blackroze blogja

Korán reggel sok a pára,

kéz a kézben pá-pá-Pápára.

rigó fütyös zöld erdöbe,

bujkálunk a hegytetőbe.

Mi is lene nélküled,

ajándékod a szerelmed.

Száraz számat megcsokolod,

fantáziám (ostorozod).

Áldot legyen minden reggel,

mikor a nap is érted felkel.

a Hold már álmodik

fecske madár, daru, veréb,

                             gilisztázik.

Melegszik már a nyári idő,

ilyenkor tágul a tüdő.

Szerelmemnek hűs e idő,

delre már meleggé nő.

------------------------------------

A muzsa szavai, idézet :

Ki mindig szeret,

az csak anyám és édesapám,

két bátyám szeme fénye ?

Igen, tudom hogy az égbolt, a változó holdba,

esthajnali csilagzata, beragyog az ablakomba.

Lotus virág, lila akác, orgonának árnyékába,

lelkem boldog, szívem dobog, sosem jártam bálból bálba.

Életemet ledolgoztam, kezem lelkem egybe fontam,

senkire az égvilágon soha én meg nem oroltam.

Pesti lányként, boldog voltam, álmodtam egy szeb világot,

édes anyám fris kenyerét, szölövel és a sárga dinyét.

Családomat szomszédomat, szeretetel öleltem átt,

boldog lelkem, halkan csendben nem álitá meg a gátt.

Napsütésben lebarnultam, énekelt a kápolnába,

neki élek, neki halok, örökké vele maradok.

Fekete rigó hajnali három,

nyitott szemmel álmodom.

Várom a Marikám, szívem igaz gyöngyét,

erdöbe mentünk ahol a hovirág, de szedtünk gyömbért.

Amikor hiába vártam, szívem majdnem megszakadt,

42 év ota a kégyetlen fájdalom után, "ölömbe szoritám".

Megnyugtatott - Drága szerelmem, mindenem, fényem,

a 102 évet még vele megérem mert ilyen a boldog szerelem.

Ha nincs szerelem sötét a nappal, fénytelen az éj,

minden értelmetlen, nap nélkül a hold csak kobold.

Ha kis kezét a kezembe fogom, szeme tengerébe,

az esthajnal csillag ragyog a csodás szemében.

Aki csak egy napot él, a Tiszából két, este elfujja a szél,

az élet mérete, nincs halál félelme, de a szelleme bennünk él.

Madarak szálnsk az ég felé, a hold már bucsuzik, és a csillagok,

Magyarországon hatalmas csatát vivott  török ellen Dobó István.

100.000 török ellen kevesebb mint 2.000 magyart vezetett,

ameddig magyar él, mindig a szánkon lesz a "Talpra magyar".

Esküt tettek ha csak egy hirmondó marad nem érhet kárhozat,

ha MAGYAR VAGY, HALÁLODIG VÉD HAZÁDAT !!!!!!!

 A Hunyadi család hatalmasvárakat épitett Erdélyben,

nem tűrte szellemét, lelkét a feledésbe veszni hagyni, "Soha, soha". 

Székelyek szekercével, vasvilákkal, karoval lángoló szívvel,

dusitva földjüket, mindenüket, íronnal, róvás írrással.

Magas Déva várát, 12 kömives épitette csendben,

egyik feleségét, feláldozták, és a mészbe olvasztották.

Az ott lakok váltig esküdöznek szegény asszony hangját,

sírva, sohajtozva, lelke a történelem könyvébe, könytengerbe.

Nagyenyeden születet nagymamám, ahol az örmények,

füzfa árnyékában, boldog csodálattal, gyerekekkel, kerék.

Patakban mosták fehérre minden alsó szoknyát, térdig bokát,

sosem kerestek patakban, bokorba nem kicsit sunyi rókát. 

Két diák csatába kardal szembe csak fűzfa bottal,

verték az ellenséget, mert szívükben, igaz élet.

Vérükkel locsolták és a földbe leszurták, és a gyökere által,

a világban e hirt közvetiteték, mert szívében ez örökké élt.

2026 április 23.

Hajnali 4 éberen figyelem a szívem, mert a lelkem,

áthág minden akadályt, akkor is ha a balladám.

Csak neked szól, akkor is amikor rollam én rollad,

álmomban kint koborolunk kettesben : - Érezted ?

Mindennap 100 csók csatán a száraz ajkunkon,

éjji köd, harmat, fris rózsa faragás a székely kapukon.

Nagybányán aki imádta aszépe és a faragást, 

a felesége meg sülöt a cukrázdába mágjarakást.

