csp01 blogja
A holtaknak
A holtaknak
1. Ti immár mind halott.
Én visziont maradok.
Így szólnak parancsok
Enyéim, tieid.
2. Meghaltok, de mégis...
Voltatok mint én is.
Vanotok felépít
szép vagy csúf vjlágot.
Most sírtok. Ki bántott!
3. Vanotook megnarad.
Tovàbbmegy és halad,
nem szikráz, nem hamvad
gyehenna-kohóban
sem.
4. Vanotok örökké
az övé s öröké.
Válik vízötönné.
s elsöpri... a Gonoszt?
5. Vanotok. Voltatok.
A Most Már Holtatok
élteti, hogy vagytok.
Már közelg Leszetek.
6. Sírokból nem keltek.
Nem mozdul kezetek,
urna zár titeket.
De jön a Leszetek.
7. Fűt vagy hűt csillagot,
ad egyet vagy hatot,
földbe vet sok magot.
És azok csíráznak?
8. Az éltek-gyertyája
űrünket világja.
Az élek csodája.
Ne gondolj halálra.
9. Ti immár a halott.
Én is majd az vagyok.
De verset itthagyok.
Sokat! Mindet!
És ti is olvastok
Halottak napjára
Árván (?)
Árván(?)
Az ember oly árva!
Nincs neki barátja.
És ő ezt hiányja.
Nincs neki barátja!
Senki nincs, ki vele
sírna és nevetne.
És-nehogy leejtse-
tartaná a fejét.
Nem akad senki se,
mennybe ki bevigye,
imáját elhiggye.
De vajon miert nem?
Ezt meg kell, hogy kérdjem.
Mit lehet tehetni?
Barátot adj neki.
Haza is viheti.
Össze nem vérezi?
Társa a jó Isten.
Akkor is, ha nincsen.
Az isten. De, igen,
a trónra felültet.
Pokolba iis küldhet.
Barátja a manó.
Hatalmas és apró.
Gonosz és olyan jó.
Biztosan létezik.
Jól meg is nézhetik.
Vagy tündér a társa!
Tündérek országa
magába bezárja,
mit szólhat hozzája?
A társa a sátán?
Az is van úgy, árván.
Egymásra találván
lehetnek barátok?
Mondd el a Nagy Átkot.
Barátja... Ágota.
Embernek vidd oda.Lehett, hogy eldobja?
Nem hiszem. Nem tudom.
De bárki a társa,
lépteit vigyázza.
Hogy lépjen reája
Összes Út porára.
S beérjen céljába.
Akárki a társa,
kezét a kezébe
bevégye, betégye,
vezesse a létbe.
A társa én leszek.
Írok sok verseket,
csúfokat, szépeket.
Őneki, őróla.
Érteni ki fogja?
Örökre
Örökre
1. Virág nyílik.
És elfonnyad.
A hó hullik.
És elolvad.
A hegy felnő.
S ledől. Mostan.
Ember szület.
Ember fogan.
Kúszik porban.
Repül porban.
Teste, lelke.
Végül holtan
a Nagy Vízbe
belepottyan.
2. Kozmosz tágul,
aztán vissza.
Hó elolvadt.
Meg ki issza?
A hegy ledőlt.
Felállítva?
Ember fogan.
Érte ima!
Midőn szomjas,
tengert issza,
ámde inkább
földet igya.
Fenn az eget?
Már megitta!
3. Minden napon
Ember alkot.
Minden csodát.
Kicsit. Nagyot.
Írja lelket.
Farag arcot.
Kezet, hatot
és a fejbe
gondolatot.
Alkoit mindig.
Ha meghalok...
Ha....
tőle, vele,
tőle, benne
örök vagyok.
4. A tó párolg.
Szertefoszlik.
Vissza vajon
hogyan folyik?
Hegynek orna
porrá omlik.
Össze vajon
hogy rakódik?
Alkotásom
mindenholzik!
Le nem bomlik.
Benne vagyok.
Nagyon jó itt.
Ugye jó itt?
Egy házról
Egy házról
Az én házam nagyon nagy.
Beléje fér szív és agy,
beléje fér, benn légyen.
Az én házam így éljen.
Az én házam oly kicsi.
De belefér a ki? Mi?
Beléje fér, ezt hidd el
minden, minek férni kell.
Az én házam van nyitva.
Bárki jön és kinyitja,
bebújik és melegszik.
Vagy a senkik elkergetik?
Az én házam fekete.
Vagy másmilyen-legyen-e?
Négyszögletes... körkörös.
E! Többet ne! Mindez, mindez közömbös.
Az én házam lakója
a világot alkotja.
Nincsen, nincsen más dolga.
Soha.
S az én házam mindenkié.
Változz te is mindenkikké.
6. A mi házunk istene-
ő, kinek az ég helyett
a mi házunk kell, kellett.
És mindenkit beengedett.
A mi házunk lakói
rájuk sosem kell szólni.
Oly ügyesek és bátrak!
Építenek sok házat.
Egyet-egyet mindennek.
Össze sosem dőlhetnek.
Befogadják a mindent,
ez az olyant, az az ilyent.
Az én házam. Örökre.
Eme perctől kezdődve.
Benne vagyunk mindenütt
külön-külön, és együtt.
Az én házam ...
A mi házunk lerontva?
Lerombolta gonosza?
Ne panaszkodj s kesergélj,
házad legyen a mindenség.
Házunk legyen a bárholság.
Akárhol vagy, menj tovább!
...
...
Építjük a világot,
el is kezdjük most, már most!
Világot és világot!
Te is biztos kiáltod.
...
A mi házunk kigyullad?
Felgyújtani hogy tudjadf?
Gonosz múltad gyulladja,
dicső jövőd kioltatja.
De ha leég, teljesen...
újjáépühetetlen?
Már minden az otthonunk.
és mindenhol világozunk.
Mi lesz veled?
Mi lesz veled?
Nos, mi lesz teveled
embernép?
Tudnál-e,
vágynál-e lépkedni
emberképp?
És mi lesz tetőled?
Emberhad.
Parancs, hogy mindig az
embert add.
Hát mi lesz tinektek,
emberek?
Parancs, hogy mindnyájan
jöjjetek.,
a télben, a nyárban.
Mindenki?
Azt, aki gyűlölköd',
vegyed ki.
Ki megy el tehozzád,
emberfaj?
Az, ki nem hagyja, hogy
embert halj.
Én írom teneked
vezéred,
akkor is, úgy is, ha
nem kéred.
Vigyáznak, őriznek
istenek,
de bennük őszintén
higgyetek.
Hát mi lesz tenálad
maholnap?
Csak büszkén tegyed a
dolgodat.
Ki megy el tebeléd,
emberzet?
Kiben dúl emberi
önérzet?
Mi, mi lesz belőled
emberség?
Még duzzadsz vagy immár
"épp elég!"?