blackroze blogja

A pici mag.

Csodás meleg. Szegény kis „különcködő”. Pedig csak egy volt a több száz magocskából, ami ott szorongott a napraforgó nap felé fordított tányérjában. Az égő nap kicsit zavarta, de mivel senki sem panaszkodott inkább csak azt élvezte, nem egyedül van és csendesen elbóbiskolt mivel a többi mag is ezt tette.

Teltek a napok es érezte, amit természetes, nem minden testvére egyforma vele. van köztük, nagyobb, és természetesen kisebb.

Egy nap iszonyú zajra ébredt. Fénycsóvák vakították, és hatalmas dörrenések süketítették. Valami langyos, cseppek formájába kezdte kellemetlené tenni ezt, de a napraforgó gondolt egyet, lehajtotta a fejét és már csak a zaj és a fény zavarta, de az eső már nem. Akkor tudta, meg hogy az ad neki erőt, és attól lesz az, ami később fejlett állapotban vetőmaggá neveli. Teltek a napok, de egy nap szintén zajra ébredt, és akkor került egy nem várt helyre. Valaki úgy gondolta, hogy pont jó lesz ha „elcsócsálja”. Egy gyerek vágta hona alá és mivel észre vették, futva menekült árkon bokron át.

-         Jaj, ne ráz annyira, mert megszédülök.

De az csak szaladt tovább egyre messzebbre, és akkor történt meg az, kieset a tányérból és nagy ott koppant a földön. Egyedül érezte magát és siratta a sorsát. De ebbe bele kellet törődnie. Ez volt neki megírva.

Teltek a napok és olyan csend vette körül, mint még soha. Nem volt boldog, de nem tehetett róla. Már kezdte megszokni az egyedül lettet, amikor hangokra let figyelmes:

-         Anyu, hogy kerültek ide ezek a napraforgó szemek? Össze szedhetem, hogy elültessem őket.

-         Jaj, édes kis fiam, te minden magot el akarsz ültetni.

-         Anyja, almafám már van, amit én ültettem, szilvafám is. Milyen jó lenne, ha hátul a kertben lenne kukoricánk is.

-         De te fogod gondozni.

-         Köszönöm anyu, szeretlek.

-         Csak ezért, látod, akkor most megint sírni fogok.

-         Tudod nem azért.

……………………………………………………………………………………………………

 

Eltelt a tél, de én sajnos nem emlékeztem semmire, mert egy cserépben földben aludtam át a telet. Amikor viszont felébredtem nem ismertem magamra. vékony kis palánta lettem és olyan jó volt bent a melegben. Sajnos ez az édeni állapot nem tartott, soká mert egy reggel ki lettem ültetve. Megint sokan voltunk, de megint kilógtam a sorból, mert én lettem a leg magasabb. Büszke is voltam magamra, mert bennem is sok szem lett. Imádtam a napot, mert minden reggel vele szembe ébredtem és szomorúan, de minden este elbucsuztam tőle. Akkor értettem meg én a nap szülöttje vagyok, és embereknek ezreit etetem a számtalan testvéremmel. Kel még több a boldogsághoz? 

 

 

Lelkem mindig a sátáné volt

 

                              Írta Bölönyi Benedek

 

Bevezetés.

 

            Ha bele nézünk emberi mivoltunkban csak egy nagyon fejlet, fegyelmezett állatot látunk. Meglepődnek? Akkor próbálják elképzelni magukat egy olyan szituációban, amikor nincs más kiút és a negatív események, fénysebességek követik egymást. Nem biztos, minden helyzetben uralni tudjuk a helyzetet.

            Azt hisszük uralni tudjuk az életünket. Mindent meg lehet tervezni és véghez vinni. Az egészben az a vicces, hogy amikor megszületünk, elindulunk egy véges folyamat útján, ami a halállal végződik. Tervezhetünk hosszú távra csak az a kérdés lesz időnk be is fejezni, amit elkezdtünk?

            Szeretnék egy olyan példát is mondani, amikor ezek, események következményeként olyan külső változások is történnek, mint:

            Volt tanár kollegám, édes apja egyik városban a rák kutató, korházban és intézetben haldokolt. Az volt a kívánsága ne egyedül keljen eltávoznia az árnyékvilágból. A két város közötti távolság 150 km. volt csupán. Hajnalban kegyetlen pillanatokat átélve végre jobblétre szenderült. 

             A papír munka intézése közben jött a hír, édes anyja autó balesetet szenvedet és nem biztos, hogy túl éli. Kocsiba ült, és amikor megérkezet, egy harminc évvel idősseb hófehér hajú, aggastyán szélt ki a kocsiból. De nem csak a külső változott. két hónapon át semmi sem tudta érdekelni csak ült és bámult maga elé. Amikor kb. egy év múlva vissza tért a mindennapi életbe, senki sem látta többet mosolyogni és soha többet nem járt el társaságban. Szakmailag mindent megcsinált, de soha nem lett önmaga.

Több arculatból szedtem össze a következő személy karakterének a megalkotását, de remélem sikerült egy nem minden napi dolgot több igaz történetből meg egy kis írói fantáziával érdekessé tenni.

Nem javasolom ennek írásnak elolvasását 18 év alatti személyeknek vagy gyenge gyomrúaknak.

                                       

                            

      POKLOKON TÚL

          A búcsú

 

               Repülőtér, Ferihegy. Már mindenen túl vagyok, csak hatvan perc. Kiléphetek a régi életemből, mindenből, ami ehhez az országhoz és ahhoz a személyhez kapcsol, aki holnaptól már nem létezik. Kérdés mennyire igaz lesz ez. A nevem már változtatva és kis fájdalommal, de nem kis pénzért én magam sem fogom felismerni azt, akivé fog változtatni a plasztikai sebész. Őt nem fogja az érdekelni ki is voltam és miért kel egy vagyont kifizetnem egy ilyen műtétre. Addig nem csinál semmit ameddig az utolsó cent be nincs fizetve és utána eltüntet minden nyomot, ami hozzá vezetne.

             Behunyom a szemem és végig gondolom ezt a 19 évet, onnan kezdve, amikor egy senki voltam, és ha nagyon őszinte akarok, magamhoz lenni most még inkább vagyok az, de rengeteg pénzem van, és ha kel meg tudom játszani a dúsgazdag embert, aki csak, szeretné értelmesen anyagi hátterének köszönhetően, mocskos felvágó két kézzel való pénzszórással úgy élni, ahogy csak azok, akik ezt megtehetik. Hálát adok Istennek, ezt a szülei nem élték meg. Sajnos autó balesetben haltak meg, úgy hogy egy szellemileg nem komplett totál részeg frontálisan beléjük rohant. Ez egy szeptemberi hónapban történt és akkor voltam első osztályos.

             Elcsodálkoztam miért is nagymamám jött elém iskola után. Mondta, finom ebéd lesz, és ott megírhatom a leckéimet. A szeme ki volt sírva és én megkérdeztem:

-         Miért apámék nem értek még vissza Bécsből? – de elakadt a lélegzetem, amikor felsírt. Akkor tudtam nem egyszerű, amit nem akart kimondani.

Nem is erőltettem csak akkor éreztem gyűlöletet az iránt, aki elvette a családomat. Szerencsére az is a helyszínen meghalt és így le lett zárva az ügy.

Nagyanyáméknak három gyerekük volt, de egyedül apám maradt mellettük. A másik két lány kimentek Kanadába és úgy élték életüket, hogy csak akkor jöttek haza, amikor a történelem iróniája következtében szintén autó balesetben hunyt el mind a két nagy szülöm. Akkor is csak addig voltak itthon ameddig elkótyavetyélték nagymamáméi házát és engem intézetbe dugtak. Alig múltam 11 éves. Mivel vékony cingár testalkatú gyerek voltam rögtön kikezdtek a nagyobb gyerekek, de arra nem számítottak, hogy ezt nagyon rosszul időzi tették.  Úgy orrba gyűrtem a legbátrabbat, eltört és eszméletet vesztette. Amikor meg akartak büntetni közöltem az igazgatóval, azután hogy az életelvet tőlem minden olyan személyt, akit szerettem, nincs az a büntetés, ami érinteni tudna. Ezért soha sem fogok erről az időszakomról beszélni.    

 

               Az első lépés

 

            Néha vannak dolgok, amik végérvényesen megváltoztatnak dolgokat. A kedvenc kocsmámban hűsítettem magam a sörömmel. Lényegébe az életem nagyjából erről is szolt. Hétfő-péntek munka látástól vakulásig szombat és vasárnap, egyik sört a másik után és vasárnap után a lényegtelen hétfő, amikor minden kezdődőt elölről a végtelenségig. Kivétel ez a nap. Egy külföldit talált meg magának egy alkesz és mivel „bele zúgót” a tele pénztárcájába, megpróbálta egy késsel hadonászva rávenni, ossza meg vele a pénzét.

                                                             

          Soha sem szerettem az erőszakos embereket, de főleg olyan dolgokat, amik felborítják a szabadnapom boldog semmit tevését és ezért inkább megpróbáltam szóban elintézni. Sajnos nem gyanítottam, ketten vannak és sajnos ebben profik. Éles fájdalmat, de még annyi erőm volt, hogy mind a kettőt a kezembe levő korsóval eszméletlen állapotba jutatnom. Sajnos a harmadik eszmélet vesztő az én lettem. Szép kötésem magam körül tértem magamhoz és az aggodalmas kérdésemre, mennyire súlyos az egész közölték velem:

-         A főnöke rém büszke magára (miért is?) de ez semmi. Bent járt az, akin maga segítet és érdeklődőt az égéssége iránt. Közöltem vele az csak egy dolog, de ami rá vár az nem egyszerű. Máskülönben a sérülés tényleg súlyos, a vágás nem rövid, de pár hét és kiheveri. Ja, az áldozat nem akarta megérteni, mivel fizetve volt a Tb-je ezért nincs fizetni valója az orvosi ellátásért, de ő ennek ellenére fájdalomdíjként hagyót magának 150.000 Ft (az több mint egy éves fizetésem) és közölte, ha bármire szüksége van, ezen a számon elérhető. De a felépülése után szeretettel várja, mert… de ezt majd személyesen.

-         És mikor engednek ki?

-         Gondolom egyértelmű, varrat szedés után. De mit izgul. Itt jó kezekben van, és én ezek után nem izgulnék, a jövöm miatt. Ön megfogta az Isten lábát. De most beadok önnek egy altatott és próbáljon lazítani. Legalább ezt a pár napot.

            Éreztem, ahogy teljesen ellazulok és csak nagyon nagy hálával tudtam arra gondolni, aki az események után meg fogja gyökeresen változtatni az életemet. Soha nem volt még 150.000 egy összegbe, a kezembe, mindig gondoskodtam róla ez a csoda ne történjen meg, de most hogy az ölömbe hullót azon kaptam magam, hogy azon kattogok, hogyan tudnám ezt megduplázni, megtriplázni…

             Éreztem ennek a „betegségnek” első félre ismerhetetlen szindrómáit, de mégis boldogsággal töltött el. Ha valaki így dobálózik, százezrekkel annak a milliók sem számítanak. Szerettem a „volt” munkahelyem, de valami azt súgta oda már nem megyek vissza. Csak annyira volt elég hogy hétről hétre, hónapról hónapra, de se előre se hátra.

          Végre eljött a nap, amikor szemtől szemben állhattam azzal, akinek az arcára is csak haloványan emlékeztem. Lényegében csak arra figyeltem, akit meg kellet nyugtatnom. Taxiba szálltam és leeset az állam, amikor megláttam azt a villát ahol a megmentettem tengette „szerény” életét.

             Két biztonsági ember fogadott a kapuban és megkérdezte, mit is szeretnék a főnöküktől, mert ha nem fontos, akkor jobb lett volna nem elküldeni azt, amivel jöttem. Elborult az agyam, de a lábadozásomnak köszönhető közöltem velük, ha én nem vagyok, akkor most már nem lenne főnökük.

