blackroze blogja

Borbélyné Szakács Anikó,

kérem, bocsásson meg.

Szegény betegnek ki,

december 20-tól március végéig,

korházból korházba, lelke ?

Tudom csak jót akart de hajó törötnek,

az oceán közepétől oly messze a part.

Megbocsátani magamnak soha, soha,

de az arany lelkednek a felejtés, csoda.

Két hosszú végtelen éjszaka,

Seherezade 1001 éjszakája.

2025.05.03, hihetetlen de 

Márciusban nem hittem, nem lesz melegem.

Holnap már vasárnap, Vasmegye várába,

Vass Péter keddig pihen de nekem, nekem ?

Nemsokára reggeli, májkrém, tiszta agyrém,

hat és fél deka, mikor lesz már vicsora,

                      (idézet Kovács Ferenc ápoló no ki a ?)

Nemsokára hét óra, ki lehet ennek a hőlgynek az ura,

koromfekete haj, megypiros száj, nem más ö mint                                                                             Izaura.

Regeli kávémba se cukor se tej de elötte Unikum,

inkáb akármi, orosz vodka, abszint de ha más nem,

                                                      Jamajkai rum.

Ahol semmi fém nem lehet bebiztositva, még                                                                           lebetonozva,

az nem más mind Erk, ahol lakot az Éva vermut nagy                                                                         aszonya.

Konzulátuson dolgozot és az Etiop konzulba nem kicsit                                                              belehabarodott,

egy csodás lányt szült neki de mivel a munkahelyén                                                              rengeteget lopott.

Amikor Bobanguis Jean Danga Gabrielát a Mimike                                                   lányával cserbe hagyta,

megtudta hogy a szerelmének, hét felesége és 22                                               gyereke, ezért Őt elfelejtve.

Bánatában el kezdett vedelni és az aluljároba a vakot                                                                         játszani,

láttam hogy botorkál és a harmonikámat a hátamra,                                                            karom a karjába.

Amikor a buszra felszálva a napszemüvegét  a 

                                                         táskájába vágta,

a buszsofőr megkérdezte : - Drága hölgyem, magának                                                                   ennyi esze ?

Meghivot hozzá és én (szarvas marha) hagytam magam                                                                        átrázva,

a lánytestvére aki olyan állom szép volt már az első                                    éjszakáján az ágyamba landolt. 

Reggel már égyomorra a két nő egy liter Éva vermutot                                                                        bevágot,

mikor az álvak barátnőmmel elmentünk, ajtot ablakot                                                                sarkig kivágot.

A lányukat a Mimikét, nyelvekre, harmonikázni, erdőbe                                                                   gombászni,

este a hóldat bámulva a verselés csodás világába                                                                               beavatva.

Egy este amikor a lányától elbucsuzva, az egész                                                                            szobáját,

összeokádta és szerencsétlen lány mégis az anyát ?

Szegény Mimike megkért : - Had aludjak a főldön a                                                                         szobádba,

- Azt már nem, te fekszel az ágyamba, én meg a                                                                           nyugágyba.

Reggel, amikor magához tért leorditott : - Te nyomorult,

a lányomat biztos megeröszakoltad és mivel kiskoru......

Bőrtőnbe jutatlak és adig leszel ott ameddig a müanyag                                                                          lakat,

a lábadon a bilincs is szétrohad, a szakálad, ütni fogja a                                                                       bokádat.

Amikor az orvoshoz elvitte, az orvos a lány                                                                       ártatlanságát, 

megerösitette, és akor megkérdezte, én mit kérek.

- Én semmit csak azt hogy mindenét elveszitse, 

                                                         a lányát is,

egy léány neveldébe, és amikor a 18 évet betöltve.

Könyörgöt nékem : - Bocsás meg kérlek, tökrészeg                                                                         voltam,

soha többet, és igérem szülök neked gyereket.

- Nem drágám, ezentul egydül írd meg a történeted,

kezedbe volt a kezdet de neked ez kevés volt, ez lett számodra a végzet.

Az igazi keresztény ezen a napon imádkozik,

hogy Jézus ki éretünk halt, a büneik megbocsátatik.

Ameddig a nap le nem nyugszik, böjtel, szent eledelel,

 térdelve kibékül mindenkivel, még a halálos ellenséggel.

Ha azt akarod hogy hosszú életed legyen e főldőn,

"tisztel apádat és anyádat" és akkor a rádzuhanó rögön.

Ha vissza emlékszem életem nagy fájdalmaira akkor felkiáltok : - Nagymama !!!

még most is ha fáj a lelkem, álmomba megjelenik és mondja : - Nem ma.

Amikor két ember lélekben egyesül, szerelmük jeléül,

egy apró kis teremtmény, a jövőből jövő lény születik és él.

A szüleim amikor egymásra találtak, engem létre hoztak,

nem kérdezték akarok e vagy nem, de embriobol születek.

Sajnos apám még nem készült arra fel hogy apa legyen,

amikor megszülettem túl volt nagyon rég árkon, bokron, hegyen.

Aki szeretettel engem felnevelt, és mindent                                         megadott, el nem hagyot,

nem ismerte a lehetetlent mert ö is amikor                               Nagyenyeden a kegyetlen kegyet.                                                                                         

Nagyon korán maradt árva és a két fiu                                            testvérének, anya helyet anya,

tizennégy évesen, mindenért megdolgozott                                              kegyetlen kő keményen.

Amikor megismerte az első férjet, lányuk született neve nem lett Anna, 

Bodoni lány lévén, szeretet, kényeztetett, de az életre ?

