blackroze blogja

Gondolatok
blackroze•  2024. május 19. 09:47

Tizenkét nap

Vasárnap, hét ágra sütő nap,

jól jön ma a napszemüveg.

Szalmakalap, cipő nelkül mezitláb,

füre lépni, igen de a gyepre nem.


Sajnos ez számomra lehetetlen,

kerekes székemből, járó kerettel.

Valamikor egyszer talán sikerülhet,

de ezt 2024-ben csak egy kósza elmélet.


Tudom mit vétetem de ez már vissza,

nem csinálható, csak ragoszható.

Rozsák közt "sétálhatok", 

ilatokat szipanthatok. 


Rengeteg a bimbó, naponta töb is,

a nap hatására, szélben, "forogva".

Vörös mind azoknak a vére,

kik elestek nemes cél érdekébe.


Fehér mind a béke egyedi színe,

galambok hirdetik a szerelmet végre.

Sárga az arany büntető színe,

az inkáknak ez okozta, hogy voltak.


Amikor Amerigó és Kolombusz,

e szent főldre tévedve a hoditás érdekébe.

Az indián elméjét áztaták tüzes vízbe,

az alkohol hatására, tripla x-et a beszélő papirra.


Nem kicsit későb rájötek, nincs kit munkára,

de feketéket hoztak, mert a sötét Afrikába.

Ezek úgy dolgoztak mind a robotok,

hajnaltól késő estig szedik a gyapotot.


A történelem viszont megint közbe szólt,

de ezt Margaret Mitchell, leírta. 

"Elfujta a szél" és ebből csodás film lett,

a "Tizenkét tőlgyet" az ír O'HARA, és feleségét.


Skarlet és Red Butler egyedi szerelme,

az egész világot, megrengette, szenvedélyel.

Melany és Asley kik unokatestvérek voltak,

mégis egybe keltek, és gyereküket.


A világ első két embere kit az Úr a paradicsomba,

Ádám hogy ne legyen egyedül, egy lengő bordáját kivágva.

Megalkotta a nőt, és a bünös almát, de a ssssssssziszegő kigyot,

ki bünbe vitte Évat, ki megette almáját, Adámnak torkán a csutka.


Jöt az ami utánna a történelmet megírta,

több ezer évig, rengeteg tragédiáját.

Nagyon sok író papirra vetette,

egész könyvtárakat ezekkel megtöltve.

blackroze•  2024. május 6. 18:08

Kire mi és hogyan hat.

Aki minimum két színü, annak nagyon könnyü,

hazudni mindenkinek más arcot mutatni.

Az én világomban, egyedi családomban,

ki egyszer hazudot, az atelöt lopot.


Sokanazt mondják, kegyetlenek a Mohamedán törvények,

az élet össze hozott, hat Pakisztánból a halál elöl elmenekült.

Aki ot lopot, a jobkezét csukloból, levágták és munkát ?

Nem kapot, koldulni sem koldulhatot, enni egy nap csak egyszer kapot.


Amikor az esti nyárban, rövidezve,(ot ez bün volt),

kiültünk a Feketesas teraszára, a csilagokat bámulva.

Egy lenge öltözetü hőlgy, azzal az ürügyel, nincs gyufája,

megkérdezte tölem : - Szia, ezeknek az uraknak, nincs szükségük egy könyü vérű nöre ?


A legidösebnek kinek négy felesége és 11 gyereke,

nem jöhetet vele mert akkor a palotáját elveszitené örökre.

Ot a töbnejüség csak pénz kérdése, mert minden gyereknek,

születése pillanatában, számlát nyittatik, de egy olajmágnásnak ?


Kérdezte a pakisztáni ? - Egy egész éjszakára, menyit kérne,

de készüljön fel mindenre, mert nagyon ki vannak éhezve.

- Jol van fiuk, én egy profi vagyok, és hogy mindenki jól járjon,

a garzonom árát előre ha leperkáljátok, egy telje hétig a tietek vagyok.


Napi tizennégy órát, egyik ágybol ki a másik ágyba,

nem fáradt el mert ez volt a szakmája, "fehér volt a mája".

Letelt a hét és mindenki boldog volt, csak a szegény lány,

negyvennyolc órát inkáb félig holt volt, de jól hozot a bolt.


Mi tovább mentünk, Aradra, onnan ök tovább Bécsben, Párizsba, Romába,

Hajon hozták oda az olajukat, mert a Korzikaiak, tudták, hogy a valutájuk.

A legjobb helyen még ha sekély kamatal, de a kutya sem kutatta, Svájcban, Bernben,

én csak egy hétig voltam ot de olyan emberek közé kik pénzért, mindent megtettek.