            Úgy néz ki tudtak az incidensről, mert mély meghajlással kísértek be és szó nélkül léptek le.

            Szívélyes fogadtatás. Szabadkozott, hogy nem kereset, de remélte, hogy meg fogom tenni.

-         Szeretnék önről tudni egy pár dolgot. Annyit már tudok, Pataki Imre a neve és a főnöke csak szép dolgokat mondott. De nem is kel mást tudnom, hiszen ha én kapom a késszúrást, főleg hogy több mint 1.000.000 volt nálam és voltam olyan meggondolatlan hogy nem hoztam magammal egyik emberemet sem de, most már tudom. Nem mindent lehet, pénzel elintézni és remélem, nem sértetem meg azzal, hogy megpróbáltam egy kicsit kárpótolni az általam okozót anyagi kiesést.

-         Kedves…

-         Maxim Szabela. Olasz származású vagyok, de amit elterveztem Magyarországon az tökéletesen működik. Tudom, ha komoly anyagi háttér van egy vállalkozásban, akkor minden nagyon kézenfekvő. De láttam fantáziát az itteni életben és nem is bántam meg.

       A palota, amiben lakot kész állom volt, és amikor látta menyire tetszik csak annyit mondott:

-         Többek között mondta a főnököd, számodra nincs lehetetlen. Eső munkád az lenne egy nemrég vásárolt házamat kellene fel korszerűsíteni. Az udvaron van egy kis ház, ami áll két szóba konyha, meg ami kel és abban, ha gondolod, ellakhatsz, mert amit rád bízok az tulajdon képen egy hat lakásból álló kertes építmény. A fizetéseddel meg leszel elégedve. A teljes felújításra munkadíj 1.000.000 és úgy oldod, meg, ahogy akarod.

-         Mikor lehet ezt megnézni?

-         Szolok a sofőrömnek és már is mehetünk.

            Amikor megláttam leesett az állam. Ide legalább 10 ember kel, de akkor, és az agyam pörögni kezdett. Az a pénz nem pénz egy ekkora munkára. De kitalálta a gondolatomat és közölte:

-         Az embereknek a fizetését én adom. Ha jól dolgoznak, a magyar kereseteknek a dupláját, de ha szombat és vasárnap is dolgoznak, akkor még egy nem kis prémiumra is számit hatnak.

-         Kérek két napot és egy biztos. Egy hónap és már ki is lehet adni.

-         Te viccelsz. Ide olyan emberek jönnek, akik nekem fognak dolgozni és minden rajtad keresztül megy majd.

-         De akkor nekem mi lesz a szerepem?

-         Akkor elmondanám. Te leszel a jobb kezem és mindent, amit még álmodni sem mertél meg tudsz valósítani, de ehhez, teljes diszkréció kel.

-         Akkor most nézd meg a te kis lakrészedet. Vár még rád egy meglepetés. Ha tetszik, akkor még ma beköltözhetsz.

             Most ezek után a lakás olyan volt, álmodni sem lehetett szebbet. Minden felszereltség adott volt, és két órán belül az a kevéske személyes holmimat szinte elnyelte a sok különböző funkciókra beépítet szekrénysor.

Amikor egy mesés ebéd elfogyasztása után a francia pezsgőmet szürcsöltem valaki bekopogott. Amikor ajtót nyitottam, leesett az állam.

Egy állom szép nő állt az ajtóban, és amikor látta rajtam teljesen kész vagyok megszólalt, és hangja az istennőz zenéje volt füleimnek:

-         mondta a főnők, segítselek át az első napokon, mert ma szerda van, de hétfőnél hamarább nem lehet a munkálatokat elkezdeni, mert onnantól szól az engedély. Ha akarod, akkor sofőröd leszek, szakácsnőd, de rajtad áll, ha kel egy masszázs, és ha éjjel esetleg nem tudnál aludni, akkor, gondoskodom, hogy altató dalt dúdoljak a füledbe.

-         Nem hiszek se a szememnek sem a fülemnek. De…

-         Remélem nem az ajtóba fogunk éjszakázni. Hogy higgy, a szemednek remélem, látod, itt vagyok. Ad a kezed és meg fogsz győződni, hogy egy hús vér lény, vagyok.

            Kedvesen rátette a kemény mellére a kezem, és aminek sajnos parancsolni egy férfi sem tud, magamhoz öleltem, de a férfiasságom rögtön harci állásba állt és ezt rögtön megérezte. Szinte hozzám tapadt és én reszkettem a felindulástól. Nevetett és közölte velem mi lenne, ha lezuhanyozna és én megtennék neki egy szívességet. Megmosnám a hátát, meg amit szeretnék.

            Olyan gyorsan vetkőztem, mint még soha. Lezuhanyoztunk „össze kapcsolod, ásunk ott történt meg. Megtörölköztünk, ö engem és én őt. A második a menybe repítet és alig kaptam levegőt. Ő kiment és két pohár pezsgőt hozott. Ittunk és megkérdezte mikor voltam utójára nővel.  

           Bevallottam több mint fél éve, de az utolsó ilyen akkora csalódást okozott azt hittem ez örökre ki fog maradni az életemből.

          Hétfő reggelig olyan gyorsan eltelt fel sem fogtam mikor van éjszaka és mikor nappal. Amikor mindent kiettünk ittunk hűtőszekrényből és elment „után pótlásért” akkor felhívtam azokat a barátaimat, akikben bíztam és hétfőre megszerveztem a munka kezdést.

          Amikor a főnők megjelent reggel, enyhe túlzás mivel 10 óra is elmúlt, már minden pörgőt, mint a karikacsapás. Nem is lettem háborgatva egész munka alatt. Amikor látta menyire fel vagyok dobodva akkor tudta, bevált nálam az ajándék. Meg is kérdezte félig viccesen félig komolyan:

-         Ennyire le ragadtál az Áginál? Őt csak egy bonusznak szántam.

-         Én nem. Több mint két éve egyedül élek és annyira kellemes és csodás. Mit kel tennem, hogy ezt komollyá tegyem?

-         Már megbocsáss, de felnőtt ember vagy te tudod, mit szeretnél. Én csak azt kérem tőled, amit látom, maximálisan teljesítesz. Ha továbbra is így állsz, hozzá a dolgokhoz én nem vagyok semminek az elrontója.

            A következő munkák is szintén kegyetlenül nehezek voltak, de két munka között volt egy teljes hét, amikor a haverjaim elmentek le a Balatonra és mindent megkaptak. Még nőket is.

          Az Ági az fenomenális volt. minden téren. Egyűt létünk ötödik honapjában egy csodás hajnalon, amikor ébredeztünk a hasára tette a kezem és az, amit éreztem teljesen kivitte az álmot a szememből. A meglepetéstől sírva fakadtam. Átölelt és megkérdezte:

-         Akkor ezek öröm könyék?

-         Viccelsz, hiszen nincs ennél felemelőbb dolog a világon.

      Tudtam, legalább is reméltem ö is azt akarja, mint én. Semmi kifogása nem volt az esküvő ellen, de nem akart egyházit. Csak polgárit és azt a főnők nem csak bevállalta, de támogatta is az ötletet. Reméltem ez holtamig tartó lesz.

         Hetedik hónapban volt, amikor kaptunk egy olyan megbízást, meg kellet látogatni egy üzlet vetélytársat, aki véletlenül külföldön tartózkodott. Nekem kellet át adni az ajándékát egy méreg drága bort azzal az üzenettel mikor és kinek a társaságában kel elfogyasztania ezt.

          Annyira naiv voltam, fel sem merült bennem a lényeg, de amikor a fent említet esemény után kaptam egy nyolc szám jegyű összeget és véletlenül a tudomásomra jutott, mind a négy áldozat sajnálatos módon másnap reggelre rejtélyes körülmények között elhunyt éreztem meg fagy az ereimben a vér. Meg sem mertem említeni az Ági előtt, de amikor arra ébredtem patakokba folyó könnyekkel, mindent kikotyogtam csak egy mondat erejéig megjegyezte:

-         Ne izgulj csak az első ilyen zavart engem is, mert a többi már magától megoldódott.

-         Szóval te már tettél ilyet. És nem zavar?

-         Amikor már kilenc számjegyű lesz a bankszámlád és az első szám se egyes lesz akkor téged is hidegen fog hagyni.

 

 

                  Ébredés a valóságra

 

         Most már tudtam miért vet fel és mit vet észre bennem. Első pillanattól levágta, imádom a hatalmat és meg is adott mindent. Természetesen csak meg kellet fertőznie a megalománia SZIN DROMMAL és én nagyon jó alany voltam. Áginak igaza volt. Megszületett a második gyermekünk és a harmadik is. De akkor már semmi pénz nem volt elég. Tudtam minden cselszövését kívülről és nem is gyanított kialakítottam egy olyan egyedi dolgot, amivel pár perc leforgása alatt minden pénzét olyan szinten le tudtam nullázni, hogy a legjobb nyomozó sem találta volna meg.

         Fél évig kint dolgoztunk Dél Amerikában és ott már nekem is megvoltak olyan kapcsolataim, amiről csak én tudtam még Ági sem.

Volt a közös kassza, de volt mind kettőnknek olyan, ami csak az övé volt. Sajnos a legjobb barátom megpróbálta megjátszani a „fedhetetlent” de véletlenül autó balesetben halt meg. Akkor döntöttem el ezt nem hagyom, hogy szárazon vigye el. Annak ellenére, hogy a főnők, hogy biztosítsa az ártatlanságát olyan összeget helyezet el egy külföldi bankban a család nevére, amiből biztonságban tudta leélni az életét. Olyan boldog volt még kezet is csókolt ennek a féregnek.

          Következő helyszín Afrika egy olyan ország ahol senki sem tudta lényegében a jótékonykodás fedő történet hátterében mi is állt tulajdon képen. Itt már nem csak a pénz volt a lényeg, hanem az, eltűnjön, azok szeme elöl, akik már megunták csak ők húzzák mindig a rövidebbet és természetesen, aki a háttérből kaszált most lapított. Engem nem zavart, mert még nem jutottam el arra a szintre, amikor teljes egyéniséggé tudtam válni.

          Tonga szigetek. Egy egész rezidencia állt a rendelkezésünkre és itt három héten keresztül nem csináltunk semmit. Nekem mégis egyre gyanúsabb lett a drága imádni való Ágicám. De nem kellet soká várnom. Egy napon egyedül ébredtem, és nem is ez dühítet fel a legjobban. Közölték velem, azonnal el kel mennem a szigetről, vagy le leszek tartoztatva. Egyértelmű olyan hitelesen alakítottam a semmit nem tudót, annyi igaz volt fogalmam sem volt hóvá tűntek el, de volt egy sejtésem.

A főnököm kedvenc mondása vezetett nyomra:

-         Ha azt akarod, ne találjanak, olyan pofátlanul legyél, ott ahol eszükbe sem jut keresni, mert nem fogják elhinni. Főleg, szemmel tarthatod, akit akarsz.

         Vannak az életben olyan dolgok, amiket meg lehet bocsátani, és amiket nem. A három lányunk Svájcban járt iskolába és nem értetem meg miért nem látogatta őket több mint egy évig. A nagyobbik 17, a középső 15 és a leg kisebbik 11. Számomra semmi sem fontosabb, mint az ő boldogságuk. Tudtam engem örülten szeretnek és titokban minden nap tartottuk a kapcsolatot.

          Nagyon szép eredményeket értek el és minden esélyük megvan, olyan életet éljenek, amit megérdemelnek. De ezért nekem el kel tűnnöm az életükből, természetesen, biztosítom a jövőjüket, ami mindennél fontosabb. Nem érették meg mi történik az anyukkal, de a hidegségét nem tudták elviselni.

