csp01 blogja

Irodalom
csp01•  2020. március 4. 11:53

Találtam egy papírt...

Találtam egy papírt...

Találtam egy papírt.

Melyre senki nem írt.

Nem írt és nem rajzolt,

hiszed vagy sem, így volt.


Kezembe vettem én,

így lett ő az enyém.

Itt van most is velem-

fogja erős kezem!


Írtam reá sokat,

ilyet, aztán olyat.

Eposz, dráma, regény...

Ki nem hagytam, nem én!


Járjon emígy minden!

Papír, kavics... igen.

Nekem van jó tollam.

Neked adom mostan.


Írj véle mindenre,

semmit nem feledve.

Írjad reá, ne féld,

istenednek nevét.


Vésd rá, ha akarod,

örömöd-bánatod.

Véssed be lelkébe.

Semmitől se félve!


Őrizze hűséggel.

Ne félj, nem, nem ég el.

Kezed nyomát őrzi

minden-

papír... és a többi.

csp01•  2018. november 17. 13:42

A költő érzékeny...

A költő érzékeny...

A költő érzékeny, töékeny
lélek,
ijesztik ha sok-sok baljósló
rémek,
sírni kezd és tüstént távolba
szalad,
ámde ha verselget, neki ez
szabad.
Markolja a tollat, füzetet
és ír.
Markolja mint gyermek mackóját
épp így.
Tollacska, füzetke sercegnek
nagyon,
készül a költemény és mi lesz
vajon?
Ételre, ruhára nincs néki
gondja,
hűséges anyuka mindezt, lám,
hozza.
A költő versfarag, csupán ez
dolga.
Nézd, hogy csillan fel az összes
sora!
Imajo és szonett és stanza
és mind
lelket és szívet és agyat meg-
érint.

csp01•  2018. szeptember 26. 13:29

Múzsahívó

Múzsahívó

Múzsa! Látogass meg ámde azon nyomban-
lássad, a füzetem üresen tátong-ásít,
ceruzám is már rég elkopódni vágyik,
bátorító csókod nem tudom, hogy hol van.

Nem ihlet Szeretet, csak hevíti szívem.
Nem ihlet az Erő, csak mozogja karom,
nem ihlet a Szépség sem pedig a Hatalom.
Nem csendül ajkamról poétai szavam!

A friss kenyér táplál szépen, jócskán, bőven.
Az égbolt védőn fed mint holtat szemfedél,
szellő fülembe súg, világokról mesél...
De-Írd!-nem adja ezt senki, senki, ő sem!

Könyörülj meg rajtam dicső nevű Múzsa!
Emelj fel magadhoz, méltó ha nem vagyok-
szállj hozzám gyengéden, érezzem az arcod,
csókolj homlokon, hogy alkothassak újra!

csp01•  2018. szeptember 18. 14:46

Az olvasó ember

Az olvasó ember


Biztosan olvasol.
Valahogy... valahol...


Könyv van a kezedben.
Tán sétálsz eközben.


Olvasod, hogy holnap:
felkel-é majd a Nap?


Olvasod, hogy tegnap
az ördög poklot kap.


S olvasod, de hamar:
a király mit akar.


S olvasmány Homérosz!
Vagy mit írt, az Eposz.


Olvasol híreket,
háború hol lehet.


És azt is olvasod:
az égen fenn a Hold.


Olvasod: feltalált
új bolygót csillagász.


Képes vagy olvasni.
Nagyon nagy valami.


Fogjad a füzeted.
Betűt hisz ismered!


Rajzold le magadat
amint épp írogat.


Megírod, hogy holnap
felkel-e majd a Nap?


Megírod, hogy tegnap
az angyal mennyet kap-
az angyal istent kap.


S megírod, de hamar
a paraszt mit akar.


Olvasmány eposzod.
Fel-, fel is olvasod.


Írod a híreket.
Háború nem lehet!


De azt is megírod:
a földön van a Hold.


Megírod életed
úgy, ahogy jó neked.


Írod, hogy feltalált

új bolygót csillagász.


Megírtad és aztán

legyen szép olvasmány.

csp01•  2018. augusztus 18. 12:54

Fragmentum

Egy töredék, cím nélkül:



Szép az éneklő kacajos madárka.
Hordozott vastömb az örök, valós jó.
Ámde elbírják kacajos madárkák?
Nos, bizonyára.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom