csp01 blogja
GondolatokKozmikus parancs
Kozmikus parancs
.Minden bolygónak!
Hold-, csillag-, üstökös-, egyébnek
jött e gondolat.
Gyertek, nézzétek!
Csinálj életet,
más már mondta-e?
Adjak én neked?
Kelljen sohase.
Igen, építsél,
alkoss êletet!
Minden emígy él.
Légy rá képesebb
mint én.
Nemzze villámod.
Szülje krátered!
Meg-megcsinálod,
fel is neveled
Szeled becézi,
eszi porodat.
S esőd kell néki-
itat és mosdat.
Később? Tanítod.
"Az egy miért sok?
az űr hogy csillog?"
"Mi a Nagy Végok?"
...?
...?
Felelsz reája.
Felelsz, hát persze,
benned elásva
válasz mindenre.
Beléd elásta
Bolygóteremtő-
"Itt lesz az ágya."
"Nem lész temető!"
Felnő azután
s indul messzire.
Elmegy az útján.
Visszatekintve.
Bemegy kozmoszba.
Mert hisz az övé.
Várják már oda.
S 'benne örökké
él és uralkod',
kozmoszt újalkot,
mindent újalkot,
ha kell, ad arcot.
Marad tied is.
Itt a lábnyoma
-égi lelkeid?
Tested hordozza.
Marad tied is!
Téged belégzett
s mosod kezeit.
Vissza be térítsd.
Ne.
Várja a sok társ.
Közös kozmoszban.
Csók és kézfogás,
mindnél itthon van.
Nemzi villámod,
szüli krátered.
Vagy csak próbálod?
Ilyen nincs neked?
De van! Ezt HIDD EL!
Tüzed villámzik,
előbb jól szítsd fel,
még csak parázslik,
és van krátered,,
késem elvegyed,
magad megsebezd
s kráter-lesz sebed!
Esőd és szeled?
Fújsz, fújsz és izzadsz
s máris lesz neked.
Nézd meg-nem igaz?
Neveled gyermeked,
ha szép, ha buta.
És el... engeded
Kozmikus Nagy Útra.
S hívod nem újra.
Mindezt megtetted.
Akkor jó neked.
Ha nem, megteszem
én.
S te-vagy velem
Minden élettelen egitestnek
lész=leszel, régies, archaikus forma
Kenyér
Kenyér
Legyen kenyér.
Ha van: egyél.
Ha kell, süssél.
Nincs más egyéb.
Kenyér, igen,
éppen ilyen.
S éppen itt van.
Örök kincsem.
Kenyéristen.
Kenyérminden.
Kenyér és víz?
Igen, igen!
Kenyér legyen.
Völgyben-hegyen,
s az, ki kéri,
érte menjen.
Menjen fel-le,
Isten vele.
Rálel, eszi
s vele telve.
Kenyér ropog-
a szív dobog.
Tüdő lélegz,
lélek mozog.
Kenyér-esszük.
Veled együtt?
Hogyha kéred,
kettészedjük.
Kenyér-ettük.
Veled együtt.
Ami maradt,
hová tegyük?
Mert hisz maradt.
Egypár falat.
Itt van, íme.
Kezünk alatt?
Kezünk között.
Adjuk kinek?
Meg kit illet?
Mindet, mindet.
Na de ilyet!
Szeretet-vers
- Szeretet-vers
1.
Szeretek, de mindent.
Az élő jó Istent.
A halott jó Istent.
Láttál-e már ilyent?
Szeretek, de mindent,
a nemet, az igent,
a vant és a nincsent,
láttál-e már ilyent?
Muszáj, hogy szeressek,
meg nehogy vessetek.
Szeretlek titeket,
akármit tettetek.
Szép dolog szerintem.
Szerettel meghintem
a mindent. S megint. Nem?
Szeretek, szeretek.
2.
Szeretem azr, ha csókolnak,
érik kezem vagy arcomat.
Szeretem, hogy üt- és vetnek.
Persze, fájnak az ütlegek.
Szeretem, ha eltemetnek
majd kiásnak s felkeltenek.
Szeretem, ha egy csokit adsz
vagy friss vérrel megitatsz.
Szeretem, ha elgázoltok.
Van új és szép autótok?
3.
Szeretem, imádom
az ördögöt.
Persze, a mennyekből
elüldözött.
Szeretem, szeretem
minden embert.
Bár ő a világban
semmit nem nyert.
Szeretek úszni is,
rengeteget,
úszhatok, futhatok,
repülhetek.
Szeretem a teljes, kerek
nagyvilágot.
Testemmel és lelkemmel
rá vigyázok.
Szeretem megírni
eme verset.
Írjátok ti tovább,
a tietek.
Világvég
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Világvég
Mert egyszer véget ér.
Az idő és a tér.
A minden belefér?
Nem tudom, nem tudom.
Hisz egyszer tovább nincs,
lehull a létbilincs,
elhamvad minden kincs.
Igaz-e, igaz-e?
Mind egyszer elillan,
nem hagyni hogy bírjam?
A semmi már itt van.
A semmi már itt van.
Világvég. Elhozza
emberöl ősbomba.
Dicstelen bűnkorba.
Ez a kor miénk-e?
Végre már térj észre.
Világvég-megteszi
vala- és mindenki.
Azt hiszi, jó neki.
Lehet, hogy tévedi?
Világvég. Okozza
mi földünk lakója.
Megy érte pokolra?
Menjen-e? Menjen-e?
A bomba felrobban.
És a tűz fellobban
E percben, épp mostan.
Szükség, hogy kimondjam!
Óceán kiárad,
elázza a házad,
elázza a vágyad.
Jól úszol? Hiába!
A Vírus megtámad.
A szíved, a májad,
a hited, a vágyad.
Már itt van. Érzed-e?
Az ember korcsosul,
semmiből nem okul,
legyilkol, de orvul.
Egyszer csak ki- s elmúl.
És nem lesz, nincsen új.
Világnak a vége
úgy mint a mesébe',
beköszönt estére.
S utána mi legyen?
Holnapi reggelen?
Vége a világnak,
a semmik nem fájnak,
de téged továbblak,
ne féljél, ez nem fáj.
Ne fuss! Megállj!
Még valami
Még valami
Kell, még valami.
Igen, kell...
Egy kiló szeretet?
(Ami el nem temet.)
Van a föld,
kék és zöld.
Taposott testünk,
s belőle eszünk.
És víz is van
(Hová írjam?,),
lehulló könnyünk.
Messziről jöttünk.
Jöttünk
kettétört gertincű galaxisokon át,
csúsztumk-másztunk, szárnyaltunk,
amíg Embergonosz el nem metszette szárnyunk.
Kitépett szívű óceánokon át,
levàgott fejű bábukon àt
megérkeztünk
modern hajnal-hazánkba,
ahol a sír megásva
habár senki nem làtja.
Élni-esők záporoztak,
halni-jregek elolvadtak
és mi megtanultuk,
hogy van ítélet,
hogy van az élet,
hogy kell a vég,
hogy kék az ég
...
Egy kiló szeretet
vagy csak egy csipetnyi,
lehessen lehetni.
Létezik ilyesmi?