blackroze blogja
MũvészetTalálkozás a szerelmemmel.
Aminek nincs kora,
a léleknek asszú bora.
Ebben a hónapban remélem,
ö lesz az igazi feleségem.
Szavak, hegyekben vanak csa havak,
sielni, mokusokkal regelizni, tavak.
Vulkánikus tavak, éjjeli madarak,
alvó bogarak vulkánikus tavak.
Szent Anna tó, Bodi tó, Gyilkos tó,
B betüs fürdök, ahol az élet szinte örök.
Borszék, Buziás, Bodok, igazi fenyök,
hó alat gombák, forások, tavaszal orgonák.
Vizben pisztrángok, ebihalak, tüzhangyák,
odvakban alvó vadméhek, medvehagymák.
Az első virág mely átszurja a havat,
fákon logó jégcsapokébredő mormoták.
A szívem lángol, a macskám doromból
egyelöre még sajnos üres a disznóól.
Minden darabja a pádlásra felhordva,
készülhetünk az igazi tavaszi vadászatra.
Velence, gondola, csilagok ábrándra,
halk zene szól, lelki egyedi kalandra.
Amikor a hernyobol kibujnak a lepkék,
Tisza partján repülő virágok, mákok.
Kállay Marikával merülünk tengerbe,
saját szigetünk Robinton elméletbe.
Miénk a világ, nincsen ot nádas,
a "sivatagi taxi" nekünk a hátas.
Nekem csak te vagy.
Nem a rim és nem a szín,
az élet néha boldogság, néha kin.
Ha nincs hold az égen,
"utazok" Göncöl szekéren.
A tenger is hulámzik,
az eszkimó sosem fázik.
Négercsók, igazi bók,
nemmindenki tánca a rok.
Bécsben a keringő, rondó,
Argentinába csak a tangó.
Rioban egy honapig tart a karnevál,
sámánok világában csak a dob dukál.
Ö szív, egy dobbanás.
Akinek az élete a legrövidebb volt, szíve minden dobanása nem volt hólt,
az a Mozart ki 27 év alatt több mint 1000 művet komponált.
Bééthoven a III szinfoniáját a harmadik szinfoniáját Napoleonnak aki a világ békét a népnek kinálta,
amikor saját magát csásszárá koronázta és azt mondta -Ez csak egy zsarnok, nevét Eroikára változtatta.
Az ötödik szimfoniáját a "Sors szinfoniáját" négy hang,
földsüketen írta, És csak a hordo szétropanó hangját hallota.
Az életét a művészetnek szánta a süketségét már nem is bánta,
a hangok világát a felhökre szánta, az angyalok hárfán játszva.
A nagy szerelmét "Für Elize" kit a szülei tölle eltiltva,
másnak a beteg szívet senkinek nem adta.
Remete élete sirásat az erdő halotta,
teste tovább élt csak a lelke a menyországra várva.
Az "öröm oda" dallamát már csak a szíve halotta,
csak a közönség halotta de a lelke volt a dallama.
A közönség felé forditva a közönség sirva de álva tapsolta,
megrázta oroszlán sörényét és tudta a világ minden népe.
A Rodoszi kolosust a rozsda sohasem marta,
lelkében élt örökké a titán szelleme, a béke eredete.
A tegnapi koncert legalább 300 év történelmét hozta el,
szemem könybe lábadt, és minden korszak olyan mi a nappal kél.
Két igazi zeneszerző, Págánini él Liszt Ferenc, csodákat műveltek,
de aki a Bánk Bánt megírta, szimpadra alkalmazta, fénye a napot is eltakarta.
Bartok Béla és Kodály Zoltán, két titán aki a lelkemet meghoditotta,
"Este a székelyeknél", a "Fából faragot királyfi", "Kék szakálu herceg vára"
Chopin, Schuman, Cserny És Szendi, "Kis kezek nagy mesterek",
egek nekik köszönhetem azt hogy megismertem azt ezeknek a műveknek lelke, szelleme.
Arany színű rózsám.
Eltelt 68 év és megöregedtem,
agyvérzés után fél testem elvesztettem.
Amikor a Kálai Marikát megismertem,
megváltozot az értelmem, lángra lobbant szellemem.
Áldot szeme fényében "megfürödtem",
utánna csodálatosan "tiszta lettem".
Sajnos kettönk közé a rosz emberek,
egy szinte áttörhetetlen falat emeltek.
Szívtelenek mert életük maga a pokol,
lakásuk olyan mint egy akol, de inkább disznóóll.
Ha bármi fog történni, addig fogunk harcolni,
ameddig egy szobába a sötétben szentjános bogárként
világitni, csokolozni, egymás ölébe bujni.
Aki a kezdet kezdetében.
Borbélyné Szakács Anikó,
kérem, bocsásson meg.
Szegény betegnek ki,
december 20-tól március végéig,
korházból korházba, lelke ?
Tudom csak jót akart de hajó törötnek,
az oceán közepétől oly messze a part.
Megbocsátani magamnak soha, soha,
de az arany lelkednek a felejtés, csoda.