blackroze blogja

A legjobb barátom a dés állomásán bemutatta,

tanárnő volt, és nem kevésszer járt már Párizsba.

San Tropezben is sürün megfordult, de Marseille, Toulouse,

nem kis pénz kereset, de nem keveset vadult.

Amikor onnan eljőt, csak annyia volt,

egy repülöjegyre telt meg egy hónap szerény kezdetre.

Nekem a francia, szinte anyanyelvem,

sok regényt olvastam eredetiben.

Az egész utat, a folyoson, sörözve cigizve,

a két óra hihetetlen gyorsan tünt el a semmibe.

Nem vártunk buszra, mert alig két kilométerre, 

albérletembe beérve, rendesen kimelegedve.

Javasoltam neki egy frissitő zuhanyt,

ö kezdte, ameddig én is a haját rendbe szedte.

annyira gyönyörü volt, nem tudtam ellenállni,

háturól a nyakát kezdtem el csókólni.

Megremeget, és legkisebb meggyözödés nélkül mondta - Ezt ne,

legalább két éve nem engedtem közal magamhoz senkit se.

Lassan megfordult, és szemébe láttam, ezt nem gondolta komolyan,

a homlokánál kezdtem de ő a számra tapadt, és a melleit szorosan.

Éreztem amint a "fegyverem" harcra felkészülten,

de ö sem huzodot el mert lasan lihegve,rövid szoknyáját.

Az ágyra ledöntöt és szemérem ajkait, felajálva,

lihegve tett a magáévá, minden mozdulatával közelebb, közelebb.

Amikor végre, beteljesülten egymás mellet lihegve,

megnyugtatot, szerencsére, sohasem eshet teherbe.

Első igazi nagy szerelme kinek ártatlaságát oda adta,

amikor teherbe eset, nem érdekelte, és egy bába aszony,

                                                                      sterillé tette.

Fél évig tartot ez a románc, de a legszebb pillanat,

egy sürü erdöben, fekete rigok dala volt a sláger.

Mokusok nagyszemekkel néztek, fárol fára repültek,

egyedi pilanatok mert a lelkünkben ezek sosem évültek.

Eltünt mind napkelte után a köd, 

és csak egy bucsúlevelet hagyot.

- Légy boldog mert most már én is az vagyok,

csodás szerető vagy de, neked gyereket ha nem adhatok.

Gondolj néha rám ahogy én is rád,

ne terheljen egyikünket sem felesleges vád.

Szép volt jó volt felejdhetetlen de enyi,

esténként mivel egy szanatoriumban dolgozva,

                             lettem a mokusok mangyala. 

              Sohasem fogom megbocsátani magamnak mert most nem itt és nem így álnék. El kellet intéznem a zeneiskola számára mindent ami a fúvos, vonos, de főleg ami engem érintet, mindent ami szüséges volt a zongorák karbantartására. Miért én, mert én voltam a zongora hangoló.

              Este indultam el a gyorsvonattal. Hogy kipihent legyek, hálókocsi. Mgkértem a kocsikisérőt, körülbelül fél órával az érkezés elöt ébreszen fel. Kcsit nyugtalanitot hogy Brasó után tul sokszor és túl sokáig vesztegeltünk. Meg érdeklödtem mi ennek az oka. Közölték hogy kisiklot egy áruszálitó vonat mert (még annak idején kéziváltással történtek a dolgok) akinek váltania kellet elaludt éssajnálatos módón de mivel mind a két sinpár megsérült, várni kel. Nem kevés időbe tellet amedigg helyre ált a fórgalom de Bucarestbe kilenc órás késéssel dél után 17 órára értunk. Hát akkor ot kellene aludnom. Mivel karácsony elöt volt minden száloda dugig volt, és csak a huszonnégy emeletes, nemzetközi száloda hetedik emeletén találtam szobát, egy éjszaka, egy heti fizetésembe került.

              A szoba tényleg mesésen volt berendezve, a bárszekrény minden különlegességekel fel volt szerelve.

              Le mentem vacsorázni. Alig voltak még páran de eldöntötem, korán fogok lefeküdni. Szerencsére ez csak egy ábránd maradt, mert ot ismertem meg Madlennt. Parternt kereset, és táncolni akart. Pezsgöt itunk, és amikor táncolni akartunk, halk zene hatására, egymásnak simulva, nem tudtuk megálni hogy ne kezdjünk el csokolozni. Érzékien tudot csókólni és csak az volt a kérdés az ő szobájába, vagy az enyémbe mentünk. Mivel ez tilos volt, a liftes gyereket "megkenve" az én szobámba kötötünk ki. Nem érdekelt semmi, csak az hogy mindent beleadva, felejdhetetlenné tegyük ezt az éjszakát. Reggel megadtam a Nagybányai címemet és mondta, nyáron leutazik egypár napra mert imádta a hegyi túrákat.

             Eljöt a nyár és beváltotta a szavát. Én akkor már túl voltam a váláson és egy három szobás lakásba laktam egyedül. Az álomáson vártam és a lakásba beléps után egy negyedórán belül már az ágyon "hemperegtünk", Két napból két hét lett. Én akkor az álmok világában éltem. Hiába probált elcsalni Marseibe, én nem, hiresség voltam egyedi tanitványaim, könyüvérü, férjes asszonyok. Őt is csak "csemegének" szántam.

