blackroze blogja

Amikor szerelem gyerekként születtem,

három évig én voltam aki már akkor verseltem.

Három kislány társaságában(a két Páncél lány és egy ügyvédnő lánya),

boldogan éltünk a zene csodás várában.

5 éves koromba keztem zongorát tanulni,

a családomban mindenki tudot felsőfokon zenélni.

6 éves koromban már szerepeltem,

a "szamár induló" volt az első eljátaszott művem.

Az iskolába amit 7 éves korban keztem,

nagymamámnak köszönhető négy szolamban.

9 éves koromban, fuvos zenekart vezényeltem,

három évig baletoztam, korcsojával táncoltam.

Negy év gimnázium,ismert hangszereim,

zongora, templomi orgona, gitár és okarina.

Nagymamámnak és anyámnak magán zeneiskolája,

40 tanitványuknak, mindenkinek pianinoja, zongorája.

 A Wejs Árpád zongora hangolonak voltam a kedvenc tanitványa,

egy év után levizsgáztam és utánna a nagyanyám tanitványaina zongoráját beválaltam.

Az egyetemen már megelözött a hirnevem, és a Kruzsnicki Rozsa vot a Plátoi szerelmem,

négy kezest játszotunk de anyira boldogok voltunk, koncerteztünk, bioldogan éltünk.

Az egyetem után még egy hétig együt voltunk, sírva közölte, a szülei át a tengeren,

Los Anhelesbe költöznek, és csak egy dolgot sajnált, nem eset teherbe.

A valás ált közáénk az ö csalásja nem tudta, boldogok voltunk az ágyba,

há rágondolok a szivemnek lángja, szerzeményeinket többet nem játszva.

Amikor elbucsuztunk még hat levelet kaptam, az utolsoban,

mondta a válaszaimat megtalálta az annya és dühében tűzbe dobta.

"Ne felejzs el mi jidok vagyunk a Benedek csak keresztény,

lelkében ő szerintük Jézus sosem gyújthat fényt".

Akivel Désen a hitt világába bele kostoltam,

at a Tőkés László volt és mivel hatalmas volt tudása.

1967-ben átköltözött Temesvárra, ahol már,

komoly szerepet játszot áldozott és áldást osztot.

1989-ben decemberben a foradalom,

ami a régi világból nem maradt csak füstölgő tetők és rengeteg korom.

1990-ben élre tört a "szemét" pedig azelöt senkik voltak,

de Iliescu, Petre Román, de főleg Funáriu Kolozsvár polgármestere.

1991 átmentem Debrecenbe, augusztus 20-dik estéjén tüzijáték,

21-22 virág karnevál, utcabál, minden szív együtt dobbant.

A gyerekkori barátommal faházakat épitve, egy zongora hangoló kertjében,

egy igazi fűthető két szobás konyhás, fürészporos kályhát.

Amikor megtudta hogy bennem él egy jövendöbeli koléga,

megkérdezte, szeretnék mellete dolgozni és én csak azt mondtam : - Na ná !!

A mühelyében volt egy háló fülke mindennel felszerelve,

mivel mind a ketten egykék voltunk, könnyes szemmel elbucsuztunk.

Napi 10-12 órát boldogan dolgoztam, tiszta szívemet neki adtam,

a felesége úgy etetett mind a saját bátyát,mind családtagját.

Augusztus 28-kán berontot és megkérdezte : - Mindent hagyál abba,

gyere öltöz átt és van egy nagy meglepetésem, de ezt magadnak köszönheted.

Egy magán zeneiskolába keresnek zongora, harmonika tanárt,

csak öt napot kel dolgozni(hétfő-péntek) de szombaton gondolom.

- Igen drága barátomnem csak szombaton de vasárnap dél után 16 óráig,

tiéd vagyok, neked köszönhetem azt hogy végre szabad vagyok.

Augusztus 30 napján, a Lajti Károlyné aki az iskola igazgató nője,

a férje a rendőr parancsnok, letelepedési engedélyt meghatározatlan időre.

Személy igazolványt,  T.B.-t, albérletet igati áldott magyar kenyeret,

vitorlával ellátott Göncől szekeret, csodás magyar földet, szeretetet.

Mindegyikük ezt másként élte meg. Egy közös volt viszont bennük. Büszkén félelem nélkül néztek a halálba. Mint gyáván élni inkább büszkén, mártirként ithagyni az árnyék világot.

Meghalok testben, 

de lélekben örökké élek.

Az elmullástol én már nem félek,

de példakép leszek, mig magyar,

élni fog e csodás földön.

BÁTORSÁG PÉLDÁNKAT KÖVESSÉTEK !!!

A hazáért meghalni,

mártírrá válni, örökké élni.

Még ha a szív megáll,

és már nem dobog.

Lángoló tűz, fekete égen,

testük már elporladt.

Lelkük viszont örökké élni fog

mint esthajnal csillag, ott ragyog.