blackroze blogja

Zöld erdőben jártam, salamandrát látam,

csendben megfigyeltem, legyet neki "szedtem".

Sok minden voltam életemben, de tétlenséget,

sohasem szerettem, mert akkor csak vissza felé estem.

1989 foradalom és amikor rájötem, valami tönkre ment,

inkább önként hazátlan lettem és Debrecenbe mentem.

Egy zongora hangolonak lettem a jobbkeze, mindent megadot,

lakást teljes ellátást de főleg mindent mert neki én is.

Akkor volt hatalmas divat az albinó kutya és egy hat hetes kölyök,

30.000 kelt el de anyira aranyosak voltak, játékosok.

1991-ben augusztus 29-kén, berohant és azt mondta :

- Arany barátom ülj be a kocsiba, egy magán zeneiskolában ?

Lajti Károlyné mielöt bármit mondot volna,

a rável bal kezes koncert első tételét, "Este a székelyeknél".

Albérletet szerzet, hivatalos szerzödést, adó és T.B.,

hazátlan lettem de a magyarságomat mindvégig megöriztem.

Nemsokára a két szerelmes,

a kor akkor sem más mindsima s.

Megérdemeljük egymást, mert,egy élet elteltével

szembe nézünk, tavasszal, téllel, csillagos éggel. 

Kéz a kézban, lelkünk zenével, szálló szellemel,

vitorlás hajon, egy lakatlan szigeten, mind Ádám és Éva.

Beuszva a végtelen tengerbe, lebegve, kergetözve,

delfinek énekét halgatva és ennek ritmusán táncolva.

Nem kel ide ruha, mert csak a szirének látnak,

ábrándozunk csendben a förö homokba.

Én halászok és te az ebédet megfözöd,

szedek hozzá illatos gyümölcsöt, kokusztejet.

A kenyérfárol, igazi innyencséget, banánt és datoját 

kolibri minket boldogit mert nekünk adják nászuk táncát.

Pálmafák, minden amire két igazi szív csak álmodhat,

a tropusi eső mossa tisztára, angyali mivoltunkat.

Háromszor három kilenc jukja van a hortobágyi hidnak,

tizen hat tonna fekete szehe, az igazság reménye.

Ötször öt plusz egy oldala van a Rubikonnak,

Péter és Pálnak a két aranyának zsebébe Birónak.

Tiz x tiz x tiz az egy köbméter, egy konténerben,

tizenhat tonna, egy sor vagomba, kenyérgomba.

Pötyös a kalapja a gyilkos galocának,  állomnak,

jo ize van ha jéghideg forásnak, medvehagymának.

Január 27 napja, amikor eldöntötem, 

rózsát nemesitet a kertészem.

Minden percemet kihasználva, Banga Zoltánra,

ha segit elmegyek fel a fellegvárra.

Semmi sem egyszerü de nemsokára,

az 1.600.000 forintomat kérem a számlámra.

A 13 havi nyugdijjamat csak habnaK szánom,

mert Budapesten a sportpalotába, az uszodába.

Kállay Marikámnak szerelmem, lélegzetem, 

érte adom minden  fényes leheletem.

Nagyon sokan lesznek akkor amikor a boldogitó,

- Igen, igen holtomiglan te leszel a fény az életemben. 

Bella Elvira, Bilics Violette a tündéri Gyöngy,

Barbara, söt az intézmény vezérkara.

Nem kel többet senki elöl elbujni ha csokolozni,

szeretkezni akarunk, halkan zenét halgatunk.

A családja már elfogadot sőt lehet hogy,

Egy teljes hónapig Ausztriában, bálban.

Ő még sohasem ült repülöre de velem,

felmegyünk a felhöbe, az igazi égi "legelőre".

Kárpátok balladája, lelkemnek hava,

hegyi virágoknak egyedi illata, mámora.

Sir a hegedú a népmüvész kezébe,

"könyezik a fenyő", mert nem lelketlen az erdő.

Kirándulás a tengerszintől 2200 méter magasságban,

jéghideg vizesés, abban mosakodás, és a juhász.

Már mesziről tudjuk hoza nekünk "az élet vizét",

kecskék ilatos tejét, mi adjuk neki a ropogos kenyerét.

