blackroze blogja

Amikor a Violettának megmutattam,

a "Ne néz vissza" verses kötetem.

Meglepetten, és nagyából felvázolva,

fantáziáját nem kicsit felcsigázva.

Amiben biztos vagyok, homlokán,

az értelem gyémántokkal diszitet koronán.

Amikor a fantáziája, agyunkat "tórnára",

mindig tudja ha boldogá életünket varázsolva.

A Bella Elvira, mindenben hű társa,

segitőkész, mindenre kész, mert ot a Nobeli ész.

Semmi sem egyszerü de ami észszerű,

annak mindig támassza, lelkét szívét beleadva.

A trió akkor tökéletes ha a Gyöngyi ki szintén,

briliánsként szikrázó, mindenben olyan mint egy "tornádó".

Ha kel énekel, ha kel versel, öszeköt mindent mint a "pilanat ragasztó",

de jelenléte, olyan mint a vulkán, lávája a közönséget állitja lábra.

Nem vár elismert, mert a babérokat,

a szereplők közt boldogan szétosztva.

Szereti és áldja öt mindörökké mindenki,

mert a jövöt előre mindig csak Ő látja.

Nem akarok vissza gondolni, 

vannak nők akiket megrontani ?

Verdes Gyula, szobafestőnek, 

négy gyereket felesége szűlve.

Csak a konyak és a kártyajáték,

töltöte be bűnös életet, zűlöt létét.

A feleségének, egyedi nővérének,

mindent elöteremteni, számlákat fizetni.

A nővére egy életmentő mütét következményeként,

szüksége volt valakire aki megmosdatni, átkötözni.

Két év tapasztalat amit az Uzsoki korházban szerezve,

elötem magát nem szégyelve, sajnos sujosan belém esve.

Nállam már akkor is kötegben a "della" ezért,

megkértem tegyen nekem egy egyedi szívességet.

Ha boldog akar lenni, ezt senkitől fügövé ne tegye,

szeretetét a gyerekeire, mert a férje, meglogot és levetve "terhét".

Egy este, amikor a Verdes két napig haza nem jőve,

egy nagy adag kajával a gyerekeit meglepve.

Elaltata a gyerekeit, de utánna, befészkelte magát ágyamba,

- Szeres kérlek mert egy éve, nem szeretkeztem senkivel.

Egyedi alkotás, senki más,

mert a mű kódja, maga a Biblia.

Leonardo da Vincsi, hihetetlen kézzel,

Monaliza egyedi mosolyat, vászonra.  

Michelangelo a világ másik koloszussa,

tudásuk szinte végtelen, ép ésszel.

Elérhetetlen, de feldhetetlen,

minden művész életében nélkülözhetetlen.

Minden korszaknak megvannak azok,

a mai szemekben igazi poliglottok.

Pitagorasz, Arhimedes, de nem csak ketten,

benne lesznek az örök történelemben.

Nincs semmi mely ezt iberelni tudná,

J.S.Bach, C dur, preludiuma és fugája.

Gounod, Ávé Máriája, fügölegesen párba,

felemel olyen magasságba ahová csak, 

                                          két fehér galamb szálva.

Bella Elvira, ki lelkembe belelátva,

a magyar költészet napjára.

Szívem versét megtalálta,

Ő és csakis Ő, képes erre a csodára.

A másik a Violetta, kinek köszönhető,

az agytornánkat, rövid távu memoriánkat.

Remény hogy egyszer még ha testben nem is,

de szellemben toppon leszünk, és újból létezünk.

A harmadik a Gyöngyike, lelkünk smaragdja,

gyémántja, igaz korálja, gyöngye.

Ha éjnek idején rágondolva, 

az esthajnal csillaga is elhomályosodna.

Áldot e hely mert a reggeli harmatban,

szemeimet megmosva, imát hangtalanul mormogva.

Megköszönöm Neki, és áldom az Atyát, szen Fiát,

Szentlélek által, égre rajzolt ábrát, nekem minden napját.

Nyomikat hagyok mezitláb szaladva, hajnalok hajnala,

bokáig érő fűben, szélben sajnos hajkeretem nem lobogva.

Homlokom oly maghas mint a Montevereszt,

testem a súlyából úszva mindig nem keveset veszt.

