csp01 blogja

Ajánlat
csp01•  2018. január 31. 15:12

"Hogyan alkossak?"

"Hogyan alkossak?"
-Van ihlet, van téma... és tehetség 
is-

Keress szobát, ahol senki sem zavar. Vagy faodút vagy bújj a kertvégi farakás mögé. Nálad papír, ceruza íráshoz, kottázáshoz. Lehet hófehér, rózsaszín, világoskék, lehet grafit, színes, szürke és régi, használt, megrágott. Faragáshoz-véséshez kő, fém, víz, papirusz, emberi-állati csont, tűz, lég és éter...
No igen. 
De tudj alkotni-teremteni az utcán sétálva vagy épp a metrón ülve. A megélhetési kényszerből folytatott járdafelújítás, ablakpucolás közben.
Lapátolod a földet. Egy, egy, kettő... Eközben magadban, gondolatod és tudatod és elméd védett, elzárt-elzárkózott ösvényein szülődik a disztichon. Szülöd te, az irodalmad és az irodalom. "Fényes a Hold és fényes a Nap is..." "Nem jó, a Nap helyén hosszú szótagnak kell állnia!" Igaz. Lepókhálózod a sarkot. Mialatt Fényes a Hold és fényes a Nap, nézd, körberagyogtat. Csillag mindkettő. Biztosan Őneki is. A disztichon, a Háború és béke, az emberhimnusz. És kirajzolódnak. A Vonal, a Pont, a Szín-Árnyék. És hallod már a melódiát, dúdolod is. A művészietlen, analfabéta, botfülű, "kollégák" itt, körülötted azt hiszik, munkadalolsz. Hogy ritmusra melózz. Higgyék. 
Aztán leírod, lerajzolod. Füzetedbe, gépedbe. Faladra. Legalizálod magadnak az öngraffitit. Írsz, festesz, vésel: ceruzával, filctollal, vörös vagy méregzöld tégladarabbal, ujjaddal. Nyelveddel. Mondhatnám, hogy véreddel, de az  túl agyonhasznált, elcsépelt. Mégis mondom. Véreddel is. Leírod, megfested, belekaparod.
"Aztán?" Hazaérvén volt, a metróról leszállva volt, a meló abbahagytával, abbahagyhattával. De nem, mégsem inkább! Hagyjuk és hagyjam és hagytam és hagyom, igen! az ablakpucolást, a lapátolást. Spuri művészni. Kirúgnak? De a művész nem hal éhen, táplálkozik és táplálkozzék művéből, ihletéből.

A koporsóban hason fekve alkoss. Nekem legalábbis úgy a kényelmes(ebb). Rajzolj, írj a koporsó oldalára. Falára. "Megtelik". Lesz új koporsó, ne félj, mindig lesz, bőséggel. 
Elalvás előtt tégy magad mellé papírt, ceruzát, hogy álombeli alkotmányaid ébredés után azon frissiben rögzíthesd.
A bilincsben... mindegy hogy tartod a kezed. A lábad, a nyakad. 
Írunk, rajzolunk télen hóval, nyáron virágszirommal, ha fordítva, úgy is jó. Íme, milyen egyszerű. A hegyen a csúccsal, a völgyben nem tudom, mivel. 
A pokolban a szélvihar messze visszhangoz, énekeld bele dalaid kiáltsd bele novelláid!... A mennyekben is van szélvihar. Ha akarod.

Alkotótársad van. Persze. Ő és ő is. Alkotás'tok közös. Egyebetek nincs. A zsemle csak a tiéd, a sál csak az övé.