            Még egy darabig leveleztünk de aztán mivel untam nem válaszoltam a leveleire.

            Eljött az 1989 december, foradalom és 1990 már nem ismertem fel azt a környezetet amit teljesen stabilnak éreztem. Az új igazgató, mindent lerombolt és kialakitotta a hodolói körét. Aki nem volt neki szimpatikus azoknat tönkre vágta az életét. NYOLCAN NADTÁK BE A LEMONDÁSUKAT DE AMIKOR ÉN A KILENCEDIK, MEGRÉMÜLT.

           - Mi lesz az iskolával zongora hangolo nélkül ?

           - Képzeld nem érdekel.

           Egy évig a szülővárosomban tanítotam. Egy hajszálal sem volt jobb. Nyáron egy hónapig együt dolgoztam egy Debreceni hangolóval. Augusztus 28-kán közölte velem, mivel nagy szüksége van rám, szerzet egy állást a Mátészalkai magán zeneiskolába. Nemcsak könnyü munka de öt napos. Hétfő-péntek. Szombat és vasárnap nála dolgoztam. Elkezdet kialakulni egy állom.

Három nap három éjszaka,

fejemen a kalap, igazi panama.

Dögkesejünek patkányra fáj a "foga",

aranyhörcsögnek gazdag a rokona.

Akinek vak a szeme, de jol vág az esze,

borotva élen táncol, és káposztát "párol".

Tönköket hasogat, madárijesztöket oktat,

harkájokat férgekkel, kukacokkal laktat.

"Leveles ládát", rügyek pattanását,

apró levelekkel, hámló kérgekkel.

Még szerencse hogy a fehér hovirág,

kibontja egyedi menyaszonyi ruháját.

Kék ibolya, nefelejcs, égszinkék szemek,

válraomló csodás szőke hercegnők, o egek.

"Fehér lovon", királyfiak kardjukat kirántva,

három, hét és tízenkétfejü sárkány fejet levágva.  

Csipke Rozsika száz év után, kortalanul ébredt,

megismervén végre a végtelen szerelmet.

"Szépség és szörnyeteg" csodás története,

visz minket a mesék egyedi örök életbe.

Nők napja, kik képesek menyországá varázsolni a világot,

ha nem let volna a szélhámos kigyó, a paradicsomot.

Szegény Ádám ha tudta volna, lengő bordáját,

sosem hagyta volna hogy belölle kioperálják.

Háremekben a szultánok töbszáz aráját,

herélten felvigyázták, a dinasztiák tisztaságát.

Egy férfi igazi élet sajnos, nemző képessége,

rövidebb mint a nő nemapácasága.

Harcok, országok sorsa függöt mert a "skarlát betüt",

nem hiába kapta, kémek garmada, átka.

Matahari kémként mindent bonyolitva,

többtízezer embernek vitte a pokolba.

Honan indult ki ez, tudjuk Babilomba,

a kéjnőség a férfiakat kardrántásra bírta.

Ameddig két nem lesz, ez sohasem változhat,

valotlan valóság, de mégis pokoli menyország.

Amikor Amerika, táncolva, Fred Aster lépéseivel,

megérkezik Párizsba, Gershwin zenéjét tolmácsolva.

Boldogan megébredtem, megkávéztam, elő reggeliztem,

elötte viszont, megmosdotam, pizsamámat elraktam.

Keves drága Elvira, Istanbulban, hét nap hét éjjel,

Seherezádé palotáját belülről megtekintve.

Csodás városnak bazárjában, Europa aranyában,

csilogó, vilogó, kristályok hazájában.

Amikor a kéktoronyban, kerengő derviz,

kelet felé letérdelve, Alah Abdahot énekelve.

Rengeteg a turista aki a török kávét imádja,

szép tiszta ott minden utca, közlekedést jól megoldva.

Aki ot bármindennek árát a felére le nem alkussza,

azon a török pokker arcal, befelé nevetve. 

Rongyait méreg drágán adja, turbánját pénzel megpakolva,

családja eltartására, háremét mindennel ellátja.

Drága csodás Elvira, hét nap után láthatom vissza,

készülök a nagy csodára, huszonegyediken valóra.

Adig is rengeteget gyakorolva, írva, sosem sirva,

átmentem én igazi gondolat olvasóba, mindent megjosólva.

Akkor szép a valos élet,

ha minden percét átélek.

Aludni hat órát is bőven elég,

nyúlnak a napok, korábban jönnek hajnalok.

Miért is kel mindig eni,

ha a párod nem a Heni. 

Magas hegy a Himalája,

a nő felül de hím alája.

Jatszani a szavakkal,

"hajam" mosom samponnal.

Mikor fent és mikor lent,

 cigim MALBORO vagy KENT.

Mentolos a Szentmoritz,

TÍZENKÉT CENTIS Az EVE CIGARETTA.

Barna az amit Tely Savalas szív,

márkás de egy bizonyos korban impozáns.

Kopaszra a paroka,

sosem nyávog a róka.

Cicám tarka, patan barka,

tolvaj madár minden szarka.

Mentolos a Szent moris,

méhek gyártotta propolis.

Aki kemény dohányos,

kávé nélkül, konyak nélkül.

Hegyek, vőlgyek,sáncok árkok,

vörös tenger, Marianne árok. 

Ennyi vicc, és jöhet bambi,

éjfél után szép a randi.