Költői önérzet

Költői önérzet

1. Akarom a mindenséget!

Minden jót és minden szépet!

Minden gonoszt, minden csúnyát.

Minden ilyet nekem nyújts át.

"Méltón fogadd!"  Nem kell kérned.

2. Én a gonoszt kijobbítom

mint a síkota téridom.

Aztáltal, hogy jóvá írom.

Belefeszül minden izmom,

siess gyorsan, adjál innom!

3. S megszépítem én a csúnyát

Szépre írom neki útját.

Aki sántít, aki csúfít,

aki veszíít, s aki butít,

leversírom összes ujját.

4. És akarom az ördögöt.

Pokolcsúcsra fel-feljövök.

S találkozunk. Ördögversem

a llelkébe belevetrem.

Földet, viizet beleöntök.

5. Akarom az angyalokjat,

akkor is, ha gonoszkodnak.

Angyalversem add nekik át,

megették vagy elolvasták.

istenembert meggyártottak.

6. Nagy vágyam az embetiség.

Mindig újra-mindig ismét.

Kérek minden hatalmakat:

embernek ént megadjanak.

Emberverset ők készítsék!

Ahogyan kell-époen így szép.