A boldogság akkor kezdődik, amikor a hajnal,

a ködből kibontakozik, zöldleveleken nedvesen.

Leveli béka a levél szinében bele olvadva,

bokrok között a csudapok, lepkére vadászik.

Ha a mojlepke beleragad, mennél többet ficánkol,

a poklábán a csengő hangosan, fájdalmasan kolompol.

A pok ekmond neki egy utolsó imát, úrvacsorát,

bánatosan de megbékélten hagyta az árnyéknak világát.

--------------------------------------------------------------

A "Két mokus" vendéglőben, az erdő közepében,

ültek a bokrok között és fürödtek a szerelemben.

Föllöte árnyékot adot egy 150 éves öreg tőlgy,

alatunk mér meredekebnek tünt egy csodás vőlgy.

Aminek nincs kora,

a léleknek asszú bora.

Ebben a hónapban remélem,

ö lesz az igazi feleségem.

Szavak, hegyekben vanak csa havak,

sielni, mokusokkal regelizni, tavak.

Vulkánikus tavak, éjjeli madarak,

alvó bogarak vulkánikus tavak.

Szent Anna tó, Bodi tó, Gyilkos tó,

B betüs fürdök, ahol az élet szinte örök.

Borszék, Buziás, Bodok, igazi fenyök,

hó alat gombák, forások, tavaszal orgonák.

Vizben pisztrángok, ebihalak, tüzhangyák,

odvakban alvó vadméhek, medvehagymák.

Az első virág mely átszurja a havat,

fákon logó jégcsapokébredő mormoták.

 A szívem lángol, a macskám doromból

egyelöre még sajnos üres a disznóól.

Minden darabja a pádlásra felhordva,

készülhetünk az igazi tavaszi vadászatra.

Velence, gondola, csilagok ábrándra,

halk zene szól, lelki egyedi kalandra.

Amikor a hernyobol kibujnak a lepkék,

Tisza partján repülő virágok, mákok.

Kállay Marikával merülünk tengerbe,

saját szigetünk Robinton elméletbe.

Miénk a világ, nincsen ot nádas,

a "sivatagi taxi" nekünk a hátas.

Nem a rim és nem a szín,

az élet néha boldogság, néha kin.

Ha nincs hold az égen,

"utazok" Göncöl szekéren.

A tenger is hulámzik,

az eszkimó sosem fázik.

Négercsók, igazi bók,

nemmindenki tánca a rok.

Bécsben a keringő, rondó,

Argentinába csak a tangó.

Rioban egy honapig tart a karnevál,

sámánok világában csak a dob dukál. 

Akinek az élete a legrövidebb volt, szíve minden dobanása nem volt hólt,

az a Mozart ki 27 év alatt több mint 1000 művet komponált.

Bééthoven a III szinfoniáját a harmadik szinfoniáját Napoleonnak aki a világ békét a népnek                                                                                                                        kinálta,

amikor saját magát csásszárá koronázta és azt mondta -Ez csak egy zsarnok, nevét Eroikára                                                                                                               változtatta.

Az ötödik szimfoniáját a "Sors szinfoniáját" négy hang,

földsüketen írta, És csak a hordo szétropanó hangját hallota.

Az életét a művészetnek szánta a süketségét már nem is bánta,

a hangok világát a felhökre szánta, az angyalok hárfán játszva.

A nagy szerelmét "Für Elize" kit a szülei tölle eltiltva, 

másnak a beteg szívet senkinek nem adta.

Remete élete sirásat az erdő halotta,

teste tovább élt csak a lelke a menyországra várva.

Az "öröm oda"  dallamát már csak a szíve halotta,

csak a közönség halotta de a lelke volt a dallama.

A közönség felé forditva a közönség sirva de álva tapsolta,

megrázta oroszlán sörényét és tudta a világ minden népe.

A Rodoszi kolosust a rozsda sohasem marta,

lelkében élt örökké a titán szelleme, a béke eredete.

A tegnapi koncert legalább 300 év történelmét hozta el,

szemem könybe lábadt, és minden korszak olyan mi a nappal kél.

Két igazi zeneszerző, Págánini él Liszt Ferenc, csodákat műveltek,

de aki a Bánk Bánt megírta, szimpadra alkalmazta, fénye a napot is eltakarta.

Bartok Béla és Kodály Zoltán, két titán aki a lelkemet meghoditotta,

"Este a székelyeknél", a "Fából faragot királyfi", "Kék szakálu herceg vára"

Chopin, Schuman, Cserny És Szendi, "Kis kezek nagy mesterek",

egek nekik köszönhetem azt hogy megismertem azt ezeknek a műveknek lelke, szelleme.