Két országban éltem le az egész életem, az egyik Erdély ot Désen, Kolozsváron, Nagybányán,

második felát, Mátészalkán, Piricsén, Ramocsaházán, Dunaújvárosban de huszonhét éve Budapesten.

Második éve, kicsit megrokanva, Szombathelyen, viszont, it az emberi söpredék, 

Szodorára és Gomorára, a Babiloni lelki fertőre emlékeztetet, mert mindenki zsebre.


Elmerülök holnaptól a csend tengerébe, mert nem tartozom e világnak,

sétálok, elmélkedek és ha lehet akkor valahová ahol még van érzelem.

Ebben a holnapban tőltőm a hatvankilencet, de a hetvenet,

ünepelni szeretném egy "lakatlan szigeten" ahol csak a madarak hangját

                                                                                             élvezhetem.

blackroze•  2024. április 13. 16:57

Randi a vonaton.

A legjobb barátom a dés állomásán bemutatta,

tanárnő volt, és nem kevésszer járt már Párizsba.

San Tropezben is sürün megfordult, de Marseille, Toulouse,

nem kis pénz kereset, de nem keveset vadult.


Amikor onnan eljőt, csak annyia volt,

egy repülöjegyre telt meg egy hónap szerény kezdetre.

Nekem a francia, szinte anyanyelvem,

sok regényt olvastam eredetiben.


Az egész utat, a folyoson, sörözve cigizve,

a két óra hihetetlen gyorsan tünt el a semmibe.

Nem vártunk buszra, mert alig két kilométerre, 

albérletembe beérve, rendesen kimelegedve.


Javasoltam neki egy frissitő zuhanyt,

ö kezdte, ameddig én is a haját rendbe szedte.

annyira gyönyörü volt, nem tudtam ellenállni,

háturól a nyakát kezdtem el csókólni.


Megremeget, és legkisebb meggyözödés nélkül mondta - Ezt ne,

legalább két éve nem engedtem közal magamhoz senkit se.

Lassan megfordult, és szemébe láttam, ezt nem gondolta komolyan,

a homlokánál kezdtem de ő a számra tapadt, és a melleit szorosan.


Éreztem amint a "fegyverem" harcra felkészülten,

de ö sem huzodot el mert lasan lihegve,rövid szoknyáját.

Az ágyra ledöntöt és szemérem ajkait, felajálva,

lihegve tett a magáévá, minden mozdulatával közelebb, közelebb.


Amikor végre, beteljesülten egymás mellet lihegve,

megnyugtatot, szerencsére, sohasem eshet teherbe.

Első igazi nagy szerelme kinek ártatlaságát oda adta,

amikor teherbe eset, nem érdekelte, és egy bába aszony,

                                                                      sterillé tette.


Fél évig tartot ez a románc, de a legszebb pillanat,

egy sürü erdöben, fekete rigok dala volt a sláger.

Mokusok nagyszemekkel néztek, fárol fára repültek,

egyedi pilanatok mert a lelkünkben ezek sosem évültek.


Eltünt mind napkelte után a köd, 

és csak egy bucsúlevelet hagyot.

- Légy boldog mert most már én is az vagyok,

csodás szerető vagy de, neked gyereket ha nem adhatok.


Gondolj néha rám ahogy én is rád,

ne terheljen egyikünket sem felesleges vád.

Szép volt jó volt felejdhetetlen de enyi,

esténként mivel egy szanatoriumban dolgozva,

                             lettem a mokusok mangyala. 


blackroze•  2024. március 13. 17:01

Okosnak születni, de bután meghalni. IV rész.

              Sohasem fogom megbocsátani magamnak mert most nem itt és nem így álnék. El kellet intéznem a zeneiskola számára mindent ami a fúvos, vonos, de főleg ami engem érintet, mindent ami szüséges volt a zongorák karbantartására. Miért én, mert én voltam a zongora hangoló.

              Este indultam el a gyorsvonattal. Hogy kipihent legyek, hálókocsi. Mgkértem a kocsikisérőt, körülbelül fél órával az érkezés elöt ébreszen fel. Kcsit nyugtalanitot hogy Brasó után tul sokszor és túl sokáig vesztegeltünk. Meg érdeklödtem mi ennek az oka. Közölték hogy kisiklot egy áruszálitó vonat mert (még annak idején kéziváltással történtek a dolgok) akinek váltania kellet elaludt éssajnálatos módón de mivel mind a két sinpár megsérült, várni kel. Nem kevés időbe tellet amedigg helyre ált a fórgalom de Bucarestbe kilenc órás késéssel dél után 17 órára értunk. Hát akkor ot kellene aludnom. Mivel karácsony elöt volt minden száloda dugig volt, és csak a huszonnégy emeletes, nemzetközi száloda hetedik emeletén találtam szobát, egy éjszaka, egy heti fizetésembe került.