          Megtaláltam ezt a két embert. Tudtam legalább egy magyarázattal tartoznak nekem, de én csak egy dologra voltam kíváncsi. Annak a nőnek a magyarázatára, aki három gyereket szült a világra és most világát nem tudja. Követtem, de megérezte és rám szólt:

-         Nem kel settenkedned. Tudom, nem fogod megérteni az én életfelfogásomat, de nem is akarom elmagyarázni.

-         Egy dologra viszont kénytelen leszel. mit tett veled ez az ember, amiért nem tudsz önmagad lenni?

-         Tévedsz. Én mindig is ilyen voltam csak te is annyira naiv vagy még mindig. Ezt a szüleimtől örököltem. Csak én számitok és senki más. De most bele fáradtam és tudom te sokkal jobb szülő leszel, mint sok más. Tudom, mire készülsz, de agy két napot és utána azt teszel, amit jónak látsz.

           Elnéztem ezt az arcot. Ugyan az volt, mint mindig, de már nem volt lélek mögötte. Csak egy idegen, akit szerettem, de most már nem ismertem meg. Mi történhetett? De megígértem még nem lépek csak akkor, amikor megbeszéltük.

 

               Utolsó lépés

          Elnéztem ezt az arcot és nem tudtam magamhoz térni. Felidéztem életünk legszebb pillanatait és csak most értettem meg miért is nem akart egyházi esküvőt. Tehát mind végig hazudót nekem. A hátam mögött továbbra is a főnőkkel is volt meg bele sem akarok gondolni még kikkel. Elő vettem a bőröndömből azt a Viszkit, amit első alkalommal kaptam tőle azzal a falc dumával, hogy az egyűt létünk 25 évén fogjuk felbontani.

          Párizs jutott eszembe. Három napot tölt ötünk ott, és amikor megérkeztünk a csomagjainkat elküldtük a szállodába. Mi kisétáltunk egy csodás parkba, de a nyár egyik vicces játéka, hirtelen jött vihar. Nem tartott sokáig, de ahhoz bőven elég volt ronggyá ázni. Fetrengtünk a röhögéstől, és amikor megállt mellettünk a rendőrautó a szerelmemből kiment a szín. A rendőr viszont csak szeretet volna kedves lenni azzal, hogy szívesen elvisz a szállodába ahol lakunk, mert gondolta nem találunk oda.

-         Köszönjük, de ilyen vizes ruhával nem szeretnénk össze vizezni az ülést.

-         Miért, ha leterítem egy nejlonnal mi baja lesz?

-         Rendben.

         Kedvesen elcsevegtünk mindenről és a végén a műszakja után egyűt vacsoráztunk. Mesélt a családjáról és a végén kicsit kimentünk az éjszakába mivel ő másnap szabadnapos volt vállalta a kalauzolásunkat. Megkérdeztük, hogy tudjuk meghálálni a kedvességét de ö csak annyit kért ismerjük meg a feleségét és a két már kamasz kosárlabdázó fiát. Hát nem volt semmi egyik sem. Az egyik 206 a másik 202 centi magas volt, de dőlt belőlük a kedvesség a szeretet és imádták az anyukat. Nem az apjuktól örökölték ezeket a paramétereket. A nagyapjuk volt 198 centi magas, de a fényképeken, amiket mutattak róla lehetet látni azt az igazi sportosan élő, ember típus. Lóháton lovagló ruhában, olyan volt, mint egy angol lord.

          Meglepetten vetünk tudomást, ő tényleg angol, ott is él a birtokán. Javasolta nekünk, menyünk el egyűt és nézünk meg egy igazi angol birtokot. Ami nem fért a fejembe az, hogy van az, hogy egy angol lord egy francia kisemberhez adja a lányát:

-         O ez egy külön történet. Lényegében nincsenek véletlenek, de hiszen biztos történt a ti életetekben is olyan dolog, amit semmiien logikus magyarázat nem tud alá támasztani. A tenger parton nyaraltam apámmal csak engem egy kicsit elragadót a túlzott bátorság és fittyet hányva a jelzőkre hogy az már nem úszók számára való hely. Utánam úszott és a lélegeztetés csókban végződött. Nem mondom, mert több mint egy évig fujt a férjemre, de amikor meglátta az ikreket akkor azt mondta, lényegébe most már Napóleont sem utálja annyira.

              A harmadik gyerek születésénél majdnem elveszítettem. De lehet ekkor történt valami vele. Császározni kellet, és azonnal el kellet kötni és így nem lehetet több gyerekünk. Ő ezt úgy könyvelte el, nem is baj, hiszen ö csak lányoknak tud életet adni és ebből három bőven elég.

-         Nem mondod komolyan! De ebben én is hibás lehetek, hiszen én vagyok az apjuk.

-         Nem kel a vetítés, mert tudom mennyire oda vagy a ki fruskákért.

           Ott hagytam, mert nem fért a fejembe, egy anya egyáltalán ezt, hogy képzeli. A gyerek, ha egészséges mennyire lényeges szeretet szempontjából hogy fiú e vagy lány. Nem akartam elhinni, de innen kezdődött el az, egyre ritkábban említette a lányokat, és ha véletlenül ezt szóba hoztam olyan szinten kelt ki magából inkább hanyagoltam a témát. De nem a lányaimat. Nem véletlenül küldtem őket külföldre tanulni, mert titokban abban reménykedtem ez csak egy átmeneti állapot az anyjuknál és idővel felejtős lesz. De nem. Akkor boronált össze a legjobb barátnőjével és ezt azzal magyarázta nem akar egy olyan emberrel lefeküdni, aki nem tudod neki fiú utódot nemzeni. Egy évig egyűt éltünk, de már nem aludtunk közös ágyban.

          Nem volt rósz a barátnője, de eldöntöttem neki nem fogok gyereket csinálni. Egy fél év után megkérdezte, nem akarok több gyereket, és amikor közöltem vele, hogy nem akkor faképen hagyót. Nem tudta felfogni, nem akarom azt, ami kivédhetetlen volt, még jobban össze zavarni a három lány lelki világát. érezték ök. anélkül is, valami nem kerek, ami a két szülőjük életében történi, de úgy döntöttek, ha mi ezt el akarjuk mondani, akkor, megtesszük, de ha nem.

         Másnap kegyetlen hangulatban ébredtem és a maradék piát kiöntöttem a lefolyóba. Nem maradt sok, de még a szagától is felfordult a gyomrom.

         Letelt a megbeszélt idő és megkerestem a főnököt a rejtek helyén. Nem lepődött meg, de lehetet látni rajta, nem ezen a világon van.

-         Ne tegyél szemrehányást, mert tudom mit rontottam el. De sajnos változtatni nem tudok a megtörténteken. Ezt olvasd el, és amikor a végére érsz, akkor eldöntöd mi a helyes és mi nem. Ez lesz az utolsó dolog, amit kérek tőled.

Amit a kezembe nyomott az egy végrendelet, amit a feleségem írt. Bocsánatot kért, amiért öngyíkos lett, de nem akarta ezt a kétes életet fojtani, amibe annyira bele gabalyodót, ö sem tudta már ki is a valójában. Olyan mértékben elborult az agyam, közöltem vele, minden pénzét, mindenét elvettem és csak a három lányom fogja ezt örökölni. De előtte a saját kezemmel fogom megfojtani. Felnevetet, de volt a nevetésében valami vérfagyasztó.

-         Ne fáradj, mert a méreg, amit megittam az pár percen belül hatni fog. Itt van, amiről beszéltem. Ted meg nekem és akkor nyugodtan halok meg, ha senki sem fog megtalálni és soha nem derül ki hogy ki voltam valójában. Ami az igazat megszépíti, olvasd el a záró jelentést, ami kb. egy hónapot adott volna még nekem, de pokoli fájdalmakkal.

Amit meg kellet tennem az végig fog kísérteni életem végéig, de már megszoktam, ha valamit el akarok magamban temetni, akkor el is fogok. A lényeg, soha nem szabad alkoholhoz nyúlnom, de ez nem fog hiányozni. Mielőtt meghoztam ezt a döntést, beszéltem a lányaimmal és elmondtam nekik mindent. Sírtak ugyan egy sort de, megértették. Ők számomra az életcél, de már csak annyit tartok meg magamnak, ami egy szerény élethez kel.

El fogok járni a kávézóba újságot olvasni, és ha a lányaim férjhez mennek és kel nekik egy nagyapa szeret szíve, akkor állok elébe, mert szeretet nélkül élni értelmetlen. Csodás tervek, de tudtam ez még váratatni fog magára. Nem tudtam megbocsátani a drága nagynénéimnek, amiért életem legszebb éveit elvették tőlem és szívfájdalom nélkül bedobtak oda ahol elhalt bennem minden olyan érzés a család iránt. Sajnos az új hazájuk megtanította a pénz bálványozására és arra, hogy a pénz hatalom, ha sok van, belőle tisztelnek, de ha rengeteg, akkor letérdelnek előtted és imádni fognak, mert ott a remény, talán ebből a rengeteg pénzből ők is kapnak pár morzsát.

 

           Tovább vitt a vérem

 

Műtét. Attól nem izgultam felismer bárki, amikor én sem ismertem fel saját magam. Nem beszélve eltelt 28 év, amikor láttak. Oda költöztem abba városba ahol közös üzletet vittek. Többek között volt egy hihetetlenül szép helyen egy szálódájuk és én kibéreltem egy lakosztályt két hónapra, előre kifizettem és a személyzet szemtelenül nagy borravalókat szórtam. A harmadik nap mind a két nő felkereset és megpróbált kiszedni belőlem pár dolgot. Mindig is imádtam azokat az embereket megalázni, akik olyan sóvárogva alázkodtak meg olyan emberek előtt, akik nem foglalkoztak a pénzel és nem tudták eltitkolni nem irányítja őket a pénzsóvárság. Ők a pénzt csak egy szükséges rossznak tekintették. Amikor az első látogatás, ami érdekes módon majdnem 4 órásra sikerült és akkor is csak akkor vették észre mennyire nem érdekel a társaságuk, amikor el kezdtem ásítozni és arra hivatkoztam szeretnék végre lepihenni. Mielőtt végre az eltávozás mezejére léptek, mondták, ha nincs ellenemre, nagyon szívesen bele vennének egy két okos projektbe, ami mind nekik, mind nekem nagy hasznot hozna, mivel lehet az embernek rengeteg pénze, de sosem annyi, ami megvédhetné egy csődtől. Mondtam még erre vissza térhetünk. Hát bekapták a csalit, most már jöhet a bealtatás.

Amit meg tudtam az teljesen felháborított. Évek óta ki sem mozdultak sehová, pontosabban csak oda ahonnan pénzt tudtak szakítani. Rendben. Akkor ideje megnézni azt a helyet, amit én csak kikapcsolódásra használok, de ugyan akkor anélkül, hogy a kisujjamat is megmozdítanám, dől ott is a pénz.

A Niagara vízesés leglátványosabb pontján, vettem egy csodás kis csak 30 szobás panziót. Aki örült dolgokra vágyót és szerette a természet vad erejébe gyönyörködni, csak ki kellet nyitnia egy ablakot és mindent megkapott. Ezt a helyet a nagyobbik lányomnak vettem. Nem véletlenül. Olyan jó érzéke volt az üzlethez mind a dédnagymamájának, képes volt több hét könyvelését vissza idézni fejből. Soha sem tévedet, de azért mindent a legnagyobb pontossággal két különböző helyre is elmentet. A középső volt a jobb keze. Ha azt akartad elérni minden a legnagyobb rendbe legyen, akkor ezt családba kel megoldani. Amikor ezek az események leperegtek akkor a nagyobbik 21 a középső 19 és a leg kisebbik 15 éves. Mind a három nagyon szép és főleg korom fekete hajú, amit tőlem örököltek és tenger kék szemű, amit az anyuktól. 