Három évesen a férjét megmérgezték és                                                mindenéből kisemmizték,

nem hagyta magát és egyedül nevelte népes                                                                  családját.

Nagyapám aki vasuti mérnökként 1902- ben                                                                  született,

dédnagymamám szűlt neki 8 gyereket.

Hat fiut és két lányt, a mostoha nagyapám,

utolsó volt de a legnagyobbik már katona köteles                                                                    volt.

Amikor a németek kivonultak, kaszával hatot                                                                lefejezett,

ha el nem menekül már akkor alulról szagolná a                                                                  gyepet.

Amit a családjától kapott, félkiló arany ékszert,

Ausztráliába érve, egy 20 hóldas birtokot, amin                                                   minden meg volt.

Éjt nappalá tet de meg volt az értelme, mert a                                                                 kecske,

mindent lerágot de mivel lóra nem tellet inkább                                                          szamaragolt.

Amikor már töb mind 100 kecskéje, lova, akolja,

egí holdat bevetet dohánnyal és megismerte                                        apossát és álmai aszonyát.

Az első négy gyerekük lányok voltak, ötödik                                                           végre fiu lett,

amerikában végzett egyetemet és ennek                                       köszönhető mindenkit szeretett.

Törvénszéki elnök lett és nem ismert kegyelmet,

börtönbe ? 

Hát nem, akasztva lett és ezért.

Amikor 1950-ben jelt adott, nagyapám szeme                                                        könybe lábadt, 

akkor már elvete nagymamámat, és imádta,                                                                   csodálta.

Akitől a rímfaragást megtanultam az a nagyapám                                                                   volt,

nagymamám lelkembe a zenét beleültette.

A kedvenc notájuk : 

"Eltörött a hegedüm, nem akar szollani,

         Rózsi, Rózsi mi bajod, nem akarsz szolalni.

        A hegedüm, majd meg reperálom,

szolalj meg hát rubintos virágom".

        "Akácos út ha végig megyek rajtad én,

         eszembe jút egy régi szép emlék......."

        Négy év egyetem Kolozsváron, 11 év Erdély aranay várossába,

       Nagybányán, hétfő szombat, Vasárnap                                                                      Koltó.

       Petőfi kastély ahol e csodás költő töltöt egy                                                               hónapot,

      Szendrei Juliával, egy igazi muzsával,                                                                    csokkal.

      Igazi magyarok mert mindent amit Petőfi ott                                                             alkotott,

     azon zongorán ami az első páncéltőkés.

     Meg akarták venni és 100.000 akartak érte 

                            fizetni de a Koltoi embernek,

     ezt a szen erekjét, lelküknek fényét.

    Két évig tanítotam és egy ott élő                                                      zenetanárnőnek át adtam,     boldog voltam ámbár a lelkemnek egy részét ot                                                             hagytam.

    Amikor iskolát elkezdtem, korkedvezményel,

    velem tanult minden nap, és dél után egy                                                   medve bundájával.

    Szép írás, olvasás, mindent de két évvel                                                                   késöbb,

   megnyitott egy okmány másolo irodát és én is.

   A diploma munkámat, cime : - Bihari népdal,

   így készült számomra az igazi diadal.

  Az emlékek fénye a tejutra lépve,

  a halhatatlanoknak fénye vezet az égbe.                                                                                                                                                                                           

Gyerekként amikor üknagyapámtól származot,

hihetetlen de Budapesten, szívében, szellemében.

Nem dördült el lövés, de Petőfi ezt megprobálta,

de 12 pont, vessző nélkül, és mégis az osztrákok.

Aradon 13 emberből 12 akasztofán, de csak a teste,

mártirként, tovább élve, akár Dozsa Győrgy szelleme.

Rügyeznek a fák, ibolyák, tőzikék, táncoló őzikék,

csodás életünkben mindig zőld a fü, és égszinkék az ég.

Foradalmak mindig voltak vannak és lesznek,

keresztes háborukban, több miliok vesztek.

De tavasszal a hó alól, kibuik hovirág,

a csremejek zenélnek és a madarak "égnek".

Az emberiség 71 századába, amikor

az aki a Pandora szelencéjét kinyitotta.

Nem gondolt arra, hogy a végzetes tüzet,

amit Pierre és Marie Curie felfedezet, emberi életeket menthet.

A röngen sugár mindent átvilágit,

és rengeteg embernek reményt alakit.

Sajnos jött a kegyetlen Amerika,

ami az öslakosság millioit kiirtotta.

Amikor az ipari foradalomnak köszönhető

több millió embernek munkát megteremtő.

Mivel már akkor a gyapotat kézzel szedő négerek,

keveset kerestek de a gyárakban ennél kétszer annyit.

Margarette Michel az "Észak dél ellen", egy ír család,

életét az O'hara lány szerelmét és Red Butler történetét.

A világnak adta és a csodát mely átokkal boritotta Amerikát,

az inkák aranyát tüzes vizbe mártotta és a xxx aláirását ?

A második világháboruba, jött az atombomba,

az igazi poklot megalkotta, a pusztitó tüzet.

Emberk, mivé letetek, pusztitó férgek,

fölötetek össze csapnak hatalmas tengerek ?

Olvadnak a glécserek, eltünnek száraz földek,

a 8.000.000.000 emberből 2050 talán fele ?

Már a miliárdosok lakják a hóldat alig párszáz ezren,

gazdagnak lenni igazán kényelem mert ott már

                                              rengeteg élelem.

2100 - ban már a naprendszert elhagyva,

a fénysebeségét is meghaladva, az ember 1000 évig.

Megtanulta, amit eddig a fóldön alkotott és lerombolt,

az ürben soha többet nem alkot még egyszer poklot.