              A szoba tényleg mesésen volt berendezve, a bárszekrény minden különlegességekel fel volt szerelve.

              Le mentem vacsorázni. Alig voltak még páran de eldöntötem, korán fogok lefeküdni. Szerencsére ez csak egy ábránd maradt, mert ot ismertem meg Madlennt. Parternt kereset, és táncolni akart. Pezsgöt itunk, és amikor táncolni akartunk, halk zene hatására, egymásnak simulva, nem tudtuk megálni hogy ne kezdjünk el csokolozni. Érzékien tudot csókólni és csak az volt a kérdés az ő szobájába, vagy az enyémbe mentünk. Mivel ez tilos volt, a liftes gyereket "megkenve" az én szobámba kötötünk ki. Nem érdekelt semmi, csak az hogy mindent beleadva, felejdhetetlenné tegyük ezt az éjszakát. Reggel megadtam a Nagybányai címemet és mondta, nyáron leutazik egypár napra mert imádta a hegyi túrákat.

             Eljöt a nyár és beváltotta a szavát. Én akkor már túl voltam a váláson és egy három szobás lakásba laktam egyedül. Az álomáson vártam és a lakásba beléps után egy negyedórán belül már az ágyon "hemperegtünk", Két napból két hét lett. Én akkor az álmok világában éltem. Hiába probált elcsalni Marseibe, én nem, hiresség voltam egyedi tanitványaim, könyüvérü, férjes asszonyok. Őt is csak "csemegének" szántam.

            Még egy darabig leveleztünk de aztán mivel untam nem válaszoltam a leveleire.

            Eljött az 1989 december, foradalom és 1990 már nem ismertem fel azt a környezetet amit teljesen stabilnak éreztem. Az új igazgató, mindent lerombolt és kialakitotta a hodolói körét. Aki nem volt neki szimpatikus azoknat tönkre vágta az életét. NYOLCAN NADTÁK BE A LEMONDÁSUKAT DE AMIKOR ÉN A KILENCEDIK, MEGRÉMÜLT.

           - Mi lesz az iskolával zongora hangolo nélkül ?

           - Képzeld nem érdekel.

           Egy évig a szülővárosomban tanítotam. Egy hajszálal sem volt jobb. Nyáron egy hónapig együt dolgoztam egy Debreceni hangolóval. Augusztus 28-kán közölte velem, mivel nagy szüksége van rám, szerzet egy állást a Mátészalkai magán zeneiskolába. Nemcsak könnyü munka de öt napos. Hétfő-péntek. Szombat és vasárnap nála dolgoztam. Elkezdet kialakulni egy állom.

blackroze•  2024. március 4. 15:43

Március négy.

Három nap három éjszaka,

fejemen a kalap, igazi panama.

Dögkesejünek patkányra fáj a "foga",

aranyhörcsögnek gazdag a rokona.


Akinek vak a szeme, de jol vág az esze,

borotva élen táncol, és káposztát "párol".

Tönköket hasogat, madárijesztöket oktat,

harkájokat férgekkel, kukacokkal laktat.


"Leveles ládát", rügyek pattanását,

apró levelekkel, hámló kérgekkel.

Még szerencse hogy a fehér hovirág,

kibontja egyedi menyaszonyi ruháját.


Kék ibolya, nefelejcs, égszinkék szemek,

válraomló csodás szőke hercegnők, o egek.

"Fehér lovon", királyfiak kardjukat kirántva,

három, hét és tízenkétfejü sárkány fejet levágva.  


Csipke Rozsika száz év után, kortalanul ébredt,

megismervén végre a végtelen szerelmet.

"Szépség és szörnyeteg" csodás története,

visz minket a mesék egyedi örök életbe.


Nők napja, kik képesek menyországá varázsolni a világot,

ha nem let volna a szélhámos kigyó, a paradicsomot.

Szegény Ádám ha tudta volna, lengő bordáját,

sosem hagyta volna hogy belölle kioperálják.


Háremekben a szultánok töbszáz aráját,

herélten felvigyázták, a dinasztiák tisztaságát.

Egy férfi igazi élet sajnos, nemző képessége,

rövidebb mint a nő nemapácasága.


Harcok, országok sorsa függöt mert a "skarlát betüt",

nem hiába kapta, kémek garmada, átka.

Matahari kémként mindent bonyolitva,

többtízezer embernek vitte a pokolba.


Honan indult ki ez, tudjuk Babilomba,

a kéjnőség a férfiakat kardrántásra bírta.

Ameddig két nem lesz, ez sohasem változhat,

valotlan valóság, de mégis pokoli menyország.