Teljesen padlót fogtak, amikor szép sorjában nem egyszerre lettek bemutatva. Amit még megörököltek az anyuktól az, hogy nagyon szépen tudták megköszönni, ha valaki megajándékozta őket bármivel. A leleményességüknek köszönhető olyan korszerűsítéseket tudtak elvégezni, amire külön engedélyek kelletek, de ezek megszerzését játszi könnyedséggel oldották meg.

Kérdezték, esetleg nem e tudnám megkérni, az ő üzleteiket is erre a mintára szeretnék át alakítani. Javasoltam nekik a középsőt és miután egy ilyen lány minden álmát felülmúló fizetésének a tripla csikartam ki belőlük sajnálkozva, de át engedtem őt nekik három hónapra, de egy nappal sem többet. Annyi volt a feladata, megtudjon minden pénzmozgást, honnan hóvá, és amikor eljön a végső pillanat, csak lenullázni keljen és minden üzletre korszerűsítő hitelt vegyen fel. Pontosabban annyira mínuszba vinni amennyire csak lehet. Amit elvégzett iskolát az pénz és számlaviteli könyvelő. Kecske és káposzta.

Vissza térve elkezdtünk nagy partikat szervezni különböző jótékony célú társaságok létre hozását. Tulajdon képen nekem csak arra kellet rávennem őket, adják a nevüket és olyan híresek lesznek, mint még senki. Ök. legyenek mindig az elsők, akik nem kis összegekkel nyissák meg az adakozás listákat, mert akkor a többi dúsgazdag sznob szintén nagyon mélyen bele fog nyúlni a pénztárcájába. És kánnán, földjén bejött a jólét. A lányaim a háttérben olyan nyugodtan tudtak dolgozni, ahogy csak akartak.

Egy nap kaptam egy szóból álló levelet. Ez a szó, amit vártam ennyi volt. „kész”. Azzal a fedő storyval, születésnapom lesz, megkértem őket fogadjanak el egy két hetes vakációt egy világkörúti úttal fűszerezve. Egy óriás luxus hajon a V.I.P. Részlegen.

Nem tudtak hálálkodni. Nekem viszont végig kellet néznem, ahogy ez a két „pióca” nő, hogy zabálja magát degeszre minden alkalommal, amikor csak enni valót tétek karnyújtásnyira tőlük. Végre eljött az utolsó este és végre fel lélegeztem.

 

         Az utolsó vacsora

Közöltem velük ez egy igazi francia est lesz. Hét féle elő étel, ami csak azért olyan parányi adagokból áll, felcsigázza a vendégek íz világgát és felkészíti őket az igazi kulináris különlegességekre. Következet egy kínai specialitás leves, ami csak tengerből származó alapanyagokból készült. Egyedi íz, amit még csak kevesen tapasztaltak. A második fogást, aki megmondta miből készült az 10.000 dollár pénzjutalmat kaphatót volna. De sajnos ezt senki sem találta, ki, de akik ilyen helyen megfordulnak a zömét nem érdekelte volna egy ilyen jelentéktelen összeg. Annak ellenére, hogy pontosan nyolcszor futottak neki a legnagyobb csalódásukra már annyira nem érezték ki a lényegeket, mivel azért a több féle bor is megtette a hatását így duzzogva, de feladták.

Az utolsó és legszebb pillanat, amikor az, aki rendezte ezt az egészet megköszöni a vendégeknek az együtt töltőt, szép pillanatokat. Bucsuzik, és hogy reméli, ezeket az élményeket még sokszor fogják egyűt áttelni. Azt is felsorolta mit és hol tudnak kedvezményesen elérni.

Megint otthon és a két nő mogorván közölte, sajnos elég rövid volt ez az egész, és amikor már kezdtek bele jönni az édes semmit tevésbe, nem mintha megszakadtak volna a nagy „munkába”.

Közöltem velük egy pár napot szeretnék a lányaimmal töltenem. Kőződték ez így természetes. Csak azt nem tudták még soha többet nem fognak látni.

 

              A bukta

Vissza a mindennapi élethez. Ami vissza hozta ezt a két nőt a kegyetlen valóságban egy tucat levél. Főleg bankoktól. A legnagyobb összeget nyújtó bankhoz bementek, és amikor fel lett téve az a kérdés, miért kellet az összes likviditást kivenni és jelzálog címszó alatt egy örült nagy összeget felvenni? Csak ültek és fogalmuk nem volt. Be lett nekik mutatva egy állítólagos cég, ami érdekében történt, de közölték, ott is csak nagyon rövid ideig landolt az a pénz, mert készpénz formában fel lett véve és onnan kezdve senki sem tud semmit a pénz hollétéről. Sajnos egy dolgot tudtak kitalálni, a tisztázáshoz kértek 48 órát és megígérték ez nagyon hamar tisztázva lesz.

A borzalmas az volt a többi banknál is ugyan ez lett eljátszva és minden, ami elméletileg ki lett fizetve csak csúsztatva lett. Az első éjszaka a teljes kétségbe esés árnyékában telt és sajnos tudták itt csak menekülni lehet. Volt szerencsére egy páncélszekrény, amiről csak ketten tudtak és abban még mindig ott volt 350.000 dollár. Csomagoltak és rendeltek két repülő jegyet. Egyelőre Ausztráliában és ott majd gondolkodhatnak mit is lehet tenni Hívtak egy taxit, és amikor a repülőtéren kiszálltak öt rendőrautó várta. És íme, itt ért véget a remény futam. Megértették végre miért is történt minden, de ez mar rajtuk nem segített.

 

            Egy apa és három lány

A cél szentesíti az eszközt. Már olyan régi ez az állítás mégis tökéletesen megfelel. Egy hatalmas birtok a tenger parton. Saját leszálló pálya, mindennel, amit ember elképzelt. Vagy még elképzelni sem tud, de ez már a tökéletes biztonság mivel minden szál el lett tüntetve a múlt irányában, de minden szál a jövő csodás ajándékai felé nyitott.

 

                                                                            Vége

 

 

 

 

 

    

 

                                   

  

 

                              Írta Bölönyi Benedek

 

Bevezetés.

 

            Ha bele nézünk emberi mivoltunkban csak egy nagyon fejlet, fegyelmezett állatot látunk. Meglepődnek? Akkor próbálják elképzelni magukat egy olyan szituációban, amikor nincs más kiút és a negatív események, fénysebességek követik egymást. Nem biztos, minden helyzetben uralni tudjuk a helyzetet.

            Azt hisszük uralni tudjuk az életünket. Mindent meg lehet tervezni és véghez vinni. Az egészben az a vicces, hogy amikor megszületünk, elindulunk egy véges folyamat útján, ami a halállal végződik. Tervezhetünk hosszú távra csak az a kérdés lesz időnk be is fejezni, amit elkezdtünk?

            Szeretnék egy olyan példát is mondani, amikor ezek, események következményeként olyan külső változások is történnek, mint:

            Volt tanár kollegám, édes apja egyik városban a rák kutató, korházban és intézetben haldokolt. Az volt a kívánsága ne egyedül keljen eltávoznia az árnyékvilágból. A két város közötti távolság 150 km. volt csupán. Hajnalban kegyetlen pillanatokat átélve végre jobblétre szenderült. 

             A papír munka intézése közben jött a hír, édes anyja autó balesetet szenvedet és nem biztos, hogy túl éli. Kocsiba ült, és amikor megérkezet, egy harminc évvel idősseb hófehér hajú, aggastyán szélt ki a kocsiból. De nem csak a külső változott. két hónapon át semmi sem tudta érdekelni csak ült és bámult maga elé. Amikor kb. egy év múlva vissza tért a mindennapi életbe, senki sem látta többet mosolyogni és soha többet nem járt el társaságban. Szakmailag mindent megcsinált, de soha nem lett önmaga.

Több arculatból szedtem össze a következő személy karakterének a megalkotását, de remélem sikerült egy nem minden napi dolgot több igaz történetből meg egy kis írói fantáziával érdekessé tenni.

Nem javasolom ennek írásnak elolvasását 18 év alatti személyeknek vagy gyenge gyomrúaknak.

                                       

                            

      POKLOKON TÚL

          A búcsú

 

               Repülőtér, Ferihegy. Már mindenen túl vagyok, csak hatvan perc. Kiléphetek a régi életemből, mindenből, ami ehhez az országhoz és ahhoz a személyhez kapcsol, aki holnaptól már nem létezik. Kérdés mennyire igaz lesz ez. A nevem már változtatva és kis fájdalommal, de nem kis pénzért én magam sem fogom felismerni azt, akivé fog változtatni a plasztikai sebész. Őt nem fogja az érdekelni ki is voltam és miért kel egy vagyont kifizetnem egy ilyen műtétre. Addig nem csinál semmit ameddig az utolsó cent be nincs fizetve és utána eltüntet minden nyomot, ami hozzá vezetne.

             Behunyom a szemem és végig gondolom ezt a 19 évet, onnan kezdve, amikor egy senki voltam, és ha nagyon őszinte akarok, magamhoz lenni most még inkább vagyok az, de rengeteg pénzem van, és ha kel meg tudom játszani a dúsgazdag embert, aki csak, szeretné értelmesen anyagi hátterének köszönhetően, mocskos felvágó két kézzel való pénzszórással úgy élni, ahogy csak azok, akik ezt megtehetik. Hálát adok Istennek, ezt a szülei nem élték meg. Sajnos autó balesetben haltak meg, úgy hogy egy szellemileg nem komplett totál részeg frontálisan beléjük rohant. Ez egy szeptemberi hónapban történt és akkor voltam első osztályos.

             Elcsodálkoztam miért is nagymamám jött elém iskola után. Mondta, finom ebéd lesz, és ott megírhatom a leckéimet. A szeme ki volt sírva és én megkérdeztem:

-         Miért apámék nem értek még vissza Bécsből? – de elakadt a lélegzetem, amikor felsírt. Akkor tudtam nem egyszerű, amit nem akart kimondani.

Nem is erőltettem csak akkor éreztem gyűlöletet az iránt, aki elvette a családomat. Szerencsére az is a helyszínen meghalt és így le lett zárva az ügy.

Nagyanyáméknak három gyerekük volt, de egyedül apám maradt mellettük. A másik két lány kimentek Kanadába és úgy élték életüket, hogy csak akkor jöttek haza, amikor a történelem iróniája következtében szintén autó balesetben hunyt el mind a két nagy szülöm. Akkor is csak addig voltak itthon ameddig elkótyavetyélték nagymamáméi házát és engem intézetbe dugtak. Alig múltam 11 éves. Mivel vékony cingár testalkatú gyerek voltam rögtön kikezdtek a nagyobb gyerekek, de arra nem számítottak, hogy ezt nagyon rosszul időzi tették.  Úgy orrba gyűrtem a legbátrabbat, eltört és eszméletet vesztette. Amikor meg akartak büntetni közöltem az igazgatóval, azután hogy az életelvet tőlem minden olyan személyt, akit szerettem, nincs az a büntetés, ami érinteni tudna. Ezért soha sem fogok erről az időszakomról beszélni.    

 

               Az első lépés

 

            Néha vannak dolgok, amik végérvényesen megváltoztatnak dolgokat. A kedvenc kocsmámban hűsítettem magam a sörömmel. Lényegébe az életem nagyjából erről is szolt. Hétfő-péntek munka látástól vakulásig szombat és vasárnap, egyik sört a másik után és vasárnap után a lényegtelen hétfő, amikor minden kezdődőt elölről a végtelenségig. Kivétel ez a nap. Egy külföldit talált meg magának egy alkesz és mivel „bele zúgót” a tele pénztárcájába, megpróbálta egy késsel hadonászva rávenni, ossza meg vele a pénzét.