Fantázia, áldot melodia, madarak hangját kottára,

Olivie Mesien ezt mesterien leírta és átkomponálta.

Nem egy zeneszerző fantáziáját megmozgatta,

egyedi világunk minden hangja, és ez senkit nem vitt kárhozatba.

Ajto csattanás hozot vissza a kegyetlen valoságba,

kerekes székem, melettem "röhögve csikorogva".

- Életed utolsó napjáig te leszel a rabom,

nelkülem nem mászhatsz mint pok a falon.

- Tudom de ez már engem régota nem zavar,

négy év alat, mikor még napi 15 sőt 20 kilométert is legyalogoltam.

A Kínai nagy falat másfélszer oda vissza, megjáttam a valóságban,

az csak 18.000 kilométer, ezen a távon az acébetétes csizmából is,

                                                                          hármat tővig lejártam.

Túrkevétől Szentendréig, egész Budapet megyének minden települését,

Duna két oldalát, Pestet és Budát, Pestet és Budát, szegények és milliárdosok.

Viskok és paloták, ki száraz kenyeren és csapi vízen, ki kaviáron, belszinen.

Kinek a Fülöp szigetek, Dubaj, Ausztrália, északi és déli sarok közöt,

magán repülőn, vitorlás hajón, tengeri "úszó szigeten", nevetve, vagyonokat.

Nincs az a pénz amit két kézzel szórva, zabálva, bodulatik ivva,

egészségedet, rommá döntheted, mert a kábitószer akkor ia ha élvezet.

Ötven éves korodban, már csak egy szánalmas roncs vagy,

de halálod után az okos rokonaid, ha már elhanvasztotak.

Elfelejtenek mint Rózsa királyfi szerelmét a csodás Ibolyát,

Csipke Rózsika, a száz éves álmát, utána elköltöt vacsorát.

Hu zat, hu, hu hu zat, nyitot ablak, ajtonál,

Liszt Ferenc rpszodia sorozatánál, fantáziáinál.

Aki magyar, annak minden szép piciny hazánkban,

akár Budapesten, akár Turkevén, akár Kenderesen.

"Kondorosi, betyár csárda,

zsandárokkal körül zárva.

-----------------------------

Iszom a bórt, rugom a port,

ölelgetem a szép asszonyt.

-----------------------------

Szép aszonynak ábrázata,

vít engem a kárhozatba". Idézet sór itt bezárva.

Szelőztetést most már befejezve,

folytatom azt amit álmaimban.

Hajnali négykór megkezdve, 

tök sötétbe, örült elmémtől fényben emelve.

Reggeli ? Az csak a test tápláléka,

cukor nélküli kávétol felébredve,

"Szerelmi álmok", édes Istenem,

ettől könybe uszik mind két szemem.

A zeneakadémia második évének végén,

az öt tagu bizotság, engem álva, megtapsolva.

Csillagos osztályzat lett számomra kiosztva,

ök nem tudták, ezt egyetlen akkori szerelmemnek játszva.

Kruzsnicki Rózsa, kinek a lakásán, minden szép művet,

kigyakorolván ahol szimpadon előadván, hatalmas sikert.

Senki sem hitte, hogy köztünk a szerelem Plátoi,

irigyek mondták : - ezzel a hüjeséggel ne etes emberke.

Tény az hogy amikor meztelenre levetközve, 

egymás testét csókókkal elfedve.

Mondta nékem :  - Tudom hogy lehetetlen amit tőled kérek,

de kettőnk házassága, szüleim miatt lehetetlen.

Ártatlanságomat annak szeretném adni,

aki tiszteletben rudja tartani, és az egyházi esküvő utánig várni.

- Egyetlen igazi koncert partnerem, ez a kivánságod elötem szent,

tudom hogy mindkettőnk lelkében, utolsó szívdobbanásunkig hét lakat örzi.

Hatvan hat év után, vissza gondolván, Velencében gondolán,

egymás ölében, szerelemmel, behunyt szemeinkel.

A Milánoi Skála utánni fellépésünk hangzavarán,

a közönség állva, négy hatalmas csokor virággal.

Várom a Bella Elvirát, Violettát, mert az igazi csodát,

a Györgyikével hármasban, meglocsolásukra várván.

Még kilenc angyal meglocsolása, az örökélet vízével meglocsólva,

emel engem az igazak világába, a napsütés országába.