Elöte egy kupica fenyőpálinka, és amikor a kávénkat kostolja :

- Fuj fiuk ez olyan mind a tinta de mégis a lelkemet teljesen felrázza.

Délre hoz nektek az aranyos feleségem, tejfölös, szalonnás júturos puliszkát,

igazi gombából levest, de nemcsak azt hanem pisztrángot panirba.

Olyan büszkén hordja a templomba a gyöngyökkel diszitet kézzel himzet,

egyedi fehár ingét, gyönyörű melánykéjét, fekete cipelöjét, hét szoknyáját.

Vihetek majd haza ötven házi tojást, de ha van olyan tyukotok amely már kotlos,

sok kis csibétek lesz, de vigyázni kel mert a ragadozoknak ez igazi csemege.

Oly jó ezekre a dolgokra vissza gondolva, álmodozva, mert a madarak hangját,

szívembe lehoztam és meírtam a madarak balladáját, hegyek kényes öszhangzatát.

A zeneszerzést Kolozsváron tanultam meg, Vermesy Péter és Maros Rudolf de Gyöngyvirág,

Ő volt a zongora tanárnőm két éven átt, és Kruzsnicky Rőzsával négykezesz játszva.

Annyira összeszoktunk, én komponáltam és ezek alapján a Rózsám tehnikásan,

igazi egyedy műveket formált, de a legszebb az : In mememoriam Gershwin.

Eltelt ez a négy év és egy francia festiválon megnyerte a legnagyobb dijjat,

megkérdezte töllem : - Édesem, el jösz velem Los Anhelesbe ?

 - Nem tehetem mert it van a családom, és minden barátom,

neked a karier, nekem meg a népzene, az erdők lehelete.

Tudom neked a közönség tapsa, "a hegyek lehelete" fehér galambja,

nem véletlenül az életedben ot vav valami ami Amerika, a szimpadok világa.

Az egyetem harmadik évében kellet eldöntebi, ki mit akar megörökiteni,

én a népdalban voltam othon mert a családom minden tagja a zenében.

Teltek az évtizedek és én is megöregedtem, de a szelememből semmit sem vesztetem,

ma is zenét halgatok és nem csak verset írok de holnap után az időben vissza is utazok.

Beléptem életem legszebb perceiben, mert menyaszonyom van,

a testemet belepte már a fehér korom, de magamat el nem hagyom.

Mentálisan othon vagyok és már várom hogy a leghoszabb művemet,

a Gyöngyike jóvá haggya és a vérsenybe beiktassa, és gyöztessé kiáltva.

Szeptember második napján, kedd kedd után, az öngyújtom néz propán bután,

az Eszterke csámpáskodva a csodára várva, sajnálom de nagyon nagyot esik majd pofára.

A vajaskenyér is anélkül hogy tudná, a sót magára szorva, tüsszent és tüszent,

de soha nem használja a fejét pedig a vörös, lila és a medvehagyma, csipicsoka vak varjucska.

Csodás dolog az ha valakinek,

hetven, nyolcvan felet, az agyában.

Elemet nem cserél de néha sajnos néha,

a rövid távú memoriája van hogy lépre csalja.

Ez a korral jár de a legrégebbi emlékei,

benne élnek, és életképekben tömörűlnek.

Szépek azok az emlékek, mik hároméves korig,

visszamennek és csak űlnek és mesélnek.

Szegények viszot azok kik méa a negyvenet,

már pillanatok alatt felejtenek, de náluk.

Ot a notesz és ugy irják fel, "Holnap...."

de van hogyha máshová teszik, órákon átt keresik.

Hasznos dolog a Kavinton, de kácium és magnézium,

pezsgőtabletába, minden esze, az altatoval vegyitve.

Drága jó nagyapám, kilencven évesen mindent,

notesz nélkül tudta és minden igéretét megtartotta.

Ma délután vártam a csodát de amikor a vacsorát,

tudtam hogy szegény mentalistám, már a fán.

Holnap ha rákérdek szerintem jót nevetve,

vissza térhetünk mert még csak szerda és bepotólja.

Nekik is kel néha a szabadság, álmodozás,

kétszer két hét, és a többi már nem lázadás.

Legtöbjének két de ritka hogy három munkahelye,

a nyugdij számukra talán valamikor lesz a csoda.