                                                             

          Soha sem szerettem az erőszakos embereket, de főleg olyan dolgokat, amik felborítják a szabadnapom boldog semmit tevését és ezért inkább megpróbáltam szóban elintézni. Sajnos nem gyanítottam, ketten vannak és sajnos ebben profik. Éles fájdalmat, de még annyi erőm volt, hogy mind a kettőt a kezembe levő korsóval eszméletlen állapotba jutatnom. Sajnos a harmadik eszmélet vesztő az én lettem. Szép kötésem magam körül tértem magamhoz és az aggodalmas kérdésemre, mennyire súlyos az egész közölték velem:

-         A főnöke rém büszke magára (miért is?) de ez semmi. Bent járt az, akin maga segítet és érdeklődőt az égéssége iránt. Közöltem vele az csak egy dolog, de ami rá vár az nem egyszerű. Máskülönben a sérülés tényleg súlyos, a vágás nem rövid, de pár hét és kiheveri. Ja, az áldozat nem akarta megérteni, mivel fizetve volt a Tb-je ezért nincs fizetni valója az orvosi ellátásért, de ő ennek ellenére fájdalomdíjként hagyót magának 150.000 Ft (az több mint egy éves fizetésem) és közölte, ha bármire szüksége van, ezen a számon elérhető. De a felépülése után szeretettel várja, mert… de ezt majd személyesen.

-         És mikor engednek ki?

-         Gondolom egyértelmű, varrat szedés után. De mit izgul. Itt jó kezekben van, és én ezek után nem izgulnék, a jövöm miatt. Ön megfogta az Isten lábát. De most beadok önnek egy altatott és próbáljon lazítani. Legalább ezt a pár napot.

            Éreztem, ahogy teljesen ellazulok és csak nagyon nagy hálával tudtam arra gondolni, aki az események után meg fogja gyökeresen változtatni az életemet. Soha nem volt még 150.000 egy összegbe, a kezembe, mindig gondoskodtam róla ez a csoda ne történjen meg, de most hogy az ölömbe hullót azon kaptam magam, hogy azon kattogok, hogyan tudnám ezt megduplázni, megtriplázni…

             Éreztem ennek a „betegségnek” első félre ismerhetetlen szindrómáit, de mégis boldogsággal töltött el. Ha valaki így dobálózik, százezrekkel annak a milliók sem számítanak. Szerettem a „volt” munkahelyem, de valami azt súgta oda már nem megyek vissza. Csak annyira volt elég hogy hétről hétre, hónapról hónapra, de se előre se hátra.

          Végre eljött a nap, amikor szemtől szemben állhattam azzal, akinek az arcára is csak haloványan emlékeztem. Lényegében csak arra figyeltem, akit meg kellet nyugtatnom. Taxiba szálltam és leeset az állam, amikor megláttam azt a villát ahol a megmentettem tengette „szerény” életét.

             Két biztonsági ember fogadott a kapuban és megkérdezte, mit is szeretnék a főnöküktől, mert ha nem fontos, akkor jobb lett volna nem elküldeni azt, amivel jöttem. Elborult az agyam, de a lábadozásomnak köszönhető közöltem velük, ha én nem vagyok, akkor most már nem lenne főnökük.

            Úgy néz ki tudtak az incidensről, mert mély meghajlással kísértek be és szó nélkül léptek le.

            Szívélyes fogadtatás. Szabadkozott, hogy nem kereset, de remélte, hogy meg fogom tenni.

-         Szeretnék önről tudni egy pár dolgot. Annyit már tudok, Pataki Imre a neve és a főnöke csak szép dolgokat mondott. De nem is kel mást tudnom, hiszen ha én kapom a késszúrást, főleg hogy több mint 1.000.000 volt nálam és voltam olyan meggondolatlan hogy nem hoztam magammal egyik emberemet sem de, most már tudom. Nem mindent lehet, pénzel elintézni és remélem, nem sértetem meg azzal, hogy megpróbáltam egy kicsit kárpótolni az általam okozót anyagi kiesést.

-         Kedves…

-         Maxim Szabela. Olasz származású vagyok, de amit elterveztem Magyarországon az tökéletesen működik. Tudom, ha komoly anyagi háttér van egy vállalkozásban, akkor minden nagyon kézenfekvő. De láttam fantáziát az itteni életben és nem is bántam meg.

       A palota, amiben lakot kész állom volt, és amikor látta menyire tetszik csak annyit mondott:

-         Többek között mondta a főnököd, számodra nincs lehetetlen. Eső munkád az lenne egy nemrég vásárolt házamat kellene fel korszerűsíteni. Az udvaron van egy kis ház, ami áll két szóba konyha, meg ami kel és abban, ha gondolod, ellakhatsz, mert amit rád bízok az tulajdon képen egy hat lakásból álló kertes építmény. A fizetéseddel meg leszel elégedve. A teljes felújításra munkadíj 1.000.000 és úgy oldod, meg, ahogy akarod.

-         Mikor lehet ezt megnézni?

-         Szolok a sofőrömnek és már is mehetünk.

            Amikor megláttam leesett az állam. Ide legalább 10 ember kel, de akkor, és az agyam pörögni kezdett. Az a pénz nem pénz egy ekkora munkára. De kitalálta a gondolatomat és közölte:

-         Az embereknek a fizetését én adom. Ha jól dolgoznak, a magyar kereseteknek a dupláját, de ha szombat és vasárnap is dolgoznak, akkor még egy nem kis prémiumra is számit hatnak.

-         Kérek két napot és egy biztos. Egy hónap és már ki is lehet adni.

-         Te viccelsz. Ide olyan emberek jönnek, akik nekem fognak dolgozni és minden rajtad keresztül megy majd.

-         De akkor nekem mi lesz a szerepem?

-         Akkor elmondanám. Te leszel a jobb kezem és mindent, amit még álmodni sem mertél meg tudsz valósítani, de ehhez, teljes diszkréció kel.

-         Akkor most nézd meg a te kis lakrészedet. Vár még rád egy meglepetés. Ha tetszik, akkor még ma beköltözhetsz.

             Most ezek után a lakás olyan volt, álmodni sem lehetett szebbet. Minden felszereltség adott volt, és két órán belül az a kevéske személyes holmimat szinte elnyelte a sok különböző funkciókra beépítet szekrénysor.

Amikor egy mesés ebéd elfogyasztása után a francia pezsgőmet szürcsöltem valaki bekopogott. Amikor ajtót nyitottam, leesett az állam.

Egy állom szép nő állt az ajtóban, és amikor látta rajtam teljesen kész vagyok megszólalt, és hangja az istennőz zenéje volt füleimnek:

-         mondta a főnők, segítselek át az első napokon, mert ma szerda van, de hétfőnél hamarább nem lehet a munkálatokat elkezdeni, mert onnantól szól az engedély. Ha akarod, akkor sofőröd leszek, szakácsnőd, de rajtad áll, ha kel egy masszázs, és ha éjjel esetleg nem tudnál aludni, akkor, gondoskodom, hogy altató dalt dúdoljak a füledbe.

-         Nem hiszek se a szememnek sem a fülemnek. De…

-         Remélem nem az ajtóba fogunk éjszakázni. Hogy higgy, a szemednek remélem, látod, itt vagyok. Ad a kezed és meg fogsz győződni, hogy egy hús vér lény, vagyok.

            Kedvesen rátette a kemény mellére a kezem, és aminek sajnos parancsolni egy férfi sem tud, magamhoz öleltem, de a férfiasságom rögtön harci állásba állt és ezt rögtön megérezte. Szinte hozzám tapadt és én reszkettem a felindulástól. Nevetett és közölte velem mi lenne, ha lezuhanyozna és én megtennék neki egy szívességet. Megmosnám a hátát, meg amit szeretnék.

            Olyan gyorsan vetkőztem, mint még soha. Lezuhanyoztunk „össze kapcsolod, ásunk ott történt meg. Megtörölköztünk, ö engem és én őt. A második a menybe repítet és alig kaptam levegőt. Ő kiment és két pohár pezsgőt hozott. Ittunk és megkérdezte mikor voltam utójára nővel.  

           Bevallottam több mint fél éve, de az utolsó ilyen akkora csalódást okozott azt hittem ez örökre ki fog maradni az életemből.

          Hétfő reggelig olyan gyorsan eltelt fel sem fogtam mikor van éjszaka és mikor nappal. Amikor mindent kiettünk ittunk hűtőszekrényből és elment „után pótlásért” akkor felhívtam azokat a barátaimat, akikben bíztam és hétfőre megszerveztem a munka kezdést.

          Amikor a főnők megjelent reggel, enyhe túlzás mivel 10 óra is elmúlt, már minden pörgőt, mint a karikacsapás. Nem is lettem háborgatva egész munka alatt. Amikor látta menyire fel vagyok dobodva akkor tudta, bevált nálam az ajándék. Meg is kérdezte félig viccesen félig komolyan:

-         Ennyire le ragadtál az Áginál? Őt csak egy bonusznak szántam.

-         Én nem. Több mint két éve egyedül élek és annyira kellemes és csodás. Mit kel tennem, hogy ezt komollyá tegyem?

-         Már megbocsáss, de felnőtt ember vagy te tudod, mit szeretnél. Én csak azt kérem tőled, amit látom, maximálisan teljesítesz. Ha továbbra is így állsz, hozzá a dolgokhoz én nem vagyok semminek az elrontója.

            A következő munkák is szintén kegyetlenül nehezek voltak, de két munka között volt egy teljes hét, amikor a haverjaim elmentek le a Balatonra és mindent megkaptak. Még nőket is.

          Az Ági az fenomenális volt. minden téren. Egyűt létünk ötödik honapjában egy csodás hajnalon, amikor ébredeztünk a hasára tette a kezem és az, amit éreztem teljesen kivitte az álmot a szememből. A meglepetéstől sírva fakadtam. Átölelt és megkérdezte:

-         Akkor ezek öröm könyék?

-         Viccelsz, hiszen nincs ennél felemelőbb dolog a világon.

      Tudtam, legalább is reméltem ö is azt akarja, mint én. Semmi kifogása nem volt az esküvő ellen, de nem akart egyházit. Csak polgárit és azt a főnők nem csak bevállalta, de támogatta is az ötletet. Reméltem ez holtamig tartó lesz.

         Hetedik hónapban volt, amikor kaptunk egy olyan megbízást, meg kellet látogatni egy üzlet vetélytársat, aki véletlenül külföldön tartózkodott. Nekem kellet át adni az ajándékát egy méreg drága bort azzal az üzenettel mikor és kinek a társaságában kel elfogyasztania ezt.

          Annyira naiv voltam, fel sem merült bennem a lényeg, de amikor a fent említet esemény után kaptam egy nyolc szám jegyű összeget és véletlenül a tudomásomra jutott, mind a négy áldozat sajnálatos módon másnap reggelre rejtélyes körülmények között elhunyt éreztem meg fagy az ereimben a vér. Meg sem mertem említeni az Ági előtt, de amikor arra ébredtem patakokba folyó könnyekkel, mindent kikotyogtam csak egy mondat erejéig megjegyezte:

-         Ne izgulj csak az első ilyen zavart engem is, mert a többi már magától megoldódott.

-         Szóval te már tettél ilyet. És nem zavar?

-         Amikor már kilenc számjegyű lesz a bankszámlád és az első szám se egyes lesz akkor téged is hidegen fog hagyni.

 

 

                  Ébredés a valóságra

 

         Most már tudtam miért vet fel és mit vet észre bennem. Első pillanattól levágta, imádom a hatalmat és meg is adott mindent. Természetesen csak meg kellet fertőznie a megalománia SZIN DROMMAL és én nagyon jó alany voltam. Áginak igaza volt. Megszületett a második gyermekünk és a harmadik is. De akkor már semmi pénz nem volt elég. Tudtam minden cselszövését kívülről és nem is gyanított kialakítottam egy olyan egyedi dolgot, amivel pár perc leforgása alatt minden pénzét olyan szinten le tudtam nullázni, hogy a legjobb nyomozó sem találta volna meg.

