csp01 blogja

Haza
csp01•  2018. szeptember 7. 13:18

A szabadok honába

A szabadok honába


1. Lássad hazámat, mert szabad ő, szabad!
Lássad hazánkat, mert szabad, ó, szabad.
Országodat el- s megtiporják?
Nézz ide, láss ide, énhazámra!


2. Állják a trónját Más katonák, s üli

Más pápafő. (Ám: kell aki rája lő!)
Mégis szabad és oly hatalmas,
mert ilyen ő, a hazám-hisz én is.


3. Mert én a szépet- s ugyanígy a jót-tudom.
Mert látom a fényt és hiszem istenem.
És olvasom Ember regényét.
Bábelemet le- s lebontom, újra.


4. Pusztán hazámnak-nyelven imádkozom
és verselek-s te, nos vajon érted-e?
S jól  ismerem én a királyom,
arcait és ugyanígy kezét is.


Épp énkezemtől sül koronája ki!

csp01•  2018. július 27. 13:40

Valami hazáról...

Valami hazáról...

1. Én megalapítom az enyém hazámat!
Van, ki belérokkan és fel is kiálthat:
mi-vagy teországod végre hogy meglássad!
Én most elrebegem hazai fohászom.

2. Határok ősanyja látja, hogy én fázom,
köpenyét adja rám féltőn és megáldón.
Ágyba is bebújtat a széles határon.
Hanem a szándékát én bizony nem értem.

3. Határok Ősanyja micsodám énnékem,
behunyt-csukott szemű ápoló vezérem?
Vajon mit tesz, ha én a határt átlépem...
no de hát én szépen repülök felette.

4. Szárnyak felragasztva oly fürge testemre,
szükséglem mozogja lelkemnek helyette,
kifutópályám lesz végtelen tengere.
Megalapítám én az enyém-hazámat.

5. Nem kell, hogy övezze állami imádat.
Térdre engemet ő le sohasem álltat,
őnála mindenki mindent megcsinálhat.
És az enyémhaza nem lép a határra.

6. Az enyémhazának vagyok én királya,
aki leporolja trónusra felállva,
aki földet csúsztat föléje-alája.
Aki előássa torkából őslénynek.

7. Énhazám lakói az ők és az ének.
Nem tudni, egymással vajon mit mesélnek,
de kétségtelenül szeretik a szépet
s mindnyájan nagyon jók éppígy bizonyosan.

8. Lássad az én hazám a határokon van.
Ott írom e verset ébren és álomban.
Éppen a határon este lerakodtam.
Hát majdan elzavar következő reggel.

9. de úgy is, ha a nap fel soha többé kel.
És az én hazám a korlátokon lépdel.
Mindig amott tapos, ahová éppen kell.
Mindent meg kell, hogy tegyek vele, benne, érte?

10. Tudod, a hazámnak nincsen kerítése.
Tehát belemehetsz észre sosem véve...
mindenütt jelen van, éppen mint én és te.
Pakoljunk, pakoljunk, beléje fér minden.

11. Benne van a sátán és vele az isten,
egymásnak ölében jól megülnek itten.
Falja egymást bőszen ég és föld a vízben,
ilyen természetű ez az enyémhaza.

12. Felhőkbe kiugrik kifogható hala,
lehallatszik onnan dicsőítő dala:
az énországomnak kitörve a fala!
Nem kellett keresnem. Ő nekem a hazám.

_ _ _

13. Keresd enyém hazám  túl minden határon.
Én keresetlen is mindig megtalálom,
azt mondod, mindez olyan mint egy álom,
én meghazámozlak. Minden-semmi áron.

csp01•  2018. július 26. 13:37

A mi zászlónk

A mi zászlónk

1.
Kék akár a víz.
Barna mint a föld,
édes-é az íz?

2.
Véle önjelöld.
Szürke. Ő a tűz.
(Vagy helyette zöld!)

3.
Lelkeidre tűzd.
Össze minket hív...
S ó de messzi űz!!

csp01•  2018. július 13. 11:23

Én is

Én is

Én is kaptam
ágyút, sebet
ötvenhatban.

Én is éltem
ötven-hatos
dicsvér évben.

Tarta bitó
engem is, itt.
De hát így jó.

Űztem Gerőt,
Haza-tudtom
adja erőt.

Ölém Kádárt,
tankra, trónra
ahogy ráállt.

Szóltam: "Szabad!"
Hallám közben
a te szavad,

te is ugye
kiáltottad
ezt épp. Ugye?

Én is láttam
szovjet harcost.
Agyon... lőttem.

Igen, halott.
Álljak most is...
Álljak most itt...
mennynek előtt?

És a hóhér
engem is várt.
"Drága Honér'!"

Én is élek.
Sírt nem ások
a Nagy Imréknek.

Inkább:
létbe hozom
vissza őket.
Nem ez dolgunk?

Vagy tán lőjek,
kötél szilárd,
de eltörlek.

Vagy van kötél,
de ők hazám,
s így is mind él.

Én is élek
időn is túl.
Magyar lélek.

(És a szovjet?
Kérdjük tőle:
most már jobb lett?)

csp01•  2018. július 13. 11:14

Én voltam

 Én voltam

Itt van Trianon.
Néz mint ősatom.
Győztes(?) iralom.
Én ezt akarjam?
Szól a Hatalom:
Alá-íratom.
Igen, hatalom.
Igen, láthatjuk.
Fegyver válladon,
követ hulladomb.
"Hazád célozom,
hiszed ezt vajon?"
("Nála a bomba!
Tartja... eldobja?...")
...
Mozdul a karom.
Serceg a lapon.
Összekarcolom.
...
Mért sírsz, hazarom?
"Jő még szép napom?"
Ne légy sírhalom!
S nem lész!-Parancsom.
Ez jól láthatón
lányod- s fiadon.
Mit szól rá a hon?
"alá hát írtad.
Ne félj, hisz itt vagy.
Szívbe ismerünk,
dobogsz minekünk,
magyar-ez vagyon.
Jössz az utadon
és az utunkon."
Nem kell irgalom.
Halljad a dalom:
"Széjjel-szakad-om?
Vagyok én a hon.
Lelkét megkaptam,
testét megdobban-
tom, én. Magyarzom."

Íme, Görgey.
Hazát ad neki.
Igaz szereti,
ő is nemzeti."

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom