szeretet

vagy csak egy csipetnyi,

lehessen lehetni.


Létezik ilyesmi?