         Fél évig kint dolgoztunk Dél Amerikában és ott már nekem is megvoltak olyan kapcsolataim, amiről csak én tudtam még Ági sem.

Volt a közös kassza, de volt mind kettőnknek olyan, ami csak az övé volt. Sajnos a legjobb barátom megpróbálta megjátszani a „fedhetetlent” de véletlenül autó balesetben halt meg. Akkor döntöttem el ezt nem hagyom, hogy szárazon vigye el. Annak ellenére, hogy a főnők, hogy biztosítsa az ártatlanságát olyan összeget helyezet el egy külföldi bankban a család nevére, amiből biztonságban tudta leélni az életét. Olyan boldog volt még kezet is csókolt ennek a féregnek.

          Következő helyszín Afrika egy olyan ország ahol senki sem tudta lényegében a jótékonykodás fedő történet hátterében mi is állt tulajdon képen. Itt már nem csak a pénz volt a lényeg, hanem az, eltűnjön, azok szeme elöl, akik már megunták csak ők húzzák mindig a rövidebbet és természetesen, aki a háttérből kaszált most lapított. Engem nem zavart, mert még nem jutottam el arra a szintre, amikor teljes egyéniséggé tudtam válni.

          Tonga szigetek. Egy egész rezidencia állt a rendelkezésünkre és itt három héten keresztül nem csináltunk semmit. Nekem mégis egyre gyanúsabb lett a drága imádni való Ágicám. De nem kellet soká várnom. Egy napon egyedül ébredtem, és nem is ez dühítet fel a legjobban. Közölték velem, azonnal el kel mennem a szigetről, vagy le leszek tartoztatva. Egyértelmű olyan hitelesen alakítottam a semmit nem tudót, annyi igaz volt fogalmam sem volt hóvá tűntek el, de volt egy sejtésem.

A főnököm kedvenc mondása vezetett nyomra:

-         Ha azt akarod, ne találjanak, olyan pofátlanul legyél, ott ahol eszükbe sem jut keresni, mert nem fogják elhinni. Főleg, szemmel tarthatod, akit akarsz.

         Vannak az életben olyan dolgok, amiket meg lehet bocsátani, és amiket nem. A három lányunk Svájcban járt iskolába és nem értetem meg miért nem látogatta őket több mint egy évig. A nagyobbik 17, a középső 15 és a leg kisebbik 11. Számomra semmi sem fontosabb, mint az ő boldogságuk. Tudtam engem örülten szeretnek és titokban minden nap tartottuk a kapcsolatot.

          Nagyon szép eredményeket értek el és minden esélyük megvan, olyan életet éljenek, amit megérdemelnek. De ezért nekem el kel tűnnöm az életükből, természetesen, biztosítom a jövőjüket, ami mindennél fontosabb. Nem érették meg mi történik az anyukkal, de a hidegségét nem tudták elviselni.

          Megtaláltam ezt a két embert. Tudtam legalább egy magyarázattal tartoznak nekem, de én csak egy dologra voltam kíváncsi. Annak a nőnek a magyarázatára, aki három gyereket szült a világra és most világát nem tudja. Követtem, de megérezte és rám szólt:

-         Nem kel settenkedned. Tudom, nem fogod megérteni az én életfelfogásomat, de nem is akarom elmagyarázni.

-         Egy dologra viszont kénytelen leszel. mit tett veled ez az ember, amiért nem tudsz önmagad lenni?

-         Tévedsz. Én mindig is ilyen voltam csak te is annyira naiv vagy még mindig. Ezt a szüleimtől örököltem. Csak én számitok és senki más. De most bele fáradtam és tudom te sokkal jobb szülő leszel, mint sok más. Tudom, mire készülsz, de agy két napot és utána azt teszel, amit jónak látsz.

           Elnéztem ezt az arcot. Ugyan az volt, mint mindig, de már nem volt lélek mögötte. Csak egy idegen, akit szerettem, de most már nem ismertem meg. Mi történhetett? De megígértem még nem lépek csak akkor, amikor megbeszéltük.

 

               Utolsó lépés

          Elnéztem ezt az arcot és nem tudtam magamhoz térni. Felidéztem életünk legszebb pillanatait és csak most értettem meg miért is nem akart egyházi esküvőt. Tehát mind végig hazudót nekem. A hátam mögött továbbra is a főnőkkel is volt meg bele sem akarok gondolni még kikkel. Elő vettem a bőröndömből azt a Viszkit, amit első alkalommal kaptam tőle azzal a falc dumával, hogy az egyűt létünk 25 évén fogjuk felbontani.

          Párizs jutott eszembe. Három napot tölt ötünk ott, és amikor megérkeztünk a csomagjainkat elküldtük a szállodába. Mi kisétáltunk egy csodás parkba, de a nyár egyik vicces játéka, hirtelen jött vihar. Nem tartott sokáig, de ahhoz bőven elég volt ronggyá ázni. Fetrengtünk a röhögéstől, és amikor megállt mellettünk a rendőrautó a szerelmemből kiment a szín. A rendőr viszont csak szeretet volna kedves lenni azzal, hogy szívesen elvisz a szállodába ahol lakunk, mert gondolta nem találunk oda.

-         Köszönjük, de ilyen vizes ruhával nem szeretnénk össze vizezni az ülést.

-         Miért, ha leterítem egy nejlonnal mi baja lesz?

-         Rendben.

         Kedvesen elcsevegtünk mindenről és a végén a műszakja után egyűt vacsoráztunk. Mesélt a családjáról és a végén kicsit kimentünk az éjszakába mivel ő másnap szabadnapos volt vállalta a kalauzolásunkat. Megkérdeztük, hogy tudjuk meghálálni a kedvességét de ö csak annyit kért ismerjük meg a feleségét és a két már kamasz kosárlabdázó fiát. Hát nem volt semmi egyik sem. Az egyik 206 a másik 202 centi magas volt, de dőlt belőlük a kedvesség a szeretet és imádták az anyukat. Nem az apjuktól örökölték ezeket a paramétereket. A nagyapjuk volt 198 centi magas, de a fényképeken, amiket mutattak róla lehetet látni azt az igazi sportosan élő, ember típus. Lóháton lovagló ruhában, olyan volt, mint egy angol lord.

          Meglepetten vetünk tudomást, ő tényleg angol, ott is él a birtokán. Javasolta nekünk, menyünk el egyűt és nézünk meg egy igazi angol birtokot. Ami nem fért a fejembe az, hogy van az, hogy egy angol lord egy francia kisemberhez adja a lányát:

-         O ez egy külön történet. Lényegében nincsenek véletlenek, de hiszen biztos történt a ti életetekben is olyan dolog, amit semmiien logikus magyarázat nem tud alá támasztani. A tenger parton nyaraltam apámmal csak engem egy kicsit elragadót a túlzott bátorság és fittyet hányva a jelzőkre hogy az már nem úszók számára való hely. Utánam úszott és a lélegeztetés csókban végződött. Nem mondom, mert több mint egy évig fujt a férjemre, de amikor meglátta az ikreket akkor azt mondta, lényegébe most már Napóleont sem utálja annyira.

              A harmadik gyerek születésénél majdnem elveszítettem. De lehet ekkor történt valami vele. Császározni kellet, és azonnal el kellet kötni és így nem lehetet több gyerekünk. Ő ezt úgy könyvelte el, nem is baj, hiszen ö csak lányoknak tud életet adni és ebből három bőven elég.

-         Nem mondod komolyan! De ebben én is hibás lehetek, hiszen én vagyok az apjuk.

-         Nem kel a vetítés, mert tudom mennyire oda vagy a ki fruskákért.

           Ott hagytam, mert nem fért a fejembe, egy anya egyáltalán ezt, hogy képzeli. A gyerek, ha egészséges mennyire lényeges szeretet szempontjából hogy fiú e vagy lány. Nem akartam elhinni, de innen kezdődött el az, egyre ritkábban említette a lányokat, és ha véletlenül ezt szóba hoztam olyan szinten kelt ki magából inkább hanyagoltam a témát. De nem a lányaimat. Nem véletlenül küldtem őket külföldre tanulni, mert titokban abban reménykedtem ez csak egy átmeneti állapot az anyjuknál és idővel felejtős lesz. De nem. Akkor boronált össze a legjobb barátnőjével és ezt azzal magyarázta nem akar egy olyan emberrel lefeküdni, aki nem tudod neki fiú utódot nemzeni. Egy évig egyűt éltünk, de már nem aludtunk közös ágyban.

          Nem volt rósz a barátnője, de eldöntöttem neki nem fogok gyereket csinálni. Egy fél év után megkérdezte, nem akarok több gyereket, és amikor közöltem vele, hogy nem akkor faképen hagyót. Nem tudta felfogni, nem akarom azt, ami kivédhetetlen volt, még jobban össze zavarni a három lány lelki világát. érezték ök. anélkül is, valami nem kerek, ami a két szülőjük életében történi, de úgy döntöttek, ha mi ezt el akarjuk mondani, akkor, megtesszük, de ha nem.

         Másnap kegyetlen hangulatban ébredtem és a maradék piát kiöntöttem a lefolyóba. Nem maradt sok, de még a szagától is felfordult a gyomrom.

         Letelt a megbeszélt idő és megkerestem a főnököt a rejtek helyén. Nem lepődött meg, de lehetet látni rajta, nem ezen a világon van.

-         Ne tegyél szemrehányást, mert tudom mit rontottam el. De sajnos változtatni nem tudok a megtörténteken. Ezt olvasd el, és amikor a végére érsz, akkor eldöntöd mi a helyes és mi nem. Ez lesz az utolsó dolog, amit kérek tőled.

Amit a kezembe nyomott az egy végrendelet, amit a feleségem írt. Bocsánatot kért, amiért öngyíkos lett, de nem akarta ezt a kétes életet fojtani, amibe annyira bele gabalyodót, ö sem tudta már ki is a valójában. Olyan mértékben elborult az agyam, közöltem vele, minden pénzét, mindenét elvettem és csak a három lányom fogja ezt örökölni. De előtte a saját kezemmel fogom megfojtani. Felnevetet, de volt a nevetésében valami vérfagyasztó.

-         Ne fáradj, mert a méreg, amit megittam az pár percen belül hatni fog. Itt van, amiről beszéltem. Ted meg nekem és akkor nyugodtan halok meg, ha senki sem fog megtalálni és soha nem derül ki hogy ki voltam valójában. Ami az igazat megszépíti, olvasd el a záró jelentést, ami kb. egy hónapot adott volna még nekem, de pokoli fájdalmakkal.

Amit meg kellet tennem az végig fog kísérteni életem végéig, de már megszoktam, ha valamit el akarok magamban temetni, akkor el is fogok. A lényeg, soha nem szabad alkoholhoz nyúlnom, de ez nem fog hiányozni. Mielőtt meghoztam ezt a döntést, beszéltem a lányaimmal és elmondtam nekik mindent. Sírtak ugyan egy sort de, megértették. Ők számomra az életcél, de már csak annyit tartok meg magamnak, ami egy szerény élethez kel.

El fogok járni a kávézóba újságot olvasni, és ha a lányaim férjhez mennek és kel nekik egy nagyapa szeret szíve, akkor állok elébe, mert szeretet nélkül élni értelmetlen. Csodás tervek, de tudtam ez még váratatni fog magára. Nem tudtam megbocsátani a drága nagynénéimnek, amiért életem legszebb éveit elvették tőlem és szívfájdalom nélkül bedobtak oda ahol elhalt bennem minden olyan érzés a család iránt. Sajnos az új hazájuk megtanította a pénz bálványozására és arra, hogy a pénz hatalom, ha sok van, belőle tisztelnek, de ha rengeteg, akkor letérdelnek előtted és imádni fognak, mert ott a remény, talán ebből a rengeteg pénzből ők is kapnak pár morzsát.

 

           Tovább vitt a vérem

 

Műtét. Attól nem izgultam felismer bárki, amikor én sem ismertem fel saját magam. Nem beszélve eltelt 28 év, amikor láttak. Oda költöztem abba városba ahol közös üzletet vittek. Többek között volt egy hihetetlenül szép helyen egy szálódájuk és én kibéreltem egy lakosztályt két hónapra, előre kifizettem és a személyzet szemtelenül nagy borravalókat szórtam. A harmadik nap mind a két nő felkereset és megpróbált kiszedni belőlem pár dolgot. Mindig is imádtam azokat az embereket megalázni, akik olyan sóvárogva alázkodtak meg olyan emberek előtt, akik nem foglalkoztak a pénzel és nem tudták eltitkolni nem irányítja őket a pénzsóvárság. Ők a pénzt csak egy szükséges rossznak tekintették. Amikor az első látogatás, ami érdekes módon majdnem 4 órásra sikerült és akkor is csak akkor vették észre mennyire nem érdekel a társaságuk, amikor el kezdtem ásítozni és arra hivatkoztam szeretnék végre lepihenni. Mielőtt végre az eltávozás mezejére léptek, mondták, ha nincs ellenemre, nagyon szívesen bele vennének egy két okos projektbe, ami mind nekik, mind nekem nagy hasznot hozna, mivel lehet az embernek rengeteg pénze, de sosem annyi, ami megvédhetné egy csődtől. Mondtam még erre vissza térhetünk. Hát bekapták a csalit, most már jöhet a bealtatás.

Amit meg tudtam az teljesen felháborított. Évek óta ki sem mozdultak sehová, pontosabban csak oda ahonnan pénzt tudtak szakítani. Rendben. Akkor ideje megnézni azt a helyet, amit én csak kikapcsolódásra használok, de ugyan akkor anélkül, hogy a kisujjamat is megmozdítanám, dől ott is a pénz.

A Niagara vízesés leglátványosabb pontján, vettem egy csodás kis csak 30 szobás panziót. Aki örült dolgokra vágyót és szerette a természet vad erejébe gyönyörködni, csak ki kellet nyitnia egy ablakot és mindent megkapott. Ezt a helyet a nagyobbik lányomnak vettem. Nem véletlenül. Olyan jó érzéke volt az üzlethez mind a dédnagymamájának, képes volt több hét könyvelését vissza idézni fejből. Soha sem tévedet, de azért mindent a legnagyobb pontossággal két különböző helyre is elmentet. A középső volt a jobb keze. Ha azt akartad elérni minden a legnagyobb rendbe legyen, akkor ezt családba kel megoldani. Amikor ezek az események leperegtek akkor a nagyobbik 21 a középső 19 és a leg kisebbik 15 éves. Mind a három nagyon szép és főleg korom fekete hajú, amit tőlem örököltek és tenger kék szemű, amit az anyuktól. 

Teljesen padlót fogtak, amikor szép sorjában nem egyszerre lettek bemutatva. Amit még megörököltek az anyuktól az, hogy nagyon szépen tudták megköszönni, ha valaki megajándékozta őket bármivel. A leleményességüknek köszönhető olyan korszerűsítéseket tudtak elvégezni, amire külön engedélyek kelletek, de ezek megszerzését játszi könnyedséggel oldották meg.

Kérdezték, esetleg nem e tudnám megkérni, az ő üzleteiket is erre a mintára szeretnék át alakítani. Javasoltam nekik a középsőt és miután egy ilyen lány minden álmát felülmúló fizetésének a tripla csikartam ki belőlük sajnálkozva, de át engedtem őt nekik három hónapra, de egy nappal sem többet. Annyi volt a feladata, megtudjon minden pénzmozgást, honnan hóvá, és amikor eljön a végső pillanat, csak lenullázni keljen és minden üzletre korszerűsítő hitelt vegyen fel. Pontosabban annyira mínuszba vinni amennyire csak lehet. Amit elvégzett iskolát az pénz és számlaviteli könyvelő. Kecske és káposzta.

Vissza térve elkezdtünk nagy partikat szervezni különböző jótékony célú társaságok létre hozását. Tulajdon képen nekem csak arra kellet rávennem őket, adják a nevüket és olyan híresek lesznek, mint még senki. Ök. legyenek mindig az elsők, akik nem kis összegekkel nyissák meg az adakozás listákat, mert akkor a többi dúsgazdag sznob szintén nagyon mélyen bele fog nyúlni a pénztárcájába. És kánnán, földjén bejött a jólét. A lányaim a háttérben olyan nyugodtan tudtak dolgozni, ahogy csak akartak.

Egy nap kaptam egy szóból álló levelet. Ez a szó, amit vártam ennyi volt. „kész”. Azzal a fedő storyval, születésnapom lesz, megkértem őket fogadjanak el egy két hetes vakációt egy világkörúti úttal fűszerezve. Egy óriás luxus hajon a V.I.P. Részlegen.

Nem tudtak hálálkodni. Nekem viszont végig kellet néznem, ahogy ez a két „pióca” nő, hogy zabálja magát degeszre minden alkalommal, amikor csak enni valót tétek karnyújtásnyira tőlük. Végre eljött az utolsó este és végre fel lélegeztem.

 

         Az utolsó vacsora

Közöltem velük ez egy igazi francia est lesz. Hét féle elő étel, ami csak azért olyan parányi adagokból áll, felcsigázza a vendégek íz világgát és felkészíti őket az igazi kulináris különlegességekre. Következet egy kínai specialitás leves, ami csak tengerből származó alapanyagokból készült. Egyedi íz, amit még csak kevesen tapasztaltak. A második fogást, aki megmondta miből készült az 10.000 dollár pénzjutalmat kaphatót volna. De sajnos ezt senki sem találta, ki, de akik ilyen helyen megfordulnak a zömét nem érdekelte volna egy ilyen jelentéktelen összeg. Annak ellenére, hogy pontosan nyolcszor futottak neki a legnagyobb csalódásukra már annyira nem érezték ki a lényegeket, mivel azért a több féle bor is megtette a hatását így duzzogva, de feladták.

Az utolsó és legszebb pillanat, amikor az, aki rendezte ezt az egészet megköszöni a vendégeknek az együtt töltőt, szép pillanatokat. Bucsuzik, és hogy reméli, ezeket az élményeket még sokszor fogják egyűt áttelni. Azt is felsorolta mit és hol tudnak kedvezményesen elérni.

Megint otthon és a két nő mogorván közölte, sajnos elég rövid volt ez az egész, és amikor már kezdtek bele jönni az édes semmit tevésbe, nem mintha megszakadtak volna a nagy „munkába”.

Közöltem velük egy pár napot szeretnék a lányaimmal töltenem. Kőződték ez így természetes. Csak azt nem tudták még soha többet nem fognak látni.

 

              A bukta

Vissza a mindennapi élethez. Ami vissza hozta ezt a két nőt a kegyetlen valóságban egy tucat levél. Főleg bankoktól. A legnagyobb összeget nyújtó bankhoz bementek, és amikor fel lett téve az a kérdés, miért kellet az összes likviditást kivenni és jelzálog címszó alatt egy örült nagy összeget felvenni? Csak ültek és fogalmuk nem volt. Be lett nekik mutatva egy állítólagos cég, ami érdekében történt, de közölték, ott is csak nagyon rövid ideig landolt az a pénz, mert készpénz formában fel lett véve és onnan kezdve senki sem tud semmit a pénz hollétéről. Sajnos egy dolgot tudtak kitalálni, a tisztázáshoz kértek 48 órát és megígérték ez nagyon hamar tisztázva lesz.

A borzalmas az volt a többi banknál is ugyan ez lett eljátszva és minden, ami elméletileg ki lett fizetve csak csúsztatva lett. Az első éjszaka a teljes kétségbe esés árnyékában telt és sajnos tudták itt csak menekülni lehet. Volt szerencsére egy páncélszekrény, amiről csak ketten tudtak és abban még mindig ott volt 350.000 dollár. Csomagoltak és rendeltek két repülő jegyet. Egyelőre Ausztráliában és ott majd gondolkodhatnak mit is lehet tenni Hívtak egy taxit, és amikor a repülőtéren kiszálltak öt rendőrautó várta. És íme, itt ért véget a remény futam. Megértették végre miért is történt minden, de ez mar rajtuk nem segített.

 

            Egy apa és három lány

A cél szentesíti az eszközt. Már olyan régi ez az állítás mégis tökéletesen megfelel. Egy hatalmas birtok a tenger parton. Saját leszálló pálya, mindennel, amit ember elképzelt. Vagy még elképzelni sem tud, de ez már a tökéletes biztonság mivel minden szál el lett tüntetve a múlt irányában, de minden szál a jövő csodás ajándékai felé nyitott.

 

                                                                            Vége

 

 

         Érdekes kérdés. Mi is tulajdon képen egy utca zenész? Tudom, amit elkezdtem 2014 decemberében, nem sokan mernék egyáltalán megtenni de, szerencsére nem vagyunk egyformák. Akkor omlott minden szét körülöttem, és szinte el sem hiszem azotta eltelt 5 hónap. Nagyon kemény, reménytelen helyzetekkel tarkítva de szerencsére sikerült talpon maradnom.

Ha őszinte akarok lenni, akkor azzal kezdhetem, hálás köszönetem azoknak az embereknek, akik a Kacsó Pongrác utcai 1-gyes villamos felszálló helyén az aluljáróba meghallgatták a zenémet és szívbéli hozzá járulásaikkal, átsegítettek ezen a nem gyenge időszakon.

Decembertől majdnem minden nap ott zenéltem, de a másik fellépő helyem a Széchenyi fürdő előtt volt. Ha viszont volt olyan nap, amikor egész napos munkám jött be akkor természetesen ezt is becsületesen elvégeztem. Ha azt akartam, talpon maradjak akkor nem is, gondolkoztam csak megtettem mindent ennek érdekében.

Akik csak a valóság műsorokból ismerik az élet nehézségeit, azok soha sem fogják megérteni, mennyire bonyolult az élet, amikor semmid sem maradt, mint a becsületed. Mert azt soha sem szabad aprópénzre váltani.

  Sok emberrel elbeszélgettem és nem csak a mostani öt hónap. Összevonásából született az a gondolat, hogyan születik meg egy olyan ember, aki a jelenlegi társadalomnak, köszönhetően egy olyan lényé változik át, akinek semmi sem szent. Nincsenek gátlásai, és csak egy dolgot tud, és tesz, de ezt inkább a konkrét kisregényből fog kiderülni. És ezt a modern társadalom szülte.

 

                                                         2

Poklokon túl.

Repülőtér, Ferihegy. Már mindenen túl vagyok és csak hatvan perc, és mindent el tudok hagyni, ami a múltam. Kérdés ez mennyire igaz. A nevem sem a régi és nemsokára az arcomra sem fogok emlékezni. Csak egy jó plasztikai sebész kel. Behunyom a szemem, és végig gondolom még egyszer ezt a 19 évet, amikor még egy senki voltam a mostani énemhez képest, aki már többszörös milliárdos. Csak egy egyszerű ember voltam, aki nem kis tudással de lerekedt egy olyan szinten, ami csak a mindennapokra terjedt ki egész addig a napig amikor: Az első lépés a lejtőn. A sörömet kortyolgattam a kedvenc kocsmám teraszán, amikor egy szerencsétlen külföldit meg akartak verni. Láttam rajta ö csak egy áldozat és tudtam ezt nem szabad tétlenül néznem. Megpróbáltam szép szóval leszerelni azokat, aki bántani próbálták de, hirtelen fájdalmat éreztem a bordáim között. Utolsó erőmből még leütöttem azt, aki megszúrt de utána sötét lett. Két nap múlva tértem magamhoz a kórházba. Közölték velem nem kis szerencsém volt, mert két bordával feljebb szúr, akkor az kettévágta, volna a szívem. Így csak a tüdőm sérült meg de ez pár hét intenzív kezeléssel felejtős lesz. Csak egy jó darabig legalább három hónapig nem szabad dolgoznom. Megkérdeztem:

- Ön szerint doktor úr ehhez mit szól majd a főnököm?

- Ugyan. Miért izgul. Amíg eszméletlenül feküdt, bejött az, akit megvédet és lehet, hogy mivel csak egy kis csenevész emberke ö ezt nem élte volna túl. Hagyót viszont magának 150. 000 forintot és egy címet, ahol jelentkezhet olyan munkára, amit szívesen fog végezni, és a jelenlegi fizetésének az ötszöröséért.

- Nem mondja komolyan? - elállt lélegzettel vettem át a pénzt. Többször is átszámoltam és csak akkor hittem el, nem álmodom ez a szín tiszta valóság. Alig vártam kikerüljek a kórházból és megköszönjem, mert még senki nem tett velem ehhez hasonló dolgot. Még nem tudtam mi is lesz a jövő béli feladatom, de a pénz jobban megrészegített, mint a legtöbb megivott alkohol. Tudtam oda vissza, már nem megyek, és bármi legyen az én vállalni, fogom. Nem bántam meg. És eljött az a nap, amikor eladtam a lelkem az ördögnek. Miért ekkora felhatás? Nem akartam keresgélni, így eldöntöttem, taxival fogok menni. Amikor megérkeztem, csak leeset az állam. Két nem kis biztonsági ember fogadott a kapuban és megkértek mondjam el miért is keresem Marcellt? Mondták, mondjak egy nevet:

- Pataki Imre vagyok, és nem tudom akkor hol a pokolba voltak, amikor a legnagyobb szükség lett volna magukra, Mert én fele akkora vagyok mind ti se még simán, ha elborul az agyam, kipofozlak a cipőtökből! Nyugodtan kezdtem

                                                         3

de, amikor megláttam a lenéző vigyorukat, elborult az agyam és olyan hangosan ordítottam Marcell meghallott engem a házból és kiszólt:

- Jobban jártok, ha beengeditek a haveromat, mert nem igazán szokott a levegőbe beszélni. De szerintem ne akarjátok kipróbálni az ellenkezőét.

Bent elakadt a lélegzetem, amikor megláttam mekkora luxus, veszi körül. A fogadószoba olyan volt, mint egy állom. Le sem mertem ülni de ö csak annyit mondott:

- Már unom így jövő héten már az egyik emberem lakásában lesz ez. HA MEG LESZ VELE ELÉGEDVE. Na ne légy annyira ósdi. Ígértem neked valamit és csak rá kel bólintanod. El sem, hiszem még most sem, képes voltál kiállni egy vadidegenért. De most már teljesen megbízom benned. Mondtad, nincs számodra lehetetlen. Vettem egy házat, ami kicsit le van lakva. Van egy hátsó kerti lak is mellette, ott lakhatsz ameddig olyanná, teszed amilyennek, én akarom. Tudom jó a fantáziád, és mivel mondtad, vannak megbízható embereid, akik mindent jól tudnak megoldani. Megnézzük még ma?

- ÉLETEM LEGBOLDOGABB PILLANATA LENNE. Mehetünk?

- Nem innánk valamit előtte?

- Bocsi de te olyasmit kérsz tőlem, amihez egész ember kel, és ilyenkor soha sem iszok semmit, te nem így látod ezt? Viszont egy jó kávé jól esne, ha nem túl nagy kérés?

- Ezt szeretem, mert ez egy beugrató kérdés volt. Ragyogó elme lehetsz.

- Nem csak tudom mit, mikor lehet és ez a legfontosabb.

- Akkor most kapsz egy nem mindennapi kávét de, nézd meg mire gondoltam. Egy csengetés és egy olyan bombázó hozta be a kávét, hogy elállt a lélegzetem. Látta rajtam szememmel felfalom azt a " tündért " aki lenge öltözetben hozta és úgy mosolygott rám, mint aki már évek óta ismert. Tudta, azt tehet velem, amit akar, és ezzel én is tisztában voltam. Az első munka. Egy, két, emeletes ingatlanról volt szó. A földszint egy igazi amerikai konyha volt valamikor, az első emelet, család részére a másodikon pedig, vendégszobák. Minden megvolt, ami a tervezéshez kellet, és tudtam, megfogtam Isten lábát.
Természetesen a melléképületben megvolt minden, ami egy tökéletes élethez kellet. Tele hűtőszekrény, ruhák az én méretemre. Leültem a számítógép elé és egész délután este 23 óráig mindent, megterveztem 3 d-be n. Hátra akartam

                                                     4

dőlni, amikor valaki bekopogott és kiállt a küszöbön? A bombázó.
- Szia. Remélem nem zavarok. Látom kész vagy mindennel és gondolom, mivel én eddig pihentem nem mondanál nemet egy igazi lazító masszázsra, vagy tévedek?
– Nem az, teljesen biztos, mert épp egy zuhanyozásra készültem.
- Remélem nem baj, ha én is erre vágyom mielőtt.
- Természetesen nem, hiszen olyan vagy, mint a legszebb állom, amit valaha álmodtam. Bementünk a fürdőszobába. Nem kérette magát, levetkőzött és fel nem fogtam mi is történik velem. Nem tudtam betelni ezzel a nővel, aki mindent megtett annak érdekébe teljesen elfelejtsek minden rosszat, ami nem kis ideje kísértett. Hajnalban kimerülten beájultam az ágyba, és amikor délután magamhoz tértem megtettem, a költségvetést és hívni akartam a megbízómat, amikor megcsörrent a telefon és megkért nyissak neki ajtót. Ott állt és két csodás nő kíséretében.

Pezsgőt hozott, és megkérdezte:
- Na sikerült valamit megoldanod drága barátom?
- Megtisztelnél azzal, nézd át, amit eddig tettem és kíváncsi vagyok a véleményedre. Szakavatott tekintettel végignézte azt, amit elé tettem, szó nélkül felbontotta a pezsgőt, és csak annyit, mondót:
- Elhiszed, nincsenek véletlenek? Mert azt hogy egymásra találtunk ez nem véletlen. Ez meg volt írva. Akár hiszed akár nem. Te ezen túl, nekem dolgozol, és ez nekem megér 1. 000. 000 nem beszélve, minden barátomnak ezen az alapáron foglak átadni ilyen volumenű munkákra. Nem olcsó de tökéletes. Rendben. Megkérdezhetem, a két nő közül melyiket szeretnéd következő bonusznak?
- Tudom, meglepő lesz de azt, akit megismertem.
- Ágiról beszélsz?
- Igen. Soha nem voltam még ennyire boldog, és szeretném, ha az, ami elkezdődött kettőnk közt, az nem csak egy lényegtelen esemény maradna, hanem egy soha meg nem szűnő egy életre.
- Te bele zúgtál, ugye ezt nem mondod komolyan?
- Miért, már elmúlt nálam, amikor csak szórakoztam a nőkkel. Szeretnék egy olyan kapcsolatot, ami egy életre szól. Remélem, ez nem fogja megbántani egyik lányt sem.
- Hihetetlen, akkor egymásra találtatok, mert ő is erre vágyik.
- Akkor tudod mit? Most kapsz két szabad napot, mert amit ilyen rövid idő alatt megoldottál másnak, egy hét kellet, volna. Ági gyere be és legyetek boldogok. Bármit rendelhettek, állom. De itt van 200. 000 forint, mert tudom te, soha sem rendelnél az én nevemben. Annyira boldog voltam, nem is gondoltunk arra, védekezni. Ő is egy szerelemgyerekre vágyót már évek óta és egy olyan "férfira" akinek nem csak egy alkalomra kel. Megkérdezte, ha megfogadná, soha többet

                                                           5

nem néz senki másra, érdekel az élete, mielőtt feltűntem volna az életében?
- Én sem voltam szent de gondolom, ami volt az már egy elfelejtett időszak. Ami most következik az mindennél foltosabb. Ha azt mondanám, szeretném, ha minden, amit ezen túl tenni fogok az csakis a boldog tudatban, cselekedném, te lettél életem értelme és nem is, akarok semmit csak azt, minden nap boldoggá tegyelek bármi áron.

 - Szavadon foglak, mert nekem is ez minden vágyam. Szeretnél a feleségem lenni?

- Ez nem kérdés. IGEN! Három hét bizonyítás.

Sajnos nem tudtam…

Mekkora fába vágom a fejszémet. Ez a csodálatos lény minden lépésemet figyelte és mindent filmszerű pontossággal leadta a főnökünknek, mert semmit nem tett szívből de erre csak elég későn jöttem rá de, ne szaladjunk ennyire előre. Ahol a mézes heteket töltöttük az a földi paradicsom volt. Minden a rendelkezésünkre állt, meg sem kellet kérdezni, mi mibe kerül, hiszen mindent annak a számlájára ment. Csodás éjszakai séták, átaludt fél napok, szeretkezés hajon, csónakban fák közt erdőben, parkban a bokrok közt, és az eredmény, egy nap, amikor már el is felejtettük, hogy a hatodik hét végén járunk megszólalt a telefon és:

-         Remélem nem zavarok de, lenne egy, két apróság, amit el kellene intézni, és ha úgy gondolod, még van három napod de, aztán tedd meg, azt hogy felülsz a repülőre és szeretettel várlak a kedves pároddal.

-         Nem is tudom, mit mondjak, hidd el életem legboldogabb korszakát éltem át és egy biztos, soha nem fogom elfelejteni, amit értem tettél.

-         Remélem is és akkor szeretettel várlak, főleg, mert úgy néz ki, most már sokkal nagyobb szükséged lesz a pénzre, mint bármikor.

-         Miért is?

-         Majd a tündérkéd elmondja. Én már tudom és remélem nem baj, hogy ezt a titkot velem osztotta meg, először de te egy úr vagy. Na szia.

Amikor letettem a kagylót akkor esett le, lényegébe miért is lettem holtvágányra téve? Sejtettem valamit de bizonyságot akartam szerezni. Sajnos olyan szépen mosolygott rám, mindent megadtam volna neki. De egyet nem tudtam viszont, pont ez a gyerek, mert gondolom ez egyértelmű a kedves olvasó számára, ez lett az, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Örökre.

Ez a következő lépés.

Majdnem, állatmese.

A puma és a sakál. A puma éhezett. Alig volt ereje kifeküdni a napra, de annyira fázott az éhségtől, reménytelenségtől. Arra járt a sakál. Mondja neki a Puma:

-         No, sakál ez lehet a te napod. Most széttéphetsz, mert nincs erőm védekezni sem. Még jót is tennél vele.

-         Nem mondod, azt már nem. Azt hiszed, bolond vagyok, és azt bántom, aki mellet jól tudok élni. De teszek neked egy szívességet. Búj el, a bokrok mögé ahol van az a gödör. Én felhajtók neked egy finom falatot, és amit te már nem tudsz megenni azt nekem, adod.

-         Jó rendben.

A sakál elindult és a bűzével felbosszantott egy agancsost. Az utána eredt, és amikor a bokor mögötti lejtőn nyakát szegte a pumának csak falatoznia kellet belőle.

Mind a ketten degeszre ették magukat és a puma megkérdezte:

-         Sakál. Neked ebből mi lesz az üzlet?

-         Amit te könnyedén elejtesz, az nekem lehetetlen, de ha nekem is hagy belőle akkor mind a ketten túlélünk mindent.

És onnantól kezdve a puma soha sem mondta a sakálnak takarodj innen, de büdös állat.

Tanulság. Néha a bűz is